Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 3. Janó Ákos: Gazdasági élet

rület nagyarányú növekedése annak tulajdonítható, hogy a halasi homok szőlő- művelésre igen alkalmasnak bizonyult és itt mintegy kétszer annyi termést hozott, mint a Kiskunság más területein.

Legrégebben az úgynevezett Öregszőlőket telepítették, amit az ott elszaporodott kártékony madarakról régi nevén Seregélyesnek neveztek. Az Öregszőlők elnevezés valószínűleg a XIX. század elejéről származik, amikor a határban másutt is létesültek kisebb-nagyobb szőlők. Itt a szőlőtermesztés múltja valószínűleg a török korra nyúlik vissza. A XIX. század közepéig szőlőt csak ezen a területen lehetett telepíteni, a határ más részein a Tanács nem engedte meg a telepítést, mivel az adakályozta az állattartást és elvonta a lakosságot más mező- gazdasági munkáktól. Az 1800-as évek elején történtek kísérletek tanyai szőlőtelepítésekre is, de mint láttuk, a hatóság ezt is tilalmazta, mivel a szőlő állandó kinttartózkodást, kintlakást kívánt meg a gazdáktól.

Nemcsak a tanyákon, a szőlőkben való kintlakás is tilos volt, itt még időszaki munkák idejére sem engedték ezt meg. A tilalmat a lakosok nem is szegték meg, ha nappal kint voltak a szőlőben, estére mindenki hazament. Este 7 óra után lezárták a szőlőbe vezető hidat (mely a nádason vezetett át), a kulcs a hegybírónál volt, aki mellett még három csősz is őrködött a szőlők fölött.

Az Öregszőlőkben a szőlőültetést a Tanács is szorgalmazta. Kijelölt területeken szőlőnek is osztottak földet, ahol a betelepítés kötelező volt. Aki a szőlőültetést elmulasztotta, attól a földet elvették és másnak adták. Később, 1803Г Homoki szőlő tavaszi kapálása. Janó Ákos felvétele

91