Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
I. RÉSZ - 2. Halász Géza - Janó Ákos: Kiskunhalas története a felszabadulásig
Halas a kapitalizmus korában A reformkor országos jelentőségű kezdeményezéseit, politikai és gazdasági téren megmutatkozó eredményeit a város közvéleménye élénk érdeklődéssel kísérte. Az írásos tájékoztatókat (Országgyűlési Tudósítások) kézről-kézre adták. A Pesti Hírlapot, Kossuth lapját nemcsak olvasták, de meg is őrizték, — melyek hatása Kiskunhalas lakosságának a szabadságharc eszméivel kapcsolatos politikai állásfoglalásában is lemérhető. Az 1848-as törvények Halast önálló képviselőválasztási joggal ruházták fel. Az 1848. július 2-ára összehívott országgyűlésen, melynek keretében Kossuth híres beszédje elhangzott, városunkat ifjabb Gázon Imre képviselte. Ebben az időben már az egész Délvidék forrongott. Szemere Bertalan felhívására a Jászkunság egymaga 4000 nemzetőrt ajánlott meg a szerbek lecsendesítésére. A halasi nemzetőröket Verbász alá rendelték, ahol augusztus 1-én vitézül visszaverték a szenttamási szerbek támadását. A város lakossága a szabadságharc folyamán akkor tette emlékezetessé a nevét, amikor Szabadkát fenyegette támadás. Szabadka értesülvén a veszélyről, 1849. január 23-án Halashoz fordult segítségért. Városunk tanácsa január 26-án kelt kiáltványában sorra felszólította a környező helységeket, hogy siessenek a szorongatott szomszéd város segítségére. Futárokat küldött Kiskőrös, Vadkert, Kecel, Kalocsa, Kunszentmiklós, Lacháza, Majsa és Félegyháza helységekbe, sőt Kecskemét városába is. (Utóbbit a császáriak tartották megszállva.) A felszólításra nemzetőrök érkeztek Szabadkára, s a honvéd seregnek a kaponyai csárdánál március 5-én kivívott fényes győzelme mentette meg Szabadkát s vele együtt Halast is. A nagy nemzeti küzdelem már a vége felé közeledett, amikor a császári hadak először tették lábukat városunk földjére. Lamberg császári tábornok serege Halason át vonult 1849. július 30-án Szabadkára. A szabadságharcban résztvettek 1867 után külön egyesületben tömörültek. Az utolsó 48-as honvéd: Kupa Antal egyházfi, 1916-ban halt meg. Gázon Lajosról, aki honvéd alezredesként szolgálta a szabadság ügyét, Jókai Mór is írt. A feljegyzések szerint Vári Szabó István, későbbi polgármester, Kossuth futárjaként jutott el nagyon kalandos úton az erdélyi hadsereg legendáshírű fővezéséhez, Bem tábornokhoz. A fegyverfogásra alkalmas férfi lakosság mellett a helyi betyár világ hősei is a szabadságharc oldalán állottak. Részvételükért a kormányzótól kegyelmet kaptak, a bukás után azonban az elnyomó rendszer zsandárai éppen úgy üldözték őket, mint a szabadságharc bújdosóit, akik közül nem egy ezen a vidéken talált menedéket. Éppen úgy ellátta őket a pusztai nép mindennel, mint a betyárt és szegénylegényt, akiknek a kézrekerítésére hiába tűztek ki jelentős vérdíjakat. Hogy a betyárvilágot felszámolhassa, az önkényuralom bezáratta a pusztai csárdákat, sőt a tanyák szétverését is tervezték. A betyárvilág megfékezésére kormány- biztost küldtek ki Szegedre gróf Ráday Gedeon személyében, az ő működésének eredményeként kevés betyár élte túl a szegedi börtön borzalmas éveit. A szabadságharc után tovább folyó földosztások és tagosítások következményeként elmélyülő gazdasági és társadalmi problémák mellett az idegen uralom miatt is állandó forrongásban volt a város népe. Uy Mihály kapitány 1860. december 11-én a tárnokmesternek a következőket jelentette: „Aznap reggel a várcs63
