Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
II. RÉSZ - 10. Nagy Czirolc László: Régi halasi vásárok
Beér a téli vásárba egy igen nagy termetű ember, Figura Péter, s egy remonda csikóra alkuszik: — Kicsi ez a csikó, nagyon! Ha én mögvöszöm, elviszöm ezt a nyakamba! — mondja az eladónak. —• Csak a kútig vigye (50 lépésnyire volt), odaadom ajándékba! — vág vissza az eladó. Erre Eigura kibontakozik a subájából, rábajítja a kocsi oldalára, a csikó farkát elkapja, átfogja a vállán, s elkezdi húzni a csikót. Csak a két első lába érte a földet. Elhúzta a kútig, aztán ment a passzusért. A halasi vásárban árulta lovát Imrö István gazda. — Van-e valami baja a rosszaságon kívül ? — kérdezi egy vevő. — Háromféle! — Mik azok ? — Kendör közt nem szeret járni! (hám) — Az nem baj! Neköm csak úgyis kicsike van vetve! — Hát még mi baja ? — Fára nem szeret mászni! (híd) — Nem is köll! Hát még ? — Feledéköny! (ustor kell neki) — No, az se olyan nagy baj! Megegyeztek, de az esetnek számos fültanúja volt, s azóta közmondássá lett Halason: „Feledékeny, mint az Imrő István lova.” Szél Ferenc fuvaros öregségére 15 forintot szánt egy öreg gebéért, amellyel kibejár a tanyára. Talált is egy neki való, majdnem emelgetős lovat a vásárban. — Mi az ára ennek az agyoncsapni való vén, rossz gebének ? — kérdezi az eladótól. — Tizenhat forint! — Drágállom! Nem ér az annyit se! — Nagyon jó ló ez azér a pénzér! — erősíti az eladó. — Tudja mit ? Adok érte tizenötöt! Az eladó nem áll kötélnek, mire otthagyja Szél. — Ne hagyja itt, barátom, ezt az igen jó, öreg lovat, hamár úgy mögszerette! —-Dehogy szerettem én mög, a gazdája ide-odáját! Valamikor ilyen lóra rá se néztem vóna! Csak azért kértem, mert az én pénzömhöz való! — vágott vissza Szél. A 80-as években egyik halasi zöldvásárban a református temető közelében ásítozik Sziíry István nagygazda ménese. Egy vén betyár, ki a temetőárok partján ült, a csikófogúak közül (ásítás közben szemelte ki) egy ültő helyében úgy megbabonázott egyet, hogy az kivált a ménesből, s elkezdett szaladni az Eperjes hegy felé. Erre a ménesre alkudozó labahajas Mészáros István elővesz egy kolompot, megrázza keményen, mire a csikó megfordul és szalad visszafelé. A vén betyár résen volt. A csikó sörényét elkapta, ráugrott, s százak szeme- láttára elrúgtatott vele. 312
