Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 7. Mácsai János: Az új Halas

1956-ban 100 fős létszáma mellett közel 6 milliós termelési értéket mutat­hatott fel. Ez a taglétszám, s vele a termelési érték évről évre növekedett. 1959- ben taglétszáma 200 fő, termelési értéke 12 millió. 1961-ben 300 fős létszám mel­lett termelési értéke 20 millió. 1963-ban 335 tagja volt, termelési érték 23,4 milliót, tett ki. A szövetkezet tagjai 1955., 1959., 1964. években kiérdemelték szövetke­zetük számára a „Kiváló Szövetkezet” címet, A szövetkezet főfeladata a helyi mindenkori igények kielégítésén túl az épí­tőipari tevékenység, bútorkészítés, cementipari gyártmányok (mozaiklapok, kútgyűrűk, átereszek, kerítésoszlopok) készítése. Legkülönbözőbb faipari cik­keket készít külföldre is: vállfát, camping asztalt, fatálcát, gyermekszéket, kerti széket. Legutóbb mozgó munkásszállásra alkalmas 2, illetve 4 személyes kocsikat is gyártott. Bútoripari termékei révén országszerte jó hírnevet szerzett. A Fa- és Építőipari Ktsz mind komolyabb szerepet tölt be a város ipari életében. Dolgozóinak száma ma meghaladja a 400 főt. Űj telephelyét a Bajza utca folyta­tásában, a felső vasúti sorompónál kívánja felépíteni. A kiskunhalasi Cipész Kisipari Termelőszövetkezet 1948 novemberében ala­kult 15 taggal, egy részleggel. Első telephelye a MABI-épület földszintjén volt. A transzformátor állomás vezénylő táblája. Kispéter Imre felvétele 238

Next

/
Oldalképek
Tartalom