Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 7. Mácsai János: Az új Halas

1956-ban 100 fős létszáma mellett közel 6 milliós termelési értéket mutathatott fel. Ez a taglétszám, s vele a termelési érték évről évre növekedett. 1959- ben taglétszáma 200 fő, termelési értéke 12 millió. 1961-ben 300 fős létszám mellett termelési értéke 20 millió. 1963-ban 335 tagja volt, termelési érték 23,4 milliót, tett ki.

A szövetkezet tagjai 1955., 1959., 1964. években kiérdemelték szövetkezetük számára a „Kiváló Szövetkezet” címet,

A szövetkezet főfeladata a helyi mindenkori igények kielégítésén túl az építőipari tevékenység, bútorkészítés, cementipari gyártmányok (mozaiklapok, kútgyűrűk, átereszek, kerítésoszlopok) készítése. Legkülönbözőbb faipari cikkeket készít külföldre is: vállfát, camping asztalt, fatálcát, gyermekszéket, kerti széket. Legutóbb mozgó munkásszállásra alkalmas 2, illetve 4 személyes kocsikat is gyártott. Bútoripari termékei révén országszerte jó hírnevet szerzett. A Fa- és Építőipari Ktsz mind komolyabb szerepet tölt be a város ipari életében. Dolgozóinak száma ma meghaladja a 400 főt. Űj telephelyét a Bajza utca folytatásában, a felső vasúti sorompónál kívánja felépíteni.

A kiskunhalasi Cipész Kisipari Termelőszövetkezet 1948 novemberében alakult 15 taggal, egy részleggel. Első telephelye a MABI-épület földszintjén volt.

A transzformátor állomás vezénylő táblája. Kispéter Imre felvétele

238