Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
I. RÉSZ - 7. Mácsai János: Az új Halas
A Vörös Október Tsz sertéstenyésztő telepe. Weibl József felvétele 1952. január 1-én 23 899 kh szántó, 2674 kh szőlő, 25 579 kh egyéb földterület maradt a város birtokában. A nagykiterjedésű egyéb területek a várost körülvevő mocsarakat, a művelés alá nem vont homokbuckás részeket, a gyéren fásított homoki legelőket, valamint erdőket és ligetes részeket jelentették. Az 1952. évi statisztika szerint a város határát képező 51152 kh területbő egyéni gazdaságok kezelésében 28 867 kh erdőgazdasági kezelésben 10 439 kh állami gazdaságok kezelésében 9 127 kh termelőszövetkezeti kezelésben 5 719 kh volt. Mint a fenti területmegoszlás is mutatja, a város dolgozó parasztjainak többsége ez időben még távol tartotta magát a termelőszövetkezeti gazdálkodástól. A város területének 53o/0-án még egyéni kisparasztok gazdálkodtak, 7371 kisgazdaságban, kik közül 3508 1 kh-on aluli, 3863 1 kh-on felüli területen gazdálkodott. A termelőszövetkezetek a kezdeti időszakban komoly nehézségekkel küzdöttek. Ki kellett egészíteniük gyér állatállományukat, felszerelésüket, biztosítani kellett a nagyüzemi gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen jószágférőhelyet. A vezetésből hiányoztak a szakemberek és szervezők. Mégis, a termelőszövetkezetek iránti fokozódó érdeklődés eredményeként 1953-ban Inoka pusztán Magyar— Szovjet Barátság néven új termelőszövetkezet is alakult. Hogy a kezdet nehézségeivel küzdő szövetkezeteink minden komoly problémájuk mellett is valóban a paraszti közösség tulajdonaivá váltak, bizonyította, hogy működésüket az 1956-os ellenforradalmi események se tudták komolyabban 220
