Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 7. Mácsai János: Az új Halas

Az első termelőszövetkezeti csoportok, melyek később termelőszövetkezetekké fejlődtek, 1949-ben alakultak meg. 1950. szeptember 30-án a városi tanács VB ülésének jegyzőkönyve az alábbi termelőszövetkezeteket sorolja fel az új községek leválása előtt a város határában:

Az alsószállási pusztarészen a Vörös Szikra A göbölyjárási pusztarészen a Petőfi Az inokai és füzesi pusztarészen a Vörös Október A tajói pusztarészen a Micsurin A bodoglári pusztarészen a Szabadság Az eresztői pusztarészen a Vörös Csillag A fehértói pusztarészen a Vörös Hajnal A felsőszállási pusztarészen az Új Élet

86 család,

64 család, 121 tag 62 család,

32 család,

33 család,

20 család,

29 család,

20 család,

113 tag 45 tag 54 tag 35 tag 52 tag 48 tag

Egy évvel később, 1951-ben alakult meg Fehértó pusztán a Béke, Felsőszállás pusztán a Paprika Antal és Rekettye pusztán a Béketábor termelőszövetkezet. Utóbbinak többségben nők voltak a tagjai. Az új községek leválása után a város területén hat termelőszövetkezet maradt: a Vörös Szikra, a Szabadság, a Vörös Október, a Micsurin, az Űj Élet és a Paprika Antal Termelőszövetkezet. A rekettyéi Béketábor két évi működés után feloszlott.

Az 1952. január 1-ével végrehajtott területrendezés után, az önállósult községek kiválásával a város felére csökkent határa 325 707 aranykorona értéket jelentett, 1 kh-t 6,01 aranykorona jövedelmezőséggel számolva. Ebből is látható, hogy a város tulajdonában nem a legjobb minőségű, legjövedelmezőbb termő- területek maradtak meg.

A Vörös Szikra Tsz juhhodálya. Weibl József felvétele

219