Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
I. RÉSZ - 1. Kenedics Károly: Természeti viszonyok
TERMÉSZETI VISZONYOK r Ha a Budapest—Belgrád-i vasútvonalon utazunk, a fővárostól délre 134 krn-re érünk el a Duna—Tisza közének déli határvárosához, Kiskunhalashoz. Mindkét folyótól kb. egyenlő távolságra, a homokvidék legmagasabb részén fekszik, tengerszint feletti magassága a régi térképükén 131, az újabbakon 132 m. Szinte választót képez, és róla a vadvizek kelet-nyugati irányban futnak le, egyaránt fenyegetve Kecelt, Jánoshalmát és Kiskunmajsát. A város jelenlegi területe 64 144 kát. hold — 174 km* —, régi területe, amelyre a jelenlegi leírás kiterjed, 112 000 kát. hold. Ez a terület szoros összefüggésben van a várossal, a földrajzi tényezők vizsgálatát azonban még erre a területre sem lehet korlátozni. Ez a vidék annyira beleolvad a Duna—Tisza közi homokhátságba, hogy bárhová megyünk is, utazás közben nem vesszük észre, hogy kiléptünk Kiskunhalas határából. így, ha földrajzi tájhatárokról nem is beszélhetünk, a könnyebb tájékozódás miatt a közigazgatási határokat feltétlenül meg kell említeni. A város hajdani, óriási kiterjedésű határa helyén létrejött, vagy mesterségesen kialakított és többé- kevésbé életképes új községek a régi határnak kb. a felét foglalják magukba, в sok új szomszédot teremtettek az ősi városnak. A táj képének kialakulása, felszín Amit Petőfi a Kiskunságról írt verseiben — bár ő tudomásunk szerint nem járt Halason—, nagyjából mind ráillik városunkra. A költő által megrajzolt természeti képet azonban ma már alig találjuk meg. Amit a természet addig megformált, azt az ember bizony alaposan megváltoztatta. Kevés helyen kellett ekkora küzdelmet vívni a természet erőivel (szél, szárazság, mocsár, homok), mint itt. Ezt a változást azonban csak úgy érthetjük meg, ha kissé visszamegyünk a múltba és először szemügyre vesszük, amit maga a természet formált. A külső szemlélő is látja, hogy a határban egymástól eltérő, kisebb-nagyobb felszíni formák váltakoznak, a földrajzi környezet kialakulása mégis egységes. Ez az egység teljesen összefügg az Alföld természeti képének alakulásával. A földtörténeti középkorban a Triász-tenger hullámzott ezen a helyen, és rakta le mészkő-üledékét többszáz méter vastagságban. A mészkőülodék azután lassan elsüllyedt, és többezerméteres mélységekben szinte az alapját képezi a mai Alföldnek. A süllyedést újabb földmozgás követte. Az így kiemelkedett térséget 7
