Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Harmadik rész. Kiskun-Halas Város Egyházainak, Iskoláinak és Közművelődésének Története - A református egyház története
57 lentette 1871 december 24-én a bizottság elnöke az egyhájz- tanácsnák, hogy Szeged városába tett látogatása alkalmával, véletlen özv. Bálpataky Györgyné született Tóth Antónia asszonysággal érintkezésbe jővén, e nevelési téren már több évek óta foglalkozó, siker dús tanítása folytán minden oldaliról dicséretet kiérdemlő nő, az egyháztanács által megállapított négyszáz ausztriai frt évi díjazás és egyébb mellékes járulékokért a Halason felállítandó nöneveídie vezetésére késznek lenni ajánlkozott. A bemutatott bizonyítványok alapján meghívta az egyháztanács Bálpatakynét »Halas város protestáns nőneveldéje« vezetésére, és fizetését a pákái pénztár terhére utalványozta. Ezen határozat folytán 1872-ben alapittatott meg a leányiskola, melynek vezetését 1873-ban Hoffer Mária vette át, akinek 1896-ig tartó működése idején négy osztályú felsőbb lányiskolává alakult át az iskola, melynek 1889-ben csak tizenhat, az 1891—92. tanévben pedig ötvennyolc növendéke volt. Mivel a felsőbb tanügyi hatóságok ebben a formában nem akarták tovább megtűrni az intézet fenntartását, 1904-ben »Kiskunhalasi Ref. Polgári Leányiskola« alakíttatott belőle. — A jelenlegi épületbe 1893-ban költözött az intézet, azelőtt pedig a mai Polgári Olvasókör épületének a helyén állott fenn az iskola. A növendékek száma évenként 120—130 körül mozog, s időnként egyéves kereskedelmi tanfolyamokat is tart fenn. Források. A városi levéltár adatain kívül felhasználtuk a halasi ref. egyház consístoríumának és presbitériumának jegyzőkönyveit és némely iratait, a pákái períratokat, s a helyi lapok közleményeit. Tormássy János és Toóth János kéziratban levő halasi ref. egyház tőr« téneteít, s a nyomtatásban megjelent következő müveket : Ember Pál (Lampé) História ecclesiae reformatae in Hungária et Transílvanía. Trajecti ad Rhenum 1728. — Extractus Articulorum et Diplomatum super religionis negotio in inclyto Regno Hungáriáé conditorum, (latin és német nyelven) 1762. — Tóth Ferenc-. A magyar és erdélyországi pro« testáns ekklésiák Históriája I. Komárom 1808. — Dunamelléki ref. egy« házkerület közgyűlési jegyzőkönyvei 1862—1874. — Tormássy János: A dunamelléki ref. egyházkerület története a reformációtól kezdve a jelen század elejéig. Közli Fábián Mihály. Sárospatak 1867- — Kiss Áron i A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései, Bpest, 1881. —Földváry László: Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyház« kerület történetéhez I. II. Budapest 1898. — Békeji Rémig t A debrece» ni ev. ref. főiskola XVII. XVIII. századi törvényei. Budapest 1899. — Dr. Zsilinszky fíihály: A linzi békekötés és az 1647«kí vallásügyi törvény cikkek története Magyarországon. Budapest 1890. és i A magyarhoni protestáns egyház története Budapest 1907. — Mokos Gyula: A herceg* szőlősí kanonok Budapest 1901. — Bunyitay—Rapaics: Egyháztörténel« mi emlékek a magyarországi hitújítás korából. I.—V. Budapest 1902« tői — Kecskeme'ti ref. egyházmegye jegyzőkönyve 1903 — Sinay Mik« lós, fordította Herpay Gábor: A magyar és erdélyországi reformáció története 1564-ig (latin és magyar.) Debrecen 1911. — Dr. Tóth Szabó Pál: A cseh huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Bpest, 19l7. — S. Szabó Józsej-. A debreceni ref- kollégium tanárai és kiválóbb növendékei 1549—1925. Debrecen 1926.
