Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Halas város története a redemtio előtt
Halas újjátelepítése A város 1596-ban bekövetkezett tökéletes pusztulása után az 1626. év tájáig lakatlan volt és területe pusztasággá változott. A betelepítés idejét és módját az alant felsorolandó számos fennmaradt okmány igazolja. A tökéletes pusztulás mellett vall az a tény is, hogy az 1634—36. évekről maradt fenn csak a városi levéltárban a legrégibb okmány, míg a régebbi időkre vonatkozó okmányok és az első pecsét az ország más helyein találtattak fel. Az új telepesek, mint a Paksi család jobbágyai, a mai halasi határból Bodoglár, Tajó, Zsana, Eresztő, Balota, Fehértó, Füzes kivételével, csak az Alsó és Felső-Szállást, Karapályt, Rekety- tyét és Kisteleket bírták. Ebből a területből is vitás volt évtizedeken át a kötönyi úttól a Lada-homokjáig terjedő Karapály puszta, Kistelek és Rekettyével együtt. A határ északon a Kakas-strázsá- jától a Lada-homokjáig terjedt, a többi későbbi foglalás. Már abból a tényből is, hogy a város eredeti határa csak az Alsó és Felső Szállásokból állott és Karapály a mai Szabadságtéren volt Akasztó helytől északra csak két puskalövésre feküdt,1) következtetni lehetne arra, hogy a régi város nem a mainak a helyén épült, hanem attól valószínűleg délfelé. Ezt az álláspontot megerősíti azon körülmény, hogy a városnak immár három és fél km. hosszú és másfél km. széles beépített területén régibb korból való temetőnek nyoma nincs. 1626 — 1739. között a mai református templom környéke volt a temető, 1739—1778 ig a mai gimnázium és a volt munkapárt* kör telkeire temetkeztek, s azóta a fennálló temetők vannak használatban. A régi Halasnak, amely körülbelül háromszáz évig állott fenn, akármilyen kis népességű volt is, nagyobb temető helyekkel kellett rendelkeznie, különösen, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy 1500-ban több papos egyháza volt. *) Tanúvallomások a Tázlár-Pirtói határperben 1756.
