Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Harmadik rész. Kiskun-Halas Város Egyházainak, Iskoláinak és Közművelődésének Története - Oklevéltár

121

járásával is csak igen néhán és csekélyen terhialtetift. Félegyháza pedig uíat ád a Bécsbőlt—1Temesvárig járóknak, valamennyit só Szegedről, török és erdélyi portékák а Вánátusból Pest felé vitetnek, a Földvári sóházhoz is szekerezíetnek, mindnyájan félegyházi pusztákon mennek által.« ! | •

Ad 3.) Halas feleli, hogy amivel Félegyháza az áldott békesség idején dicsekszik vagy panaszkodik, azt Halas panasz nélkül végezte vagy; tűrte vérontások, nyomorúságok qs halálos veszedelmek közt, mikor még Fégegyházának hir® sem volt. Egyébként Pétervár vidéke, В ács megye nagyobb része a pe sti, váci, gy őri1, fejérvári és kecskeméti vásárokra a halasi földön szokták marháikat hajtani, valamint a szegedi sóházból Pestre, Veesérö, Biat- jára és Földvárra a só halasi földeken át hordatik. A katonaság csak úgy jár át Halason mint Félegyházán. Póstautban lakni pedig haszon inkább Fé’egy házának, mint teher, bizonyítja, hogy fogadó és csapszék jövedelme közel 6000 frt. i I

4. ) Félegyháza felhozta, hogy Hatos mindaddig, miig a királyi

parancsnok a katolikusok betelepítését él nem rendelték, bérbeadta fél Та jó pusztát a szegedi Sz. Kiriáknak huzamos ideig. Pa táj 'városnak Szarkás pusztát adta ki 17 éven át 1767-ig. Bodoglárt félegyháziak bérelték. Balotán, Mérges felől soha szántók nem voltak, de mikor a katolikusok betelepítése elrendeltetett, mindjárt felosztatták szántás alá, valamint fél Tajót és a Nyomást is, hogy palástolja Halas a maga tágas birtokait. ' Г

Ad 4.) Halas feleli, hogy Félegyháza színes és álmok vádaskodása о da irányul, hogy ez ügyet a mi vallásunk kisebbítésére épített gyülölségre terelvén, a felsőbb instanciákon utálatba hozza. Mert igaz ugyan, hogy Halas területéből némely részek felosztattak, de nem a királyi rendelkezés meghiúsítására, hanem a határperek folytán kártval'ott adófizető tokosainak kárpótlására. Mikor ugyanis Majsa: Tajó és Bodoglárból, Szentmiklós: BodoglárbóH, Wattay- család: Pirtóból1, Kalocsai: érsekség: Rekettyéből vagy Szárításból, a kir. kamara: Fejértóból igen nagy darab, mintegy 24 ezer forintot megérő területeket békés egyezség vagy bírósági’, per utján elszakasztott, aok tehetős halasi adózó földje elveszett, s ezek kárpótlására a Jászkun kerületek tudtával történtek az uj földosztások s a baromjárás kiagészitések. Ezért nem lehetett tovább pusztákat bérbeadni sem. i 1 '

5. ) Utoljára: azt mondja Félegyháza, hogy semmisittassenefc

meg ezek az újabb földosztások, jut föld a betelepítendő katolikusoknak s népi lesz szükségük Mérgesre. ;

Ad 5.) Halas válaszában élesen telel »ezen Félegyháza és hozzátartozóival! mesterségesen faragott valóban gonosz és illetlen nehézségre.« Rámutat arra, hogy akkor, amikor a fétegyháziiak az ország szegleteiben idestova hevertek, Halas város lakosainak az ülődéi a koronás király szolgálatában vérüket ontva vitézkedő tek, semminek állítván verőknek patakjait. Mert az Isten törvényiéi után semmi inkább Halasnak szivén nem fekszik, mint koronás királya parancsolatainak megtartása. Ha’as város 1742-ben Pod- radszky akkori főkapitány elten beadott рада szánjak 9. pontjában