Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Halas város története a redemtio előtt

— 52 — kért, melyeket a szegediek neki és atyja Hunyadi dános kormány­zónak teljesítettek, a szegedi polgároknak megengedi, hogy mint eddig, úgy ezentúl is a kunokkal közössen élvezhessék Asszony­szállása kun pusztát és tartozékait, azzal hogy ott a kunok le nem telepedhetnek, egyúttal megerősítette a szegedi polgárokat a régi királyoktól nyert azon jogaikban, hogy a Duna-Tisza közt levő kun pusztákon szabadon legeltethessenek. — Mátyás király e rendel­kezését 1465-ben Budán kelt okiratában megismételte, de nem örök időkre, hanem amig a királynak tetszeni fog. — 1473-ban Diós­győrött kiadott oklevelében a szegedieknek a sokféle és gyakorta tett szolgálataiért, saját elhatározásából a Duna-Tisza közti homo­kokon a kunokkal egyenlő legeltetési és használati jogot biz­tosított. Természetes a szomszédságnál fogva, hogy ezen rendeletek Halasnak, vagy a Halas székhez tartozó kun szállásoknak okoztak nagy kárt, és a rendeletek sűrű megismétlése mutatja, hogy a ku­nok nem voltak hajlandóak egykönnyen azok érvényét elismerni. Asszonyszállása (a mai Mérges és Kígyós p.) és Sasülés kun pusz­ták azonban idővel egészen Csongrád megyei kézre kerültek. Szegednek a környéken való hatalmaskodását mi sem mu­tatja jobban mint az, hogy 1475 ben a budai káptalan birtokát Zentát, Mátyás király felhatalmazásával fegyveres erővel elfoglalta és egyideig birtokában is tartotta egy vitás ügyből kifolyólag. Hunyady dános a Balkán népeivel összefogva az ország ha tárán kívül igyekezett az ellenségre több hadjáratában döntő csa­pást mérni. E háborúk folytán a Balkánról behurcolt mirígyhalál és tífusz a Kunságot is meglátogatván, a nép nagyon megfogyat­kozott, s a teherviselő képesség alászállott, amely a Halas-szék­hez tartozó kunok között is egyenetlenségre vezetvén, 1456 aug. 16-án László király Írásbeli parancsára Marcali dános, Somogy, Zala megyék és a kir. kunok főispánja, Maros (Nagymaros) váro­sába maga elé idézte a Halas székhez tartozó összes kun kapitá- tonyokat és földműves kunokat, akiknek meghallgatása után a köztük fennforgó viszály a következőleg egyenlíttetett ki : Évenként a Halas-széki összes kapitányok és földműves kunok maguk közül két hites kapitányt választanak, egyet t. i. a földműves kunok, másikat a kunok kapitányai; ezenkívül a földműves kunok maguk közül 12 esküdtet választanak avégett, hogy csak ezen tisztvise­lők és senki más, egymás tudtával és akaratával vannak feljogo­sítva mindenféle censust (földbért), gabona és bor kilenczedet, ki­vetett pénzt, élelmiszereket, s királyi terhek fizetését s egyébb

Next

/
Oldalképek
Tartalom