Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - A legújabb idők
181 — A törvényszék hármas tanácsban ítélkezett, és ítéletei ellen fellebe- zés nem volt. Halálos ítéleteket csak egyhangú határozattal hozhattak. A vádbiztosokat dr. Paprika Antal ügyvéd és Fajth Gáspár járásbíró személyében, jegyzőül pedig Práger Edét - az igazságügyi népbiztost nevezte ki. A törvényszéki tárgyalásokon részt vevő személyek ötven korona napidíjat kaptak. Április 8-án már működtek. A forradalmi törvényszék Kiskunhalason halálos ítéletet ugyan nem hozott, de az elébe vitt haszontalan ügyekben egyre-másra hozta az évekre terjedő fogházbüntetéseket, s nagyon sok polgártársnak szörnyű lelki szenvedést okozott. A május 11-én tartott népgyűlésen lá- zongani kezdett a nép, s a közbelépő vörösőröket megbotozva, hazazavarták az őrszobára. Ezen ügy törvényszéki ítéleteit a vérbeli kommunisták csekély súlyúnak tartván, panaszt tettek a direktóriumnál, mire az elnök és a két vádbiztos lemondott, de az intézőbizottság működésüket helyeselvén, a lemondásukat nem fogadta el. — Fajth Gáspár vádbiztos azonban, a Kalocsa vidéki ellenforradalom idején, szabadság ürügye alatt elhagyta a vádbiztosi tisztséget, és túl a Dunára ment nyaralni. Az önkormányzat további fokozatai voltak a járási tanácsok. Kiskunhalas a kiskőrösi járási tanácsba húsz, a kiskunfélegyházai járásba tíz tagot küldött. — A megyei tanácsba Bernáth Lajos, Bundzsák István, Fazekas Gábor, Hibó Sándor, Kovács Sándor és Németh D. Antal küldettek ki. A központi tanácsba (szovjetbe), amely az országgyűlési képviselő tisztségének felelt meg, Kovács Sándor földmunkást választották. A diktatúra kitörése után néhány hétig a munkásság körében nagy volt az érdeklődés, sőt részben a megelégedettség is. Az első hetekben az elrekvirált körhelyiségekben tömve voltak a termek, s a szónokok beszédeit figyelték. Azzal meg éppen meg voltak elégedve, hogy az üzletekben lefoglalt árukat áron alul kiárusították, de azután mikor kiürültek az üzletek, s jó pénzért sem volt áru, munkához nem jutottak, ellenben katonasorba erőszakolták a népet, ha a családanya másnap húst akart főzni gyermekeinek, akkor este 9 órakor odaülhetett a mészárszékajtóhoz, s talán kapott másnap délelőtt 9-re valamit, ha a külön igazolványos bizalmiak stb. családtagjai, akik soron kívül vásárolhattak, hagytak még az üzletben eladnivalót - ezek a kézzelfogható fogható és soha nem tapasztalt tények kinyitották a proletárok szemét, s csak zúgolódva tűrtek. Május 11-én a népgyűlésen már zendülésben törtek ki, s úgy a munkástanács, mint az intézőbizottság idegesen foglalkozott ezen üggyel. A május 1-én tartott munkásünneppel, noha már akkor a külföldi beavatkozás kezdetét vette, egy időre sikerült a népet elkábítani. Az ünnepélyre a városban lévő összes nemzeti színű zászlókat összeszedték, és átfestették vörös színre.
