Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Az 1848/49. évek eseményei a kiegyezésig
— 157 — ellen, ha még meg nem történt volna, azonnal foganatosítsák, és az összeírást harmad nap alatt neki bemutassák. Bibó Károly mellé zárgondnokul Figura István tanácsbelit, Bikády János képviselőt, Rébék István tanácsbelit és Csorba Zsigmond képviselőt kinevezte. Alig győzte a város a Szegedről érkező parancsokat teljesíteni; ennek ellenére Kecskemétről is egyre-másra érkeztek a rendelkezések bor- és előfogat-szolgáltatásra; kénytelen volt a város ezt is teljesíteni, de Szegeden panaszt tett miatta. Hogy a terheket szemléltessük, ideiktatunk néhány rendelkezést: Augusztus 26. Kecskemétre 40 akó bor, 29-én ismét 30 akó bor, 80 kocsi; ugyancsak Szegedre 389 kocsi, míg Kecskemétre 450 mérő zab, 65 mázsa liszt, 360 mázsa széna, 30 mázsa szalma, 13 öl fa stb. Úgyhogy a termények összeszedésére a város 12 hajdúja kevésnek bizonyult, s még másik 12-t fogadott a város napidíjra. — Szeptember 13-án már a városházán dolgoztak a császáriak elől menekült Gyárfás István és Orsay Vilmos jegyzők.— Ugyanaznap jelenti Tooth József kerületi orvos, hogy a császári hadak által itt hagyott katonák a város költségén felgyógyultak, egy honvéd elszökött, s Pestre küldték a főjegyzőt Szentiványi Vince cs. kir. biztoshoz, hogy a katonaság részére szállított termények árának a kifizetését szorgalmazza, és a sok fuvarkövetelés ellen panaszt tegyen. Kenéz Mihály jászberényi cs. kir. biztos parancsára október elsejére a 39495,45 frt. névértékű, s a város lakosaitól parancsszóra beszedett Kossuth-bankókat Jászberénybe kellett szállítani, ahol hivatalosan elégették A forradalmi hadseregben részt vett honvédeket és tiszteket közlegényekül besorozták a császári hadseregbe; a volt császári tiszteket pedig, ha menekülni nem tudtak, hadbíróság elé állították. Úgy az elöljáróság, mint a nép részvéttel volt a menekülők iránt, s amennyire csak lehetett, segített a szerencsétlen bujdosóknak.— Mindamellett, az elvadult erkölcsű, betyár életet élő pásztorok kezén két 48-as honvédtiszt életét vesztette a kiskunhalasi határban. 1849. november 30-án Tázlár puszta felől egy jóérzésű gazda kocsiján két bujdosó érkezett a határban levő Bodoglár pusztára, s a vidéki gazda Ónodi Mihály ottani tanyájára vitte be őket, mint hazafias érzelmű polgárhoz.— Szívesen látták a bujdosókat, s a gazda még az éjszaka folyamán saját kocsiján elvitette őket, a városokat kikerülve Balota puszta alsó szélére; onnan visszatért a kocsija. Lefánti István árendás tanyájára szállott a két bujdosó, név szerint Záhonyi István magasabb rangú törzstiszt és Graca Antal főtiszt, ahol látszólag barátságosan fogadták őket, de a halasi születésű Lefánti, a kiskőrösi születésű Meskó János és Gáspár Mihály pásztorok segítségével agyonverte a két honvédtisztet, és másnap, hogy még a gyanú se eshessék rájuk, tovább szállították a két holttestet a sivatag puszta
