Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - A régi földesurak birtokperei
A régi földesurak birtokperei A tulajdonképpeni Halasnak 1561. évtől fogva a Paksi család volt földesura mindaddig, míg 1691. május 30-án kelt királyi rendelettel az adományozó királyi okirat meg nem semmisítetett. A Paksi család leány ágon való örökösei a halasi uradalomban a következők voltak: 1670-1682 közt Jármi András, 1670-1680 közt Csery István, 1672-1682 közt Nyakas Péter, 1680-ban Gyürky Pál, 1681-ben Krompaki Holló Zsigmond, 1685-1691 közt Daróczy István, aki a török kiűzésével járó háborús világ alatt a mindenükből kifosztott halasiakkal nagyon kegyetlenül bánt, jószágaikat többször elhajtatta, sőt a lakosok közül néhányat a város tartozásáért fogságban is tartott Győrött *. Nem lehet hát csodálkozni rajta, hogy a halasiak a változott viszonyok folytán a nádor védelme alatt álló Jászkunságba igyekeztek kerülni, amely törekvésük végre is sikerrel járt. A Paksi család jogutódaira az adománylevelet megsemmisítő királyi rendelet olyan helyzetet teremtett, hogy igényeiket per útján a későbbi időkben sem próbálták érvényesíteni. 1649. június 24-én III. Ferdinánd király Vadászi Pál füleki várkapitánynak adományozta Korgován, Félegyháza, Páka, Kerekegyháza, Zömök, Matkó, Lajosi, Kara, Kocsér és törtei pusztákat és a Garam- szentbenedeki Apátság, mint hiteles hely megbízottja, be is iktatta Füleken a többnyire kun puszták birtokába. Miután a jászok és a kunok területének eladásakor e puszták is a Német Lovagrend birtokába kerültek, bizonyos, hogy ez az adományozás is érvénytelenné vált valami módon. Az adománylevélben felsorolt puszták közül Páka pusztának egy része később a halasi redemptus közbirtokosság tulajdonába került, s 1945-ig abban volt. 1655. november 10-én Wesselényi Ferenc nádor Mihalek Miklósnak adományozta a Solt megyében fekvő Perbete, Toósemeg és Kalapár 1 1 Oklevéltár 69. szám.
