Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Határperek a szomszédokkal
— 69 — szálltak vissza, és részben királyi adományozás és a fegyverjogváltság lefizetése mellett új tulajdonosakat kaptak, részben állami birtokokká lettek. így jutottak a jankováci és mélykúti határok a kir. kamara birtokába, mely utóbbi határból Tinójárás puszta még ma is állami birtok: a vallásalap tulajdona. Jánoshalma, Mitre (Terézhalom) és Ivánka pusztákat gróf Czobor Józseftől 1735-ben Orczy Lőrinc vette meg. Ivánka 1730-ban Adamo- vics Károlyé, Kéles Matheovics és Rasztina 1735-ben Bilárné asszonyé volt. Ivánka és Mada puszták bérlői már 1734-ben vitássá akarták tenni a Halas felőli határt1, de Podradhszky ellenállása folytán az ügy abbamaradt. Ugyanilyen sorsra jutott a Jankó megszállása után öt évre (1736.) felvett határjárás is a jankováci határ miatt. A tanúk úgy vallottak, hogy Szentkata, Side és Kölös határa összeér a Pericsiun nevű dombon, Okruglihát a jankai Szentkata és Kölös közti határ és a halasi határvonalban fekszik. A tanúk egyébként Érsekújvár bevételét emlegették, s vallották, hogy Jankovác lakossága a kuruc korban elszaladt. 1749. november 13-14-én Kiskun-Halas város tartatott hivatalos határbejárást. Kezdetét vette a határvonal-bejárás a Hosszúhát nevű halmon, amely Fehértó, Mélykút és Jankovác közt hányt mesterséges határt. A második határdomb amattól északra: nádasállás, eddig terjedtek a halasi szántók, harmadik határjel egy domb, amelytől északra a negyedik határ egy halom, melynek völgyében egy kútkopolya vagyon, ahol török időkben három tímárlegényt öltek meg, s miattuk Halas fizette meg a háromszáz frt. vérdíjat a töröknek, mert Jankovác nem vállalta saját területének. Ötödik határjel: Kétágúhalom, hatodik a Hegyeshalom, amely Nyitra (Mitre) és Fehértó puszták közti határdomb - a hetedik határjel a buckákon keresztül haladva a mesterséges Sóskabokron -, nyolcadik a Vastaghegy irányában egy domb, mesterséges határjellel. Kihallgatták Hegedűs Mihály vásárhelyi lakost, aki 43 évvel azelőtt itt szolgált, Baranyi Pál 70 éves vásárhelyi lakost, aki 12 éves korától 14 éven át itt volt béres, Horváth Márton gyóni lakost, aki 17 éven át - kit béresül, kit tahóul - itt szolgált, - Szalai Adám izsáki lakost, aki 22 évvel ezelőtt tíz évig volt itt béres és csősz: ezek a tanúk a halasiak által tartott határt igazolták. Domokos György 73 éves patai tanú vallja: minek előtte a Jankovác és több környül levő helységek nem lettek volna, az ideig mindenfelé szabad járásuk volt a halasr lakosok barmainak, ellenben mióta mind Jankót, mind más afféle környös-körül levő pusztákat szállani kezdték, és határokat ki-ki maga részére vizsgálta és kereste, tudja bizonyosan a tanú, hogy az Ductusban följegyzett és Deutri Punctumban (vallási pontokban) reiterált határok tartattanak volna, amint hogy 1 Oklevéltár 162. és 163.
