Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Kiskun-Halas és a redemptio
— 40 —- Az állandó birtoklásra kiosztott földeken kívül időnként 3-4 éves használatra kender-, len-, kukorica-, káposzta- és kölesföldeket is osztottak vetésforgóban a határnak más-más területén. - A földosztást 1765-ig a halasi pózna nevű hosszmértékkel adták ki, amely 8 hüvelykkel kisebb volt, mint a bécsi öl. 1755-ben a fehértói nyárfaerdőt, 1773-ban a balotai tölgyest a város részére foglalta el a tanács. - 1762-ben a kis nyomási osztályban egy rfrt-ra 20, 1765 tavaszán az eresztői marhajáráson egy rfrt-ra 62,5 és a szőlők alatti fekete földekből 4 négyzetöl földet kaptak a birtokosok halasi póznával. - 1766-ban a jankováci határperben kötött egyesség szerint több birtokos földje a kir. kamara birtokába került, amiatt a két korábbi fehértói szántóföldosztályt újra kellett osztani. (Jutott egy rfrt-ra 106 négyzetöl szántóföld.) - 1768-ban Bodoglár, Tajó, Eresztő, Balota és Gőbölyjárás java részein egy rfrt-ra 222 négyzetöl földet osztottak, 1775-ben pedig a r. kát. redemptus lakosoknak Tajó pusztán adták ki az összes illetőséget egy-egy tagban. - 1778-1781 között felső utasításra Balla Antal mérnök felmérte, és a telekkönyvvel összeegyeztette az osztott földeket. - 1791-93-ban ezeket az osztályokat megszüntette a tagosítás, melyről a mezőgazdaság történeténél fogunk megemlékezni. (IV. rész) A redemptio folytán mind a Jászkun kerületekben, mind Kiskun Halason a lakosság különféle osztályokra tagozódott, aszerint, hogy részt vett-e, vagy nem az önmegváltásban. - Hogy a Jászkunság és Kiskun Halas lakosainak kiváltságos helyzetét meg tudjuk ítélni, ahhoz az 1848 előtti korszakot főbb vonásaiban ismerni kell, mert a mai állapotokkal való összehasonlítás téves eredményekre vezetne. 1848 előtt a nemesi és nem nemesi állapotnak volt a legnagyobb jelentősége. Az országgyűlésen csak a Karok és Rendek bírtak szavazati joggal. Ezek az alábbiakból tevődtek össze: 1) a kát. főpapság, 2) az országos főméltóságok s más főurak személyesen, 3) a köznemesek és 4) a szabad kir. városok képviselőik útján vettek részt; ez a négy rend képezte a kiváltságos magyar nemzetet. Nem nemesek voltak: 1) a sz. kir. városok polgárai, 2) a szabad parasztok, 3) a földesúri birtokon élő jobbágyok. A nemes ember sarkallatos jogai voltak: I) A nemes embert, ha perbe híva, vagy elmarasztalva nem volt, gyanúra senki le nem tartóztathatta. 2) Az ország összes nemesei csak a törvényesen megkoronázott király hatalma alatt állottak, de a király sem háborgathatta őket jogaikban a törvény rendes útján kívül. g) A nemes ember nemesi földbirtokai határán belül minden jövedelmével szabadon rendelkezett, adót, vámot, harmincadot az ország határáig nem fizetett, csupán hazája védelmére volt köteles katonáskodni. - A nemesség gyakorlati jogai voltak a következők: Bármiféle nagyobb közhivatalt csak nemes viselhetett, címert és előnevet használhatott, vadászati joga volt, jobbágyaitól kilencedet szedhetett, ha legalább tíz jobbágya volt, akkor a
