Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Oklevéltár
eő Halason lakos Gáspár Andrást szolgálván Béresül az eő Gazdájának a’ Gulyása a Tázlári földre szalasztotta a Marhát, ott találván Tegzes Tamás a’ Gulyást, igen megverte és senkinek Pirtót bíró Emberek közül meg nem engette azt, hogy a’ Marhájok azon belől ment volna, a’ hol most minden Emberek ezen dologról hitet mondottanak. Ezenkívül praespecificalt Kalocsai Gergely Úr, és ugyan Halasi Matkó János Annor. 86. Hitek után ezt vallyák: Ennek előtte alkalmas időkkel még Nemzetes Kamarás Ambrus urunk éltében, lévén valamely veszekedések egymással Tegzes és Kamarás Uraiméknak, dolgok el igazítására hozott Tegzes Urunk eő kegyelme, akkor idöbéli Nemzetes Vice-Ispán Urunk Comissiójával két böcsü- letes fogott személlyeket úgy mint: Szt. Marthonon lakos nemes Dömök Gergely és Patai Márkus István urainkat, kik az eő kegyelmek dolgát végben vittek, de Nemzetes Kamarás urunk eő kegyelme nem compareálván, indultának haza Halas felé, és az haza menetel közben mikor jutottanak volna azon helyre, a’ hol most hiteltettünk, scilicet a pörös földre, akkor említették eő kegyelmek azon böcsületes fogott Személteknek, hogy ez a’ föld illyen per alatt vagyon, Tegzes Urunk akarván el idegeníteni a város földétül, akarja Tázlári Pusztához foglalni, Nemes Dömök Gergely Urunk eő kegyelme illyen vallást tett akkor azon föld felől, hogy annak előtte eő kegyelme Tázlári Pusztát a Szegediektől árendálván bírta, marháját rajta tartotta, de azt a földet, melly felül most inquiráltunk, Halas várossához tartozandó földnek tudta és ismerte, ’s másoktul is úgy hallotta. Mi fellyel meg irt Sz. Miklósi Boda Gergely, és Szabad- szállási Tassi István azon peres földet, mellyet Tegzes Urunk foglalni akart, szemeinkéi láttuk, azért jó lelki ismérettel vallyuk, hogy tészen annyit, mint egy mér földnek negyed része. Ami pedig illeti a’ három Puszták között való határt, úgy mint Pirtónak a’ város földének a fölső részében, a’ vadkerti földnek az alsó részében, és a’ Tázlári földnek napnyugott felöl való részében lévő, ez három pusztákat egymástul el szakasztó egy határt, azon eő kegyelmek előttünk szépen meg egyeztenek . . . légyen az Úr nagyságod oltalma. Raptim in Campestri Halas, Die 3-dik Junii 1694. Uraságod Jó akarói. Idem qui Supra . . . Városi levéltár: A Vattai család pere Tázlár határa miatt. — 91 — 7*
