Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Bevezető rész
nevű sváb katona elbeszélése nyomán a kilencedik századból egy szt. galleni szerzetes leírása maradt fenn, mely szerint: „A hunok vagy avarok saját földjüket védelem végett kilenc kőralakú sövénnyel kerítették be, melyet ring-nek, védkőr és Land- wehrnek — honvédelem — nevezünk; e védkőrök 40 ezer lépésre állottak egymástól, mindegyik kerülete 1500 (?) lépés volt, körülvéve katonai gáttal vagy árokkal, mely védfal .a varrare* a teutonok által „Haga vagy tiegin“ nek szokott neveztetni. * E védfal szerkezete a következő volt: Katonai széles árok ásatván, ennek az egyik partjára kihányt töltésbe sok karó, továbbá fenyő, tölgy és bükkfa derekak voltak beverve, ezzel szemben 20 láb távolra más hasonló sor cölöp állott, e cölöp-karók közei fűzfákkal befonva, a két erős sövény fonás közei pedig vagy igen kemény kövekkel vagy erős agyaggal töltettek be s végre az egésznek a teteje gyeptéglával fedetett be; az erődítmény magassága is 20 láb volt. Mindkét, külső és belső oldala gazdagon tenyésző fűz, szil és nyárfával volt beültetve, melyek ha kivágattak is, gyökerük- vagy tövükről dús sarjat hajtottak. Egyik védkőr vonala a másikhoz oly távol esett, mint a turoni vár Cons- tantzhoz. (10 német mföld.) E védelmi vonalak között a faluk és egyes lakházak úgy voltak elhelyezve, hogy egymást átkiabálás vagy kürtszó utján értesíthették. Mindegyik védőkőrlet szűk kapukkal is elvolt látva könnyebb védhetőség szempontjából. E módon épült mind a kilenc védkőr s az egyes körök átmérője mindig kevesbedett, mennél közelebb esett valamely kör a központhoz, melyben a khán palotája és a nemzeti kincstár őriztetett. A védkőrök alkotásánál az ezek vonalába eső magaslatokat és folyó vizek által nyújtott természetes előnyöket az avarok ügyesen felhasználták.“ Az avarok legyőzése után ezen nagyszabású erődműveket a frank király hadserege elpusztította, mindamellett azok egy része elmosódottan bár, de mégis fennmaradt napjainkig. A régi történetírók után és az avarárkok elhelyezéséből Gyárfás az avar khán székhelyét és kincstárát Jászberény vidékére helyezi. Az avarárkok nyomai láthatók Budapest északi részén a Dunától kezdve Gödöllő, Fényszaru, Jászberény, Apáthi irányában „Kis árok' név alatt. Heves megyében „Csörsz árka11, „Csörsz khán dombja", majd a Tiszántúl „Ördög árka* s az u. n. „Rómaisáncok'1 tartották fenn az avarok emlékét. *- lé -
