Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Halas város története a redemtio előtt

—163 —

A halasi kuruc ütközet kétszáz éves évfordulója emlékére emeltette a város közönsége a város keleti bejáratánál, a Kossuth utca végén a Kuruc szobrot, a melyet Demkó József szobrász mintázott s 1904. nov. 27-én lepleztek le.

A kuruc halom, ahol az elesett 234 kuruc hősi álmát aludta, már áldozatul esett a város terjeszkedésének. 1908. októberében egy építkezés miatt a kubikosok az egész dombot elhordván’ a sír fenekén alól mintegy fél méterrel, a kurucok hamvai napfényre kerültek. A sír két méter széles és hosszú volt négyzet alakban, melyben szorosan egymás mellé voltak fektetve a holttestek. Az elsősor tetejére keresztben helyezték a második sort s ugyanígy a többi sorokat, amíg az egy öl mély sír tele nem lett. A sírgödőr fölé és mellette körül a föld színére került mintegy négy méter átmérőjű koraiakban a többi holttest halomba rakva és mésszel való leöntözés után betakarták a holttesteket a sírgödörből kiásott és odafuvarozott földdel. A sírhúom felbontásakor csak fél méter föld volt a csontok tetején.

A kuruc hősök maradványai 15 éven át a városi mintakertben egy szín alatt voltak ideiglenes ládákban elhelyezve, ahonnan azután új koporsókba rakván a csontokat, a régi városháza alatti pincébe tették le őket s ma is ott vannak.

Illő volna, ha a kurucszobor kertjében építendő sírboltba minél előbb örök pihenőre helyezné őket a város közönsége.