Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Bevezető rész
— 11 — állatkák héjjából rakódtak le körülbelül 50 ezer év alatt a Krétahegyek alapjai. IV. Harmadkor. (Kainozoikus-kor). A Krétakorszak végén állottak be a föld kérgén a legutolsó nagy változások, a szárazföld túlnyomó lett, nagy tavakkal. Az Eocén rétegekben az emlős állatok jelennek meg, a melyek elől a hüllők visszahúzódnak, elbújnak. Feltalálni az ős elefánt, a ló őse, ős rinoceros és a majmok'maradványait. Az Oligocén, Miocén és Plioc 1 rétegekben a ma is élő állatok ősei mindig tökéletesebb formáb i találhatók fel. Az ember maradványai azonban még nem fordult, л elő. V. Negyedkor. (Diluvium). Ebben a korban a hőmérséklet eddig kielégítő magyarázatot nélkülöző okok miatt szerfelett lehűlt s fél Európa jég és hómezővé vált, holott a megelőző korban Grönlandban is díszlett a fügefa. A többször megismétlődő jégkorszakban az állatok délfelé húzódtak. A mammut egy ideig még dacolt a jéggel, mint a Szibériában jég közé fagyva talált példányok igazolják. Ez a korszak pusztította ki az ős állatokat; legtovább kibírta Európában a mammut és Amerikában a mylodon- nak nevezett őslajhár. Ezen ősállatokkal már az ember is együtt élt e korszakban. VI. A jelenkor. (Alluvium — áradmány). A föld kérgének legújabb, a történelembeli ember korában képződött rétege. Az ember termete és szervezete szerint ítélve, Dél-Ázsia meleg vidékein lakott először s innen vándorolt északra s onnan keletre és nyugatra a merészebb és fejlődésre képesebb faj. — Az emberi nem fejlődésének a kutatását a Skandináv népek kezdték meg s 1836-ban a koppenhágai muzeum igazgatója az ősember korát a használatában volt szerszámok anyaga után: Kő, Réz , Bronz és Vaskorszakra osztotta fel, amely beosztást a tudomány általánosságban elfogadta. A kőkorszak ismét Eolith, Paleolith és Neolith korszakra oszlik fel, az ősember használatában volt kőszerszámok kidolgozatlan, kidolgozott és finoman kidolgozott volta szerint. Az eolith és paleolith korszakok közti időt 150 ezer évre és a paleolith korszak óta eltellett időt ismét 150 ezer esztendőre becsülik. A magyar Alföld s vele együtt a Duna—Tisza közének talaja a Diluviumban és az Alluvíumban képződött. A megelőző korban a levante korbeli édesvizű tenger borította az Alföldet s ennek fenekét a sok kútfúrás által feltárt anyag szerint a. mai4 tenger színe alatt a következő mélységekben találták meg: Kecskeméten 13, Szegeden 115, Hódmezővásárhelyen 135, Szentesen 136 méter
