Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Bevezető rész

A történetírás előtti kor

A régi történetírás a föld népeinek történetét a vizözöntől számítja s a mai emberiséget Noé fiainak szétvándorlásából származtatja.

Az utolsó száz év azonban ezt az álláspontot a föld kérgében végzett kutatások alapján, teljesen elvetette. 1799-ben Szibériában a Lene torkolatánál a jég közé fagyva találtak egy őskori, már teljesen kipusztult elefánt fajú állatot: a Mammutot. 1854-ben fedezték fel az őskori cölöpépítményeket Schweizban, 1856-ban Düsseldorf mellett a Neander völgyben egy őskori barlang feltárásakor megtalálták az ős ember félig állatias csontmaradványait, 1859-ben pedig a tovább folytatott kutatások alapján megállapította a tudományos világ, hogy az ősember északi Franciaországban együtt élt a Mammut, Rinoceros és a Nílusi lóval a jégkorszak előtt. Ugyanis az észak franciaországi Cro-Magnon melletti barlang feltárásakor ős embercsontokat, elefántcsontból való faragványokat és falfestéseket találtak, amelyek a Mammut ősét az ős-elefántot, Mammut falkákat, stb. ábrázolnak s az emberi maradványok mellett ezen ős állatok csontjait is feltalálták. 1887-ben Lüttich mellett Spy-ben, 1900-ban a horvátországi Krapínán mész- kőbányászás közben a Neander völgyi emberhez hasonló emberi- csont maradványokat találtak fel.

Ezen korszakalkotó felfedezések rendszeres kutatásra bírták a tudományos világot. Felkutatták a föld felszínén levő s a sok millió évek alatt más más korban képződött rétegeket, a melyek eredeti helyzetűkből vulkánikus behatások folytán hol a tenger alá sülyedtek, hol a magas hegyláncok közé emelkedtek.

Ezen kutatások alapján a föld geológiai történetét több korszakra osztották fel s a föld kérgét képező 60—70 ezer méter vastag szilárd rétegeket e szerint osztályozták.

I. Az őskor. (Archai). A Laurentián, Prekambriumi rétegeket 15 ezer méter vastagra becsülik. E kor végén már a rák ősei

2