Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)

Boszorkányperek Halason 1751 és 1759

- 370 —

PETSÉTTYE 1810. — A harangok közt legrégibbnek tartja azt az 1703-ban a rácok által elvitt.de soha meg nem került harangot, melyet a múlt török háború alatt munkára leparancsolt halasiak közül némelyek Opován láttak. A többi harangoknak a dolgát már e munka első fejezetében találja az olvasó. — Egyébb- ként az összes régi harangokat egynek, az 1876-ban újra öntött harangnak a kivételével a világháború alatt katonai célokra az államnak adta az egyház 1917-ben és 1925-ben öntetett kétkis- sebb harangot helyettök.

XII. A temető helyekről.

Nincsen semmi emlékezet a régi írások között arról, hogy az elő-időkben a halasiak hová temetkeztek, e részben tehát a dolgok legjobb mesteréhez a tapasztaláshoz kell folyamodnunk, mely arra tanít: hogy a helybeliek a 18-ik század előtt a templom körül temetkeztek, mert ugyanis az 1814. esztendőben fun- damentomából kihányattatván az 1702. esztendőben épített torony, ott és a templom körül megásott föld gyomrában mindenütt mintegy familia-számra találtatlak az elhunytaknak tetemei. Későbben, úgymint a 18-ik század elején kellett temetőnek fordít- tatni azon magos és dombos térségű helynek mely a templomtól napkeletre már most csaknem a város közepén máig is pusztán hever, mivel az 1739-ben uralkodott utolsó pestisben, és azután is megholtaknak tetemeik, a mi időnkben élő öregeknek bizonyításuk szerint ezen helyre temettettek, mígnem ez egészen betellvén, az 1778 esztendei József napján temették az első halottat a város napkeleti részén felfogott és sok szép fákkal a kör- nyületében megültettetett temetőben, a mely az 1801. esztendőben megnagyobbíttatván e mái napig is oda tétetnek sírba a boldog feltámadásnak reménysége alatt a reformátusok, lutheránusok, és óh-hitüek közül megholtaknak tetemeik. — Nyugodjanak békes~ ségben poraik, míg mi is ő alánok be takarittalunk !!!

ХШ. Az eklézsiának népességéről.

Az 1526. augusztus 29-én történt gyászos mohácsi veszedelemtől kezdve, szinte 140 esztendeig, úgymint Buda várának 1686-ban szerencsésen végre hajtott megvételéig a törökök igája • 1701-től fogva pedig 1745-ig a Nagy Német Vitézi Rendnek és a Pesti Ispotály Háznak jobbágysága alatt nyögvén ez a város,