Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Boszorkányperek Halason 1751 és 1759
-367alatt végzett 1814-1823 közötti új templom építést írja meg. A már részletesen ismertetett építés leírásából itt is csak az ott nem érintett részleteket közöljük. 1814. ápril. és májusban bontották le alapjából a régi tizenhárom és íél öl magas és három öl két láb széles régi tornyot. Csak hatmázsa falkötő vasat találtak benne, a többi tölgyfa gerendával volt pótolva, de már elkorhadtak. A bontásból nyert követ és téglát, a Zsanán vágoít20 öl követ és a Sóstó partján égetett kétszázezer téglával együtt az új toronyba elfalazták, a melyet három helyen alkalmazott 54 mázsa kötővassal erősítettek. A harmadfélöl hosszú templomtQldásnak az alapkövét 1814 julius 15-én tették le, ezen toldásra épült a 17 öl magas, kőfaragó munkával gazdagon díszített torony, a mely ideiglenes fazsindelyes tetőt kapott vörösre festve. A torony 8000 arany és ezüst forintba került; a mely 20,000 váltócédula forint értéket képviselt. Majd az új templom építésének történetéről ezeket írja :) .... Schvörtz Fridrik kőműves és Prandstätter ugyan szegedi átsmester eő kegyelmekkel a régi templom megbontása és az újítottnak felépítése eránt alku tétetett olyan feltétel alatt, hogy a régi 18 öl hosszúságú templomnak falait melyek a bolthajtások elbírására gyengéknek találtattak, körös-körül szinte az ablakok aljáig elbontsa, a mi falak megmaradnak, azokat belöl hat csinos oszlopokkal; kivül pedig az ablakokat bekerítő öt bolthajtásokkal úgy megerősítse és felépítse, hogy az egyik falról a másikra általhúzandó belső nagy bolthajtásokat elbírhassák. Továbbá, hogy a templom napnyugoti végét elbontván az elpusztított torony helyén ismét harmadfél öllel meghosszabítsa; végre hogy a belső világosságra nézve a két végen tett toldalékkal már 23 öl hosszúságra terjeded, azonban a régi 9 öl1 szélességben meghagyatott egész templomot bolthajtás alá vévén annak mind a két végiben és az északi oldalában kőlábakra bolthajtásos karokat építsen, és utoljára a templomot síma tábla kövekkel le padimentomoztassa. stb. (Az egyes iparosmunkák felsorolása után az építés költségét 32,000 arany ezüst forintban jegyzi fel, a mely megfelelt abban az időben 80,000 váltó-cédula forintnak. — Végül az 1823-ban elhelyezett emléktábla latin szövegét közli a szerző.) Megjegyzés. Annak közlésével, hogy a tizenhetedik században használt templom edényekről nincs semmi feljegyzés, Vili. Az úri szent asztal készületeiről ad részletes kimutatást a szerző. Az általa feljegyzettek között a legrégibb volt egy 1 Csak hét öl egy láb széles ma is.
