Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Boszorkányperek Halason 1751 és 1759
-»17 — A Veindenfeld magyar gyalog regementjének egy compá- niája Vozáry kapitányuk commandója alatt ápril. 9-kén quártélyra ide beszállóit, és itt volt május 15-kéig. Ezen idő alatt, t. i. ápril 24 kén történt, hogy a város alsó végén levő Farkas korcsmában egy némely lakosok a katonákkal, valamely csekélységen összveperlekedvén, ebből csakhamar közönséges verekedés lett, a katonaság lármadobot veretett, a melyre a katonaság fegyveres kézzel rohant a lakosokra, és a kit találtak bűnöst vagy ártatlant, puska ágyakkal verték, bajonettokkal szurkálták elannyira, hogy Kanyó Simon agyon veretett, Dóczi János gazda feje az agyvelőig karddal levágattatván, csak nem halálos sebet kapott, Juhász János tizedbiró keze az ujjai közt egészen keresztül vágatott, ezen kivül több mint 8 lakosok, férfiak és asszonyok, összeverettek és szurkáltattak. A magokat védelmező lakosok közül valamelyik zászlótartó Lőrincz urat homlokba ütötte, egynéhány közkatonákat is megütögettek; de minden veszedelmes következés nélkül. Ezen dolog akkor mindjárt mixta deputátió által investi- gáltatván, az illő helyre felküldettek az írások; melyre mi lesz a resolutió, a következendő időben tudjuk meg. Czindela Ferencz, Czindela András, Bezerédi és Csernák János haramiák persecutiójára Halas városa 20 lovas fegyveies lakosokat kirendelvén, jan. 24 ikén történt: hogy a midőn ezek Bodogláron a Kocsi Mihály úr tanyáján fölöstökömöltek, az említett haramiáktól véletlen megtámadtattak, a haramiák töltött puskákkal több ízben reájok lőttek, és pedig oly szerencsétlenül, hogy ide való birtokos lakos és egyszersmind distric. hadnagy Juhász (Fénszarusi) Mihályt agyonlőtték. A mi fegyvereseink ez alatt, a mint az ijedség és zűrzavarban reá értek, lovaikat, fegyvereiket készítették, és annyiban szerencsésen vissza adták a tromfot a haramiáknak, hogy Csernák Jancsit lováról leverték, elfogták s öszvekötözve, verve, behozták, a több társait elkergették, és a futás közben annyira szorongatták, hogy azok egynéhány hosszú puskáikat elhányták, és csak az elestveledés és különösen jó paripáik segedelmével menekedtek meg az elfogatta- tástól. A meglőtt Juhász Mihály özvegye Benke Rozália kérésére, özvegyi állapotában, esztendőnként 50 forint penzió adatott a kis-kun megye cassájából, és minden terhek alól, contributio fizetéstől mentté tétetett, a tek. districtusok által; a város is egyszerre 100 rfrtot rendelt neki a cassából kifizettetni; sőt a mi több, elfutván a vidéki helyeken ezen szerencsétlen történet híre, Kecskemét városának némely nemes szívű lakosai 110 rfrtot
