Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Boszorkányperek Halason 1751 és 1759
— 315 — de ezen egyezés az 1808. esztendei politicum protocollum )39-dik száma alatt által változtatott aira : hogy a lakosok általában fizetnek ingenieur úrnak 1000 rfrtot. A tek. distiictusok árendája alól a város kezére visszajött Tajói pusztán levő nagy épületek, az oda kiküldött teljes számú deputátio által, a város részére haszonvehetetlennek találtatván, azok végképen elpusztítattak, és a materiáléknak nagy része kó- tya-vetyén eladatott. Mivel pedig Zsanán, az ott tágas térségü sík föld, mely a Lándzsás alatt kezdődvén, napkelet és nyűgöt felől levő homokok között a Czitrusig lenyúlik, és fekszik, a város részére örökös kaszállőnak elfoglaltatott: hogy itten a majorkodás annál jobb móddal lebesen, építtettek a Tajón elpusztított épületeknek kiválogatott fáiból két szobák, egy konyha, egy kamara és tizenkét lóra való istálló, egy fedél alatt, más szakaszban építtetett egy 16 ö! hoszúságú szín, az előtte levő kettős akollal, ezentúl árkoltatott a házon felyül egy nagy gyümölcsös és veteményeskert. A háztól illő távolságra készíttetett egy kőkút, végezetre egy szénáskert, melynek és a veteményes kertnek árkai, valamint a ház eleje is fákkal tetszetősen megültettettek. Ezen esztendőben a halasi lakosok Szolnokból Pestre vec- tuiáztak 0492 mázsa és 10 font sót. 1807-dik esztendőben, Szent-György havának 18-dik napján, elkezdett fúni az éjszaki kemény szél, ez 19-ben a legirtóztatóbb fergeteggé változott, és cképen 20-ban is dühösködvén, az 21-beli kemény széllel végződött be. Ezen 72 órákig kegyetlenkedő fer- geteg minémű károkat okozott, azon feljegyzésből mely akkor tüstént tevődött: ide is felírattatik, úgymint: megdöglöttek 34 jármos ökrök, 187 öreg marhák, 101 harmadfűvek, 136 tavai borjúk, 25 szopos borjúk, 13 kocsis lovak, 77 öreg méneses lovak, 24 harmadfű csikók, 122 juhok, 98 bárányok és 4 sertések, öszvességgel az eldőglött jószág tészen 867 darabot. Mióta a most élő embeiek vannak, soha a város a Kis- szállási, Mádai és Ivánkái szomszéd puszták birtokossaival, a méltóságos szabad zászlós Orczy nemzetséggel nem határozott, a mely miatt elpusztulván a régi határoknak nagyobb része, már-már a régiség szülte határbeli kétségeskedés láttatott a villongás lappangó tüzét élesztgetni; a város azonban szüntelen való békességcs használásában lévén a maga birtokának, hogy a méltatlan pert eltávoztathassa, meghívta deputátusai által néhai méltóságos Orczy József ő nagysága maradékit szomszédságos közegyezéssel leendő határozásra ; nem is esett hiába ezen tö-
