Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Boszorkányperek Halason 1751 és 1759
Minekelőtte Halas városa emlékezetesebb dolgainak és történeteinek előszámlálásához kezdenék, szükséges ezen várost az olvasóval megismertetni; ugyanazért annak mostani valóságos állapotját, topographica leírását, e következendőkben előadom : Halas városa fekszik egy nádtermő tó mellett, a mely mivel vizes időkben halakkal bővölködik, úgy látszik, hogy nevét ezen halas tótól vette; ezt a vélekedést az is erősiti, hogy az 1693-dik esztendőben készült, de már elveszett pecsétnyomóján is három halak szemléltettek; mostani pecsétjén ugyancsak három egymásra vetett halak látszanak, a melyek felett díszeskedik a nemes Kis-Kun megyének egy sisakos, páncélos és dárdás vitézt ábrázoló czimere; ez a pecsétnyomó készíttetett 1755 dik esztendőben, és éppen olyan mint e könyvnek elejére díszesen lefestette Nemes Péter Zsigmond hazafi. — Vagyon a fentebb említett tónak szinte a közepében, a piacz és a reformátum templom irányában, egy meglehetős térségü vad, és gyümölcsfákkal rakott S'iget, mely sáncz forma árkokkal vagyon körülvéve, e felől azt tartja a régi hagyomány, hogy az előlteni zűrzavaros, ellenséges időkben itt kerestek a szegény, erőtelcn lakosok magoknak tnenedék- és rejtekhelyét, a hová beszolgált keskeny hídnak lábai a nádas rét közt máig is látszanak. Határozódik ezen város északról és napnyugotról tek. Pest, délről tek, Bács, napkeletről ugyan Pest vármegyékkel, részszerint pedig a nemes Kis-Kun megyének egyik oldalával. Öt részben vannak az osztott földjei, úgymint: fejértói és nyomási szántóföldek,, első, második, harmadik kaszálló jussok nevezete alatt: gabonája az elégségig sem terem; ellenben 2—3 esztendeig eltartható, jóízű homoki bora a szükségen felől is teremni szokott, melyet vagy magok isznak meg, vagy a város korcsmáira eladják, vagy a vidékiek kiviszik, vagy azoknak magok elárulás végett helyekbe hordják. Főbb része gazdálkodásoknak marha, ló és birka-juh tartásból áll, amazokat Kecskeméten, Szegeden, Mária-Theresiopolisban, Baján, Fehérváron és Szekszárdon szokták többnyire eladni; ürüiket pedig a csehországi vagy felső magyarországi kereskedők hajtják el ; a gyapjút vagy a helybeli, vagy más vidéki zsidó kereskedők veszik meg. Fekszik ez a város a Duna és Tisza közt csaknem középponton, Mária Theresiopolis, Baja, Kalocsa, Pataj, Solt és Kecs
