Tooth János - Szilágyi Sándor: Kis-Kun-Halas város története (Nagy-Kőrös, 1861)

Bevezetés

63 fizetnek ingenieur urnák 1000 rfrtot. Lásd a jegyzőkönyveket az említett helyeken. A tek. districlusok árendája alól a város kezére visszajött Tajói pusztán levő nagy épületek, az oda kiküldött teljes szá­mú deputálió által, a város részére haszonvehctetlennek talál­tatván, azok végképen elpusztítattak, és a materialéknak nagy része kótya-velyén eladatott. Mivel pedig Zsanán, az ott tágas térségi! sík föld, mely a Lándzsás alatt kezdődvén, napkelet és nvugot felöl levő homokok között a Czitrusig lenyúlik, és fekszik, a város részére örökös kaszádénak elfoglaltatott: hogy itten a majorkodás annál jobb móddal lehessen, építtettek a Tajón elpusztított épületeknek kiválogatott fáiból két szobák, egy konyha, egy kamara és tizenkét lóra való istálló, egy fedél alatt, más szakaszban építtetett egy 16 öl hosszúságú szín, az előtte levő kettős akollal, ezentúl árkoltatott, a há­zon felyül egy nagy gyümölcsös és veteményeskert. A háztól illő távolságra készíttetett egy kőkút, végezetre egy szénás­kert, melynek és a veteményeskertnek árkai, valamint a ház eleje is fákkal tetszetősen megültetlettek. Ezen esztendőben a halasi lakosok Szolnokból Pestre vec- turáztak 6492 mázsa és 10 font sót. 1807-dik esztendőben, Szent-György havának 18-dik nap­ján, elkezdett fúni az éjszaki kemény szél, ez 19-ben a leg- irtóztatóbb fergeleggé változott, és ekképen 20-ban is dühös- ködvén, az 21-beli kemény széllel végződött be. Ezen 72 órákig kegyetlenkedő fergeteg minemű károkat okozott, azon feljegyzésből, mely akkor tüstént tevődött; ide is felírat- tatik, úgymint: megdöglöttek 34 jármos ökrök, 187 öreg marhák, 101 harmadfűvek, 136 tavai borjúk, 25 szopos bor­júk, 13 kocsis lovak, 77 öreg méneses lovak, 24 harmadfű csikók, 122 juhok, 98 bárányok és 4 sertések, öszvességgel az eldöglött jószág tészen 867 darabot. Mióta a most élő emberek vannak, soha a város a Kis- szállási, Mádai és Ivánkái szomszéd puszták birtokossaival, a méltóságos szabad zászlós Orczy nemzetséggel nem határo­zott, a mely miatt elpusztulván a régi határoknak nagyobb része, már-már a régiség szülte határbeli kétségeskedés lát­tatott a villongás lappangó tüzét élesztgetni; a város azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom