Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)

1942-03-20 / 23. szám

í. Dfdti WÄiJXSi 0JSXÍ2 fHáriíus 30, jientck Tudja-e ... hogy SchoppeiihanCr, a pesszimis­ta filozófus, magánéltében cseppet sem vetette meg az élet apró örömeit és; reg­gelire alkalomadtán egy egész sült ka­csát is elfogyasztott, ebédideje pedig rendesen két órát tett ki. ... bogy a kopaszság a febér fajnál körülbelül 10-szcr olyan gyakori, mint a négereknél? • • • bogy a legújabb m egállap itások szerint a bölcsességfogak jelentKCzésé- nek elmaradása mind gyakoribb jelen­ség lett? Az európaiak 10 százaléka már csak 23 fogat kap. ... hogy természetes beszéd alkalmá­val a férfihang rezgésszáma másodper­cenként 90—100; a női hangé pedig 460 körül mozog? Erős felindulásban ez a szám a férfiaknál lS00-ig, a nőknél 3600-ig szökhet fel. ... hogy a gyémánt 3 milliméter mély­ségben való átvágásához 21 munkaórá­ra van szükség? .. ■ hogy a legfinomabb fonalat alu­míniumból lehet előállítani? Ennek a fonalnak átmérője a milliméter 400-ad részét teszi csak ki és 30.000 kilomé­ter aluminiumfonál súlya a fél kilót sem éri el. ... hogy a madarak közül a délame- rikai Andokban élő kondor tud a leg­magasabbra felszállni? A repülés szü­leteti művésze 7000 méter magasságból néhány perc alatt leér a földre. .. hogy a jól kitenyésztett posta gá­lám hók egy nap alatt SÜ0 kilométert is meg tudnak tenni? ...hogy a mintegy 20.000 madárfajta közül 12.000 az éneklőmadarak közé tartozik? ...hogy a rovarok eddig több gaz­dasági értéket cs emberéletet pusztítot­tak el, mint mindén háború és földren­gés együttvéve? ... hogy a termeszk irály uő átlag min­den két másodpercben rak egy tojást? Ez az élő tojasautomata- eszerint egy év alatt mintegy 10 millió tojást : ter­mel.« ... hogy egy normális hangyaállam- p:ak mintegy 75-000 alattvalója van? • • • hogy mig Európában kizárólag ro­varok, elsősorban a méhek és lepkék élnek mézből, a tropikus Dél-Ameriká- fcan egyes szunyogfajtáknak is a virág­méz az egyedüli tápláléka? • ... hogy a v akondok igen érzékenyek a zene iránt és zenévéi földalatti váruk­ból is ki lehet csalni őket? GAZDA ÚJSÁG Negyven tanuló vizsgázott sikerrel a téli gazdasági iskolában Március 14-én, szombaton tartotta meg nyilvános tanévzáró elméleti vizs­gáját a kiskunhalasi m. kir. féli gazda­sági iskola, melyen negyven felsőévfo­lyamos tanuló tett tanúságot az isko­lában szerzett tudásáról. A záróvizsgát megelőzően a tanulóifjúság ünnepélyes tanévzáró Istentiszteleten veit részt. A vizsga a Hiszekegy eléneklésével I kezdődött, majd S. Tóth János igaz-® gató üdvözölte a vizsgabiztost, vala­mint a megjelent előkelőségeket és ven­dégeket s megtette félévi jelentését. A megjelent előkelőségek közül elsőnek ■.üdvözölte dj- vitéz Kaczyinfaívy Pál járási főszolgabírót, mint vizsgabiz­tost, majd Kiskunhalas m. város pol­gármesterének képviseletében megje­lent dr Füíöp Sándor árvaszéki ülnö­köt, továbbá Medveezky Károly m. kir. gazd. főtanácsost, a Gazdasági Egyesület elnökét, M e i s z n e r Imre m. kir. szőlészeti és borászati felügye­lőt., Jády Károly m. kir gazdásági felügyelőt. , | , : j ; Az aranykalászos gazdák bölcsőjénél S. Tóth János igazgató jelentésében rámutatott arra, hogy a mai vizsgaün­nepséggel csak az elméleti félév feje­ződik be, mert ezt a gyakorlati félév követi, mely alatt a tanári kar több- izben felkeresi a tanulóifjakat szüleik gazdaságában s ott mind az ifjút, mind hozzátartozókat is hasznos útbaigazítá­sokkal látja el. A felsőévfolyamos tanu­lók ezen gyakorlati' félév után aranyka­lászos gazdákká lesznek felavatva: si­került termelési versenykiállitás bemu­tatása után. Az iskola elsősorban szak­iskola ugyan, de a megfelelő szaktudás nyújtásával párhuzamosan a tanulók hazafias és vallásos szellemben való ne­velésére is nagy gondot fordít, hogy az innen kikerülő gazdaifjak kivétel nélkül jó és hii fiai legyenek a Hazának. Az iskola tanári karát az igazgatón kívül két szaktanár, egy tanító, közismereti előadó, három hitoktató, egy levente- parancsnok, két főoktató és egy egész­ségtani előadó-orvos képezte. Nyolcvan tanuló, A beiratkozott tanulók száma S3, akik közül mindannyian be is fejezték elmé­leti tanulmányaikat. A tanulóífjak kivé­tel nélkül kisgazdák fiai, amit az a kö­rülmény is mutat, hogy egy tanulóra átlag 42 kát. hold földterület jut. Félévi jelentés végeztével az igazgató felkérte dr vitéz K^czvinfalvy főszolga­bírót a vizsga megnyitására. A vizsgán állattenyésztési, növényter­melési, iizemtani, számviteli, kertészeti, szőlészeti és a közismereti tárgyak mindegyikében való jártasságukról és alapos tudásról tettek a tanulók a nagy nyilvánosság előtt fényes bizonyságot. A vizsga keretében nagysikerű disz- gyiilést tartott az ifjúsági gazdakör. A diszgyülésen értékes gazdasági tárgyú szakelőadások és szavalatok hangzottak el, melyben kitűntek Szmutka Lajos és Hirsch Imre felsőévfolyamos, to­vábbá Da ka Antal és Csóti Jenő alsóévfolyamos tanulók. A magyar föld áldozatos megmunkálására van szükség Az ünneplő közönség nagy elismerés­sel adózott az ifjúsági ének- és szavaló­karnak is, kitűnő szerepléséért, mely­nek lelkes vezetője Te m esi Károly m. kir. h. tanító. j A vizsgaünnepség végén vitéz dr Kaezvinfalvy Pál járási főszolgabíró mondott lelkesítő és intelmekben gaz­dag beszédet az ifjúsághoz. Ezt a hábo­rút — mondotta — csak akkor nyerhet­jük meg, ha nemcsak kiyül a frontokon, de belül is erősek leszünk. Ehhez pedig elsősorban a magyar föld áldozatos megmunkálására, termő erejének teljes kihasználására van szükség: Ezt várjuk a mai képzett gazdaifjtiságiól — F ű­lő p Sándor dr árvaszéki ülnök tolmá­csolta még a város polgármesterének köszöntő szavait. A nagyszerű fegyelmezettségről ta­núskodó jeventeayäk'orlatok bemutatása után .az ifjúság s a vendégek ünnepi ebéden vettek részt. 1 MMMHttS ISM! A M. KIR. szegedi hadfestparancs- hokságf felhívja; a polgári közigazgatási hatóságok, illetve polgári személyek figyelmét arra, hogy az árvédelmi kar­hatalmi igényléseknek csak akkor tud eleget tenni, ha a polgári hatóságok saját erejükből az árvédelmet ellátni már nem képesek -(1885:XXIII. te. 151. §). Ezért a hdt-parancsnokságtól csak halaszthatatlan, sürgős esetekben lehet ;a karhatalom kirendelését kérni. Na­gyobb veszély esetén a megfelelő ka­tonai szakmunkaerő biztosítása, az erők felaprózása nélkül ugyanis csak Így le­hetséges, Ő A HIBÁS I. szomszéd (kopogtat a II./szom­széd ajtaján és beszól): — Nagyon ké­rem, szíveskedjék az ablakot becsukni, mert a kutyája úgy vonit, hogy a- lá­nyom nem tud miatta énekgyakorlatokat végezni... SZAVAZÁS Kissné uj lányt akar a gyerekek mellé fogadni. Az egyik jelentkezőtől megkérdi: — Az előző helyéről miért küldték el? Lány: — Mert egyik este a g\éré­kekét elfelejtettem megmosdatni. Mire a jelenlevő gyerekek kórusban üvöltik: — Ezt fogadd fel anya! Kávéházban, vendéglőben és kereskedőnél kérje kifejezetten a Kiskun-keserű U d it frissít gyógyít Telefon sz.t 1 6 6 Gyártja t vitéz Felső szent ivánf és Kling KISKUNSÁGI RUM» ÉS LIKŐR GYÁR KISKUNHALAS Fsisőnátfcr u* 15 Pa tifuszosakH IRTA i TERESCSÉNYI GYULA A tífusz- és spanyoljárvány idején a serres-carpentrasi táborban a franciák egyetlen barakban különítették el a be­tegeket, az egyik oldalon feküdtek a tifuszosak, a másikon a spanyofbetc- gek. Ha az egyik átcsodálkozott a más­világra, már feküdt is a helyére a má­sik. Ebben a barakban ápolta Árendás Török káplárral együtt a beteg bajtár­sakat. Ha valaki nyöszörgőit, Török káplár rögtön elindult a hang irányába. Beta­kargatta a beteget, aztán vigasztalta, ahogy tudta. Onnét hallatszott, amint a betege, fakargatis közben korholja. A hideg, vigasztalan sötét odúban ez a beszélgetés úgy hatott, mintha testvér becézné a másikat. Csakhogy más volt a tartalom. Darabos, egyszerű ember gúnyolódott az élettel, halál ai, sorssal, de azért vigasztalás volt mégis. A káp­lár haragjában volt valami abból, amire a beteg elnyugodott. A durva szavak között a nyers férfilágyság simogatott. — Egén... a zászlós ur is azt hiszi, ha mar beteg, angyalok tartják az aranykiblit az ágya alá. És nem szólna az. Istenért se. Azért szobaparancsnok ugye, hogy még ezen a fertályon is ren­dűt csináljon ? — Ne jártasd a szád’, — hebegte valaki a sötétből A pokrócok alól itt-ott kifordult né­hány fej és elkezdődött a »húzás.« Még a féliiQlt se hagyta szótlanul a lehetőségei. , — Fejvág, mert már túl van az egé­szen, j i — Te emberevő, vigyázz, meri majd odafönn beajánlak. — Emberevő? — húzta el a szót Tö­rök káplár. — Látom1, már a hús jár az eszetek­ben. Pedig jó sokáig nem esztek belőle, nem ilyen elromlott gyomorba való az. Török káplár igy mókázgatott a be­tegekkel. Neki sok mindent elhittek, — mert ő már túl volt a tífuszon is, a spa­nyolon is, igen jól ismeri a dürgést a halál portája körül. Tífusz, kolera, vér- has, spanyolbetegség, ezek mind olyan egyszerű bajok, hogy csak néhány nap s máris eldől az eredmény. Vagy-vagy. A jótanácsot illik tehát elfogadni. Tö­rök káplár igy magyarázva nekik az or­vostudomány gyakorlati oldalát. — Jól figyeljétek mög, hogy mit mondok. Aki nem akar érteni a szóm- bul, azt holnap biztosan fölrakják Szt. Mihály lovára... Mindön betegségnek egy orvossága- van. Nem szabad egy falast sem lényeim vizen kívül. Azért mondom, hogy viz, — mert tej az nincsen. Mir most mit gon­doltok, hogy miért van ez igy? Egysze­rű az egész, csakháí az okos embőrök legtöbbje azt hiszi, hogy ha valami na- gyon-nagyon egyszerű,'az biztosan pa­raszti butaság. Komplikálni köll a dol­gokat, az már érthető és biztosan jobb is. Pedig fenét igaz az egész. Az* or- vftriudfcwnffy uagy gém viMgqsa­lis, én mondom. Mert hát tudjátok mög, hogy mindön betegségöt az apró álla­tok okozzák, amik bekerülnek a vérbe. Ezek aztán elszaporodnak a húsban. — A telizabáit embör mindig hama­rább hal mög, mint a koldus. Mert ben­ne dúskálhatnak a férgek. Amabba? Ott nincs mit ör.nie, hát mögöli. Azért élnek tovább azok, akik mindig kínlód­nak a hasukkal, meri tisztább lössz a vérük. Mög aztán és ez a legfontosabb, ha nincs mit önnie a gyomornak, ak­kor mögöszi ezt a vérbe, testbe került élő állatokat. Ertitök-e, pupákok, az or­vostudomány magas iskoláját? Próbál­játok ki, akármilyen betegség van raj­tatok, amilyet ilyen állatok okoztak/ hat napon keresztül semmit se vögye- tök a szátokba. Biztosan meggyógyul­tok, ha csak mög nem üt benneteket a guta szele máskép, Jaj... nyöszörgőit az egyik beteg. Török káplár hozzálépett. — Ahá... A princ... Mi baj van hercegem ? —- A láz... Szétveti a fejem ... — Ezzel bizony nem möhetne most táncolni, annyi szent. Hanem tögyön úgy, ahogy mondtam. Gondolja, hogy ott Van valahol a tánclokálban és járja a macsicsot valami fehérbőrű dámával. Jó kúra tífusz ellen. Más orvossága úgy sincsen. Különben mondok egy újságot, ez aztán pont mögvigaszfalhat- ja. Tegnap olvasta föl az ötös barak­ban Kovács zászlós, hogy milyen éle­tük van otthon Magyarországon a fran­cia hadifoglyoknak. — Valami panasz érközött az eltartá­suk miatt a svájci nemzetközi komisszió- hoz. Ez aztán azon nyomban stafétát küldött Budapestre, hogy kitudakolja, mi vatj velük, mfrt bántják szegényü­ket. Pénzt is vittek, meg vagy fél vágón elemózsiát, hegyhát ne éhözzenek abba az ázsiai országba. Mög is érközött a komisszió. Voltak közöttük a svájcia­kon kívül dánok, svédek, horvégek. Tán még az Atyauristen is küldött egy ful­lajtárt, hogy sok tanú lögyön arra, nem nyuzzák-e az ártatlanokat otthon? — Hát amint mögérköznek á pesti tá­borba, keresik a hadifoglyokat. Egyet sé tanálnak. Mönnek az őrhön. Sejdf- tötték, hogy későn érköztek. Ezök a vadak tán kipucolták az egész vircsaf- tot. Mögötték ükét, ahogy mondáin, azt hitték, mögötték ükét elevenön. Erre aztán rákiakéinak az őrre: — Hová töttétök a hadifoglyokat? így meg úgy- Azt mondja erre az-őr, hogy ők ugyan nem tették el sehová sé tikét. Maguktul möntek azok. — Maguktól? Hát aztán hova ? Bécsire... Farsangolni a hirös bé­csi farsangra- — Árián várták ükét, egyre várták. Jó néhány nap múlva mög is érköriek az állítólag elevenen fölfal­tak. Autón gyűltek cs még mindig 'ben­nük volt a becsi farsangi jókedv. Szer­pentinnel csatáztak, mög ágyú helyett pezsgővel du rrogíattak. —. Az Volt ám az igazi cirkusz, ami­kor möglátták a töméntelen vöröskö- rösztös segítségét a komissziótul Az is szent igaz, ha már ott nem köttették, ide hozhattak volna bélülük legalább egyet... Csend lett a íifuszosok barakjóban. Török káplár viccén sokáig elgondol­koztak, aztán egyszerre csak újból fel­nyögött a princ és odaszólt Török káp­lárhoz: — Vizet!... egy korty vizet adj... Te pokolbeli csirkefogó. Aki így meg­tudod kinrjztji az emberi!

Next

/
Oldalképek
Tartalom