Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-03-03 / 18. szám
Mardus 3, ícm HALASI ujsxa V. rffa! Rotrány a csihogón Itta: Lakatos Vince Ebben a tartományban, ahol a mad- zagvasut útját a följebbva’ó esztendőkben ’ kicövekelték a* mérnökök, azelőtt sohasem láttak még" bajuszos embert bügyogóban járni. Na, meg is bámulták) őket a homoktaposők. Apraja, nagyja. Darányi ék kancsal kanásza ott hem- pergett a röhögéstől a galagonyabokor alatt. A fatányérszáju B u h i n n é meg kiállt a páskom végire és onnan kiabált át a szomszédasszonyának: — No, mit szólsz, Lidi? Ezök tudnának vasutat csinálni? Ezök a félnadrá- gosok? A térdnadrágos, midsapkás szignáto- rok pedig csak hallgattak, mint kasza- pengéskor a tűrj. Kukucskáltak a mesz- szilátójukba, huzatták a láncot és verették a kis karókat a Vadzabos homokon, buckák, ezüstnyárfaerdők alatt. Nem ingerelték a népet, hiszen volt itt már úgyis elég lélekbáboruság, amig a város ki tudott egyesülni az egykutyásokkal, hogy merre is menjen hát a gazdasági vasút. Mert egyik sem akarta, hogy az ő földjét érje a nagy csúfság. — Az én földem, az én földem! — Verte a mellét ördög Máté is, a polgármester, meg a többi urak előtt. — Ki téríti meg neköm, mög az onokáim- nak a kárt? Ez a legjobb föld az egész tartományban. Ezt ákarik el vön ni?... így hányta a szikrát sorba mind. Pedig hát bukfencen kívül nem nagyon vetettek mást abba a hitvány homokba, ami csak a telekkönyv szerint állott ki- nek-kinek a nevén. A valóságban azonban jobbra-balra vándorolt. Mikor merről fújt a szél. Hiába vigasztalták őket a városi urak: — Nézzék, emberek, maguknak érdeke. Könnyebben jutnak be a városba. — Igön ám. De a végrehajtó is köny- nyebben kigyiin!... — Ha meglesz a vonat, nem kell a lovat szaggatni minden kicsiségért. — No, attul alkatunk. Csak egy ló van itt: a Szent Mihály lova. Annak se bir adni a halálbiró abrakot... Hát igy csatáztak a mesztéfábas népek a vonat ellen. De aztán mégis jöttek a kubikosok, lerakták a hosszú, fényes acélpántliká- kíat s egy ökörnyálas őszi délutánon átfutott a pusztán az. első vonat. Azóta is itt jár. Igaz, hogy a rendes vonatnak csak az öccse, annak is nagyon kicsi. Aztán az is való, hogy még a tarlón le- sántult pásztorgyerekek is bátran ostorhegyest futhatnak a nagykalapu, prüszkölő, köhögő »bikával«, aki« a vasúti kocsikat húzza s amit a kinti nemzet közönségesen csak »csihogó«-nak tisztel. De hát a közmondás is azt tartja: »lassan érünk messzire.« Meg, hogy »ha- markodó kutya vak kölyköt vet.« Ha elindul az emberfia jó hajnalban, mikor a »Bérösökcsillaga« feljön, csak beér még piacfarkára és eladhatja a kis hullott almát, bagolytüdőt, pimpós túrót, amit ez a tartomány az árucsereforga- loxnban produkál. Aztán nagy áldás ám az is, hogy ha kiszedik a pásztorgyere- kek a srófokat, hogy Tegyen bunkó a muteros botra, csak lebuppan a csillogó a homokba és nem töri össze a tanyai nép magát. Mindezeken kívül rnég számos történettel tudják' bizonyulni a homokiak, hogy az ő vasutjuknál nincs különb s versenyezhetne az sebesség dolgában tán még a pesti villamossal is. Mást ne mondjunk, itt van a Kakas Pétör esete, ö is ezen igyekezett a váEz évben 30 házbeomlásnál segédkezett a halasi tűzoltóság Beomlott a Kosa vendéglő fala is Csak anyagi károk vannak Illetékes helyről nyert értesülésék szerint, ezidén az országot nem fenyegeti oly nagymérvű árvízkatasztrófa, mint tavaly. Az olvadás víztömegei lassankint lefolynak, amit nagyban elősegít az elmúlt évben készített sok árok és vízlevezető csatorna. Halasról és környékéről sem futottak be komolyabb híradások áradásokról, vagy talajvizgyüekczésckről. Remélni lehet, hogy az időjárás sem változik meg és az olvadás lassú mederbén foly- tódik tovább. Bajok inkább a házak körül vannak. Most olvadáskor a vályogházak, vagy a döngölt falak1 igen sok helyen megereszkedtek és a tűzoltóságnak nagy munkát ad a megrepedezett házak alátámasztása. A tűzoltóságtól nyert értesülésünk szerint ebben az esztendőben harminc esetben nyújtottak műszaki segítséget az arra rászorultak- n, a k. Emberéletben sehol sem esett kár. Mégcsak sebesülés se történt, mert a tűzoltóság már előre megakadályozta a bajok kifejlődését. Vasárnapra virradóra a villanygyár rosbá Kisasszony hetiben. Odahivatták be a közjegyzőhöz a szőregi testvérek, hogy megosztozzanak a kis varijukon, amit az öreg Kakas rájuk hagyott. Hát amint éppen a Sáskalaposon ijesztgeti a csillogó priiszkölése a tarlón kúráló varjakat, érzi ám Kakas Pétör, mintha valami motoszkálna a csizmanadrágjában. Aztán elkezdi csípni, de kegyetlenül. Akkor vágódik eszibe, hogy az ő gúnyája meg a méhesbe volt kiakasztva. Röstelte a dolgot, sok asszony is volt a kupéban, de most már nincs mit tenni. Rántja ám le a csizmát, taszítja le a nadrágot és rázza ki belőle a méheket az ab’akon. Eg-y vén, görcsös koca körtefa ága meg elkapja a nadrág- szárat és ott marad Kakas Pétör egy- szál furulyagatyában. Na, most ha Pétör a pesti gyorson jár igy, nincs hová legyen, meghúzza a reszedelemféket s fizetheti a nagy sarcot a kalauznak. Így meg csak lelép a vonatról, pár lépést visszaszalad, felrántja a nadrágot, kicsit megszaporázza a lépést és már ott is van megint a kupéjában, ahová a jegye szók Aztán, hogy járt a tanító fia is! Az meg innen jár be a városi deákiskolába. A napokban eímálékodott s a vonat már egy jó dűlővel elhagyta az iskolát, {amikor utánairamodott. Hogy ne kelljen sokat futnia, csak a cipőket rántotta fel. Magára kapta a köpönyeget, hóna alá a könyveket, meg a ruháját. A második dűlőben már be is fogta a csillogót. Igaz, hogy aznap mégis fukuzáit az iskolától. De nem a csihogó tehet róla, ő volt a pupák. Mert amint öltözködik a folyosón, csak akkor veszi észre, hogy nyakkendőt, gallért, gallérgombot, kabátot, mellényt, mindent elhozott, csak éppen a nadrágját felejtette otthon. Mérgében leszállt a nyílt pályán és hazaballagott. Egyszóval, ilyen vonat ez. Én is el- „ßzaggattam már mellette a cipőtalpat, amit most kaptam utalványra, rr?*rt »1melletti K os a-f é rc Vendéglő söntes előtti fele omlott össze. Az uccai részt megtámasztó gerenda tört ketté, úgyhogy a fai beomJását már nem lehetett megakadályozni. Ezeket a falomlásokat az okozza, hogy a fagy a vályogfalban felszívja a vizet s most, hogy kívülről is enged és belülről fütik a helyiséget, a vályog, vagy a vert fal szinte porhanyóvá, ik- rássá válik, ami azután bepmláshoz vezet | ,i A tűzoltóság minden bejelentésre azonnal a helyszínre megy és megteszi a szükséges intézkedéseket- Ahol szükséges, végrehajtja a kilakoltatást is. A tűzoltóság munkáját nagyban elősegítené az, ha a szerencsétlenül járt háztulajdonosok egyúttal jelentenék a fal magasságát, hogy a tüzoltójk a szükséges magasságú oszlopokat vihessék magukkal és ne kelljen hiába járniok. Valószínűnek látszik, hogy nagyobb arányú falbeomlásokkat már nem kell számolni, mert az olvadás a gyönge falakban már elvégezte munkáját. Mindenesetre jót teszi mindenki, ha megfigyeli háza tájékát, nehogy gondatlanságból, vagy figyelmetlenségből szerencsétlenség származzék, amit eddig a hatóság gyors közbelépése mindenütt elhárított, j I zsibbad az ember a sok ülésben és inkább megy mellette gyalog. De most már ülök a kupéban és nézelődök. Szemben egy pötyke városi kofa ül. Mellette avitt gunyáju, deresedé ember. Olyan félcsfpejü, szegényszőrii-bőrü. Baromfikert ész-féle. Sa voszin, egyszál- bélü ember. Nem nagyon duzzad a bőre alatt a krumplivitamin. A fejibeti avas konyakalap, a szájában vadonatúj piros' miskapipa, meggyfaszárral, sallanggal. A lábán meg akkora forditottbőr csizmák lötyögnek, mint egy-egy torpedó- romboló. Tudom, ha Roosevelt lefoglalhatná őket, muníciót szállítana rajtuk Izland szigetére. De panamai lobogó alatt. Hát szóval: derék egy pár csizma. A megállónál láttam, ahol a báromfiker- tész fölszánt, hogy csakúgy szottyant szét alattuk a homok. A pulija, amely most is itt poroszkal a csihogó mellett, csak sarkantyunyi volt a csizmák mellett. 01 velem szemben a kertész, meg a kofa. A pötyke asszony időnkint sandán ránéz a kertészre és azt mondja: — Na! i A másik sarokban egy aszaiódotf, vénasszony üldögél. Mellette egy hat- ökrü paraszt szívja a bőrszivart. Az jó erőben van. Csak úgy fénylik a piros fejebőre a sok jó husosszalonnátol, érett sajttól, kövidinkától. Akár egy érett takarmány tök. A szülike nyilván kórházba igyekszik. Ott a feje fölött batyuba kötve a pőcör- kéje is. Sopánkodik," ridogál, magyaráz: — Hajja-e Sándor gazda, megpróbáltam én mindönt. Vótam a kisteleki doktornál, a kompod embörnéi, a Mákos Rózánál is. Útifű, fenefii, kigyóharapta- fü, kutyazsir, borba csöppentött fagy- gyti: nem használ semmi. — Na! —■ ugrik megint egyet a pötyke kofa s szórja a szeme a villámokat. A szülike tovább óbégat : — Én mög azt mondom, Sándor gazn r s i Üzemágak kiépítésére, uj üzemekhez szükséges épületek emelésére, meglevő épületek felújítására, tehenészet szervezésére, állatállományok kicserélésére 2—15 évi időtartamra, úgynevezett Halasi Népbank és Hitelszövetkezet »középlej áratu“ kötelezvénykölcsönöket folyósít. |j| Ezen kölcsönök után utólagos félévi 4 |a%-os kamatot k®II fizetni, váltót adni nem kell I A m. kír. minisztériumnak 2136/1941. M. E. sz. rendelete alapján az 1941. évi munkálatok elvégzéséhez a-exőgfczdaságl termelési hiteleket Myósitnnk. Bővebb felvilágosítással szolgál az Igasfaliiái.-í?] 0 0 0IE 'I1 Halason napokon át az a hír járta, hogy a Schneídereknél 150 mázsa béke* beli szappant találtak. Később derült ki, hogy az egész csak — szappanbuborék ? Kár, mert sok szegényember jutott volna — ingyen szappanhoz... o A Magyar Film statisztikát közöl a magyar filmek sikeréről. A siker fokmé* rője mindig az, hány napig „futott“ a bemutató mozikban. Sajnos, a statisztika azokról a filmekről nem beszél, melyek* tői legszívesebben a — közönség futott volna el. Mostanában olvasási láz vett erőt a halasi embereken. Mindenki olyas: re* gényt, elbeszélést, ponyvát stb. Őszintén szólva én is szeretnék ilyen lázt kapni, de csak^ha — pénzt olvashatnék! Panaszkodnak a gazdák, hogy tolvajok lopják a lovak sörényét és farkát, hogy mint lószőrt jó. pénzért eladhassák. Ed* dig „lókőtő“ volt a zsíványok beceneve. Vájjon most életbelép a „te farokvágó“ jelző is? o Az élelmíszerjegyek és vásárlási könyv reformjának ügyében értekezletet tarta* nak. Lehetséges, hogy az élelmiszerjegye* két is csak jegyre lehet kapni 1 da, majd a föld szíjjá ki belülem a bajt Majdcsak magához vősz már a jó Istett — KöII is annak1 az ilyen vén pokolküszöb! — böllöhködik a szabadságom katona, aki ott sodorja az ajtóban a dga- retlit. i i — Na!prüszköl újra a kövér kttfa. Aztán a könyökivei oldalba taszítja a kertészt. Hátam mögött két homoki szidja a sok1 esőt: — Nálam, hallod, a bakró ma mind mögöszi a szőlőt... — Az enyim is gyöngén mutasztja, Ezön a télön se Rjssz csapos borom.«. Kis időre csönd lesz, csak a csihogó tüdeje zihál. Talán valami kis emelkedésnek tart. Mert úgy köhög, akár a cigány kehes lova. Egyszer csak nagyot nyikkan ujfenn a kofa. — Na! i ;: ' v í De abban a szempillantásban már meg is lóbálja a karját s úgy vágja szájon visszakézből a kertészt, hogy az csak sóbálvánnyá mered, a fejiről pedig repül kifelé az ablakon a konyakalap', meg a vadonatúj piros miskapipa. — Hogy a tűz égesse mög az ilyen vén nyives tambüragyurát! — hányja a szikrát a kofa. — Úgy fölképelőm, mint a Víg András a fiacsmacskát! — Hát, bátya! ~ hüledezik a kér-, tesz —, ezt mög mi a kórság lelte? — Mi? Nem öleget mondtam, hogy ne csipkölődjön?! Csipködi magát a láncos ördög.. • — ártatlankodik amaz. — Még tagadni meri? Na, hogy az a... Most azonban megáll a kofában az ütő, odakap a lábához, szisszent egyet s újra csak 'azt mondja: •*— Na! Na! — mutat á kertész is a pad alá. —. Hát lássa, hogy nem én csipköd- tem, hanem a libák... — Az a — szomorodik el a pötyke menyecske —, csakugyan. Már pedig majd azt hittem, maga incselködik!... Hát — nyújtja a kezét —, Isten éltesse. Ne vögyünk haragot... Most azonban a kertésznek áll föl- jebb: f • | 1 — Nem úgy vau az! Hiún a kalapom, hun a pipám? Jó két óra múlva az is megléü. Amint a végállomásra érünk1, egyszer csak kisüt ám a kertész orcáján a nap. Hát ott ül a szőrférges, csimbókós pulija. Szájában a kalap, meg a vadonatúj, piros miskapipa a sallangos meggy* faszárral. Nem bírt már szegény puli a csihogóval együtt haladni. Fogta ma-, gát — előreszaladt. Hát ilyen áldott jó vonat ez. Az Ur, bocsássa meg a bünit, aki kitalálta!..,
