Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-02-27 / 17. szám
fcbruEf iT, pfnüST fTXLAsr öjsxa f. éma Kiírták a versenytárgyalást a polgári fiúiskola épitési munkáira Utolsó szögig halasi munkáskéz építi fel Évek óta tartó huzavona után végre pontot tettek Halas város egyik kulturá" lis problémája után. Minthogy a kultuszminiszter kiutalta az építkezéshez szükséges segélyt, az állami polgári fiúiskola építési munkáinak meg» kezdése elől mindert akadály elhárult. Az uj építkezés igen nagy segítségére lesz a város íparostársadalmának is, mert több szakma bizonyos ideig munkához jut. A polgármester most adta ki az erre® vonatkozó versenytárgyalási felhívást. Gondoskodni fognak arról, hogy ezt a munkát az utolsó szögig halasi munkás* kéz végezze el. Az ajánlatok feletti döntés után az építkezést azonnal megkezdik. Szálasi Fereno_ kizárta Hubay Kálmánt és Ruszkay Jenőt a Nyilaskeresztes Pártból Napok óta a legkülönbözőbb hírek szí* várogtak ki az Andrássy*ut 60. sz. alatti „Hűség házából“, ahol szinte éjjebnappali tanácskozás folyik. Szerdán délután egyes nyilas képviselők már megállapították, hogy a válság teljesen akuttá vált és a kizárásokat a párt kebelében keresztül kellett vinni. Szálasi Ferenc, a párt vezetője már két nappal ezelőtt kizárta a pártból H u* bay Kálmánt, akit egykor közvetlen utódjául kijelölt és Ruszkay Jenőt, akinek nevéhez fűződik a nyilas egység megteremtése. A párt még nem nyilatkozott, hogy miért történtek az újabb kizárások. Mind* ezekre az elkövetkező napok fényt fog* nak vetni. Cigány „villámháború“ a Cserepesben Kolompárnak elhúzták a nótáját.. . Nagy ribilió Volt csütörtökre virradó éjszaka a cigánysoron. A Kolompárok »igazságot« tettek egymás között. Az igazságtevésnek az lett a vége, hogy Kolompár Jánost sok helyen meglékelte a vetélytárs, Kolompár László. A eigányháboru végakkordja a rendőrség folyosóján zajlott le az esemény- dus éjszaka után. Az egész kárvallott pereputty eljött a »kapitány« úrhoz »jelentéstételre.« Kolompár Jánosnak csak a vérniasza- toiS orra látszik ki a kötés alól. Félol- alt iil, mert a megnevezhetetlen felén is támadt valami nyilas a bicska nyomán. A koponyáját is elérte vagy négy találat, de azért bírta még a levegőt. — Aztán miért volt a csata? — kérdeztük tőle. — Azs assony! Hogy a devla kergesse ki beliile a sust!... —> Né hazsudj te csirkefogó!... Fusson ki a szörnöd!... Jaj, né higgyön neki a tekintetös ur... — avatkozott a beszélgetésbe a meglékelt férfiú széni efénye. Apródoíikint aztán kiderült a valóság. Kolompár Jánostól elszerette az asszonyát a másik Kolompár, a László. Erre a János visszaszerette. A László se hagyta annyiba a dolgot, ment a »láng« után, akár az éjjeli bogár. Időközben gyerek is jött. Most aztán nem tudták: a Jánosé,, vagy a LászLóé-e a purdé? Ez valóban szövevényes eset. Még a vajda se tudott itt salamoni ítéletet hoz* ni. De a két Kolompár tudta azt, akié a gyerek, azé az asszony is. Már hónapok óta folyt a vetélkedés közöttük. Az Asszony se tudott választani. Hol ide ment — hói amoda. Végre . Kolompár László megsokalta a sok htiza-vonat és bicskaheggyel vágta ketté ezt a cigány gordiuszi csomót. Most aztán megtörtént a ba$, de hogy kié a gyerek ki tudná azt megmon* dani? ! á '\ .1 ÍVW*JM A HEGYKÖZSÉG RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSE MEGSZAVAZTA A FAISKOLA LÉTESÍTÉS Szerdán délelőtt tizenegy órakor tartotta meg rendkívüli közgyűlését a városi közgyűlési teremben a Kiskunhalasi Hegyközség. A közgyűlés iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg, mert bár a Hegyközségek létesítését törvény szabályozza, a halasi gazdák egyrészének az a véleménye, hogy erre az intézményre szükségük nincsen, mert számukra csupán adózási tétel t jelent. Hogy kinek van igaza, azt majd a Hegyközség működése fogja meghatározni. Egy azonban bizonyos: a Hegyközségek alapítása közérdekű és gazdavédelmi intézkedés és mint minden újítással szemben, a Hegyközséggel szemben is eleinte bizalmatlanság nyilvánul meg. A vezetőség dolga, hogy ezt az idegenkedést eloszlassa és működésével az adózó gazdaközönség megelégedését vívja ki Dr Farkas László elnök nyitotta meg a gyűlést és ismertette a tárgysor rozat pontjait, meggyőző érvekkel bizo- nvitotta a hegyközségi faiskola telepítésének szükségességét. Hangsúlyozta, hogy a faiskola létesítése nem haszonszerzés céljából történne, hanem azért, hogy a hegyközség kárt szenvedett gazdái olcsó és jó minőségű gyümölcsfa- oltványokkal legyenek ellátva. Fontosnak tartja azt, hogy a Halason jól bevált és elsőrangú kereskedelmi gyümölcsöt termő fajták legyenek csak szaporítva, hogy ezáltal az egyfajta, kiváló minőségű gyümölcsök nagy tömegben legyenek termeszthetők. Az indítványok során dr Farkas László elnök ismertette a választmány KÖLTSÉGÉIT indítványát, mely szerint kívánatos lenne, hogy Kiskunhalas város területén önálló hegyközségi tanács alakulna, tekintettel arra, hogy a törvényes feltétel a tanács megalakításához megvan, mivel a hegyközség területe a 10.000 ka- tasztrális hold területet elérte. S r é te r Andor hozzászólása után a közgyűlés elhatározta, hogy az önálló tanács megalakítását szükségesnek tartja és utasította az elnökséget, hogy a terv megvalósítása érdekében illetékes helyekkel lépjen érintkezésbe. Ezután sor került a Hegyközség által létesített faiskola ügyére.' A vezetőség szerint ez a faiskola pótolná azokat a roppant hiányokat, amelyeket évek hosszú során át az elemi csapások okoztak a halasi gazdák birtokaiban. A gyűlésen résztvett hegyközségi tagok egy része ellenezte a faiskola létesítését, általában azzal az indokolással, hogy bár a Hegyközség adná is a gyümölcsfákat a tagoknak, hasznuk nem igen volna belőle, meri három -négy éven keresztül semmi jövedelmet sem hozna a gazdáknak. Az elnök a felszólalások után szavazást rendelt el. Harmincnégy szavazat ellenében háromszáznegyven gazda cl- fogadta a Hegyközség működési tervezetét, ami azt jelenti, hogy a Hegyközség megnyitja a faiskolát és ezzel Halas városa egy uj nagyjelentőségű intézménnyel gazdagodott. A közgyűlés ezután egyhangúlag elfogadta a vezetőségnek azt az indítványát, hogy a kertmunkásképző iskolába kiít ösztöndíjas tanulót küldjenek 200— 800 pengős segéllyel, de azzal a kikötéssel, hogy ezt az ösztöndijat csak halasi születésű kertmunkás növendék kaphassa meg. A közgyűlés örömmel vette tudomásul hogy a város a hegyőrök fizetésére előlegezett 6372 pengő visszafizetését egyeiőre nem kivanja, hanem azt a faiskola létesítéséhez hozzájárulásként a hegyközségnél visszahagyja. Az elnök ezután azt a kérést terjesztette a közgyűlés elé, hogy a költségek fedezésére nyolcezer pengőig folyószámlát nyithassanak a Halasi Takaréknál. A telepítési munkálatoknak azonnal megkell indulniok, a kért összeg* a faiskola kiadásaira kell. Az elnök indítványát egyhangúlag tudomásul vették. Á következő pont a hozzájárulási illeték felemelése volt. Az elnök bejelentette, hogy az eddigi negyvennégy filléres hozzájárulási illetéket egy pengőre emelik fel. Ekörül hosszadalmas vita keletkezett, de a közgyűlés végül is hozzájárult a felemeléshez. A hegyközségi adó ezekután évente három pengő és harminc fillér lesz. A Hegyközség körül zajló vita ezen a közgyűlésen tehát lezárult. Most majd elválik, kiknek volt igazuk. Azoknak-e, akik ellenezték a Hegyközség megalakítását, vagy azoknak, akik ebben az intézményben a gazdaérdekek egyik védőszervét látták. Azt hisszük, hogy az utóbbiaknak lesz igazuk, mert bárha azonnal nem is fizet ez a befektetés, majd aratnák1 belőle azok, akiknek sorsával nekünk, az apáknak -- keli törődnünk. | i I | I KUNMAGYAR KOPONYÁK Tömörkény István, a magyar népi lélek európai hírű búvárja, akit egyébként Steingaszner Istvánnak hívtak, — úgy került közel a ma!* gyár fajtához, hogy eljárogatott a szegedi kiskocsmákba, a disznótorokra, meg egyéb falusi vigalmakra és hallgatta őket. Akkor látta meg ennek1 a fajnak hihetetlen mélységeit, szív* Jóságát és lelki szépségeit, hogy mindörökké szerelmesük lett. Valóban, minden írói fantázia gyönge szamárság ahhoz képest, amit ez a magyar népi lélek önmagából adni tud. Csak! fül kell hozzá és kevés írói készség, hogy a nép»kis történeteiből« a legnagyobb emberi megnyilvánulásokat örökíthessük meg. A napokban összetalálkoztam Szabó bátyánk vendéglőjében egy nagyszerű kunmagyar emberrel. Elpoha- razgattunk. Közben olyan dolgokat mesélt nekem ezekről a kunmagyarokról, hogy szinte kinyílt a zsebemben a bicska... Hát erről a bicskáról volna sző ebben a kis Írásban. Azt mondják, a négernek általában olyan koponyája Van, hogy a vaspőröly se zúzza széf. De mindez csak amolyan nyegle dicsekvés a kunmagyar koponya teherbírása mellett. Nézzük hat, hogyan is állunk ezzel az »esettel.« — Egyszer kihívták Kecelre a halasi mentőket — mesélte az én kunmagyar barátom — azzal a riasztó hirrei, hogy iszonyú legényháböru volt a csárdában. Folyt a vér — halott is van, a berendezés pedig ripi- tyomra szaggatva, ahogy illik. Száguldott az autó velünk, mert hát menteni kell, ami menthető. Azt is tudtuk1, ha már ilyen jelentés jött, akkor biztosan nagy a baj. Mert hát a keceliek nein igén izgulnak apróbb vértócsák láttán. Berobogunk a tett helyre és keressük a halottat. A csárdában valóban nagy volt a baj. Vérmaszatos volt ott még a plafon is. De hát hol a halott? — Csak egy ember ült a »kitisztított« csárdában. Az is nagy hetykén- komótosan féltarkóra billentett süveggel egy liter bőr mellett. — Tán csak nem veled van baj? kérdeztük tőle. — Velem? — válaszolt méltósággal. — Ugyan mi baj lőhetne? Ugyanekkor csaknem megrekedt bennünk a sóhajtás. Az atyafi fejéből ugyanis, akár a libatoll a süveg mellett, rézsutosan égfelé pipált egy bicska... A penge úgy jó őt centiül éterre benne volt az agyvelőben. — Ejnye a nemjóját... Még nincs ugyan halott, de ebből biztosan az lesz... — gondoltuk1, — Nem segíthettünk1 az atyafin. Ezt ä bicskát csak szakorvos húzhatja ki a koponyából. Vittük volna a halasi kórházba, de nem jött. — Majd, ha végeztem, -- mondta. Megvártuk', amig^ benyakalt két litert, akkor felállt és szó nélkül megindult velünk. A bicska meg minden lépésre úgy ingott .a fejében, mint a nádszál a szélben ... — Valahogy kikalapálták belőle a bicskát a halasi kórházban. Az orvosok se hitték, hogy felgyógyul. De két hét után üzenni lehetett az édesanyjának, viheti haza a fiát... Be is jött az öregasszony.. Amint búcsúznak, az együk orvos megemlítette: —- Vannak még csodák az életben. De most aztán vigyázni kell. És ugyan feljelentették-c a csendőrségen a támadókat, mert az ilyen ember megérdemelné a büntetést? Az édesanya csöndesen ennyit válaszolt: — Fene mén törvénybe ilyen dologért. A testvérei már lészödték a lőcsöt, csak ippen ütet várják még haza... Hát van ennél nagyszerűbb történet a világon? T. Gy. Halasi Takarékpénzt Régi belesi ember régi pénzintézettel dolgozik feltételek mellett folyósít kölcsönöket Semmisével. aeve*andő mellékköltséget (levele* aési költség stk) nem számit fel Betéteket & legkeávesékk kamattal gjömölosöxtei * •íi»k»t fémévé*« wéftrtl ezennel ff*«!»-
