Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-02-20 / 15. szám
S. *Röt] RKLÄSI üjsxö FebrUar 20, plttfek pgäf.-MAGYAR APA Egyre-másra halnak el mellőlünk a régiek — az édesapáink. Ilyenkor af halál jéghideg kezének1 simogafását érzi meg az ember és belenyugszik alázatos lélekkel abba, hogy most már mi vagyunk a sorosak. Ha egy pillanatra végiggondolunk az életünkön és emlékezünk az apáinkra, bizony azt kell mondanunk, keménykö- tésii magyar emberek voltak ők. Nevelési rendszerükben is kemények — de a munkában is és erkölcsi felfogásukban is. II, Magam is sokszor éreztem ennek az apai kéznek néha bizony könyörtelen megnyilatkozásait. Pedig áldott bbhém- telkii ember volt az apám. Csakhogy becsület, szótartás dolgában nem ismert irgalmat. És nem alkudott a magyarságával. Ez a fogalom nála mindent jelentett. Többet a családnál, többet az egyéni érdeknél, többet a vagyonnál is. Mindent e gondolat köré épített föl. Mikor tizennyolc éves koromban először indultam el a harctérre, kijött velem az állomásra ő is, boldogult édesanyámmal. Anyám csak szipogni tudott keserves-csöndesen és azt nézte, tele van-e tömve ennivalóval és cigarettával a hátizsákom. Apám ezegyszer néhány lépéssel közelebb került hozzám. Egy liter bort rendelt és koccintott velem. Nem szólt semmit, de ezzel a mozdulatával — éreztem — egyenrangusitott önmagával. Amikor indult a vonat, először anyámtól búcsúztam el, azután kezet- csókoltam apámnak. Megölelt. Tekintetében valami furcsa fény csillogott, de erőt vett magán és szinte rideg komorsággal szólt hozzám. — Idehallgass fiam! Most a harctérre mégy. Ki tudja, mi íesZ veled ott, de egyet sohse felejts el: Apád mindig tisztességes ember volt és mindig tudta a kötelességét. Tudom, hogy te is ilyen fából faragott vagy, de mégis figyelmeztetlek, hogy ott a harctéren ne hogy ^-szégyent hozz a fejemre — inkább — halj meg!... Anyám elájult, engem meg továbbvitt a vonat, lelkemben valami égő- kinzó fájdalommal. Azt hiszem, nem hoztam szégyent a fejére, de most, hogy eszembe jutott ez a kis epizód, eszembe jutottak ők, a régiek — a magyar apák, akik ezzel az elszántsággal hajlékot és hazát teremtettek számunkra. Az öregek elmennek. Most mi Vagyunk a sorosak. Megőrizni ezt a hazát bármi áron is. T. Gy. Három ember követte el a Wertheim-k ásszá® betörést > • Tanuk jelentkeztek, akik látták és beszéltek is a tettesekkel Elrendelték országos körözésüket —■ Mit cipelnek? —< kérdezte tőlük az asszony. — Zsákokat — válaszolta egyikük. A betörők ezután elvonultak az éjszaHelybeliek vagy vidékiek? A kapott szeméíyleirás alapján a rendőrség elrendelte a betörök országos körözését. Még mindig tartja magát az a feltevés, hogy a betörési vidékiek követték el, ami annál is valószínűbb, mert özv. Schönfeldné udvarán nap-nap után számos idegen ember fordult meg, akik megfigyelhették a terepet és a ház szokásait. Egy másik betörés Ezzel a betöréssel kapcsolatban emlékeztetnünk kell olvasóinkat az 1937. évben történt ugyancsak abban a házban elkövetett faíbontásos betörésre. Akkor Stern zsidó rövidárukereskedő raktárát dézsmálták meg. Az egyik beA 38 jelentkező közül 15 tanulót vettek fel a kertmunkás iskolába kábán s az assZoiny még sokáig utánuk nézett, mert gyanús volt előtte a köny- nyü zsákokat csak nehezen vonszoló három ember. A rendőri felhívás eredménye azt bizonyítja, hogy a közönség igen élénken reagált a betörésre és további segítsége, még a legkisebb észlelete is további támpontot nyújthat a nyomozáshoz. A rendőrség ez okból is ismételten felhív mindenkit, hogy esetleges gyanús észrevételeiket jelentsék. A nagyvonalúan végrehajtott éjszakai betörés tetteseinek kézrekeritésére a halasi rendőrség nagy apparátussal folytatja a nyomozást. Még a legcsekélyebbnek látszó nyomot, vagy híradást is figyelembe vesznek és az eddigi eredmények után jelenthetjük azt, hogy a hurok erősen szőrűt a tettesek köré, úgy hogy kézrekeritésük rövid idő kérdése. Jelentkezik a közönség Emlékezetes, hogy első beszámolónk során a halasi rendőrség felhívást intézett a közönséghez, jelentkezzenek, akik a betörés éjszakáján szánkót huzó emberekkel találkoztak. Lehetetlennek tűnt fel ugyanis, hogy az éjszaka és a hideg dacára egyetlen egy ember sem akadt, aki ezen a hosszú útvonalon ne találkozott volna a betörőkkel. Az első egy fiatalember volt, aki az éjfér körüli órákban, amint az állomásra igyekezett, a Batthyány utca sarkán a szánkót vonó emberekbe ütközött. A zsákokkal letakart szállítmány nem volt gyanús előtte, de mégis megfigyelte az éjszakai embereket. Három embert láttam ... — A NeuVirth fűszeres előtt haladtam éppen, amikor a ködben kibontakoztak előttem az- alakok. Három jólmegter- mett férfit láttam, mindhármukon gumiköpenyvolt, adta elő észleleteit a rendőrségen. — Közölök kettő húzta a szánkót, egy pedig hátulról tolta. Kettő kalapot viselt, a harmadik micisapkát. Szökés, szikár emberek voltak, nem beszéltek, látszott rajtuk, hogy minden erejüket leköti a nehéz teher vonszo- fása. • V-, -4*1 4 ; Mit cipelnek Sokkal érdekesebb azonban egy asz- szonynak a vallomása, aki a temető környéken lakik és pontban éjfélkor vízért ment a kútra. Ez az asszony meg is szólította az embereket, akik kérdéseire válaszolták is. Az asszony megfigyelése, kevés eltéréssel egyezi IC a fiatalemberé- vel, úgyhogy a rendőrség a személyle- irás birtokában van. A földmivelésügyi miniszter a 38 jelentkező közül 15 tanulót Vett fel a március 1-én kezdődő első évfolyamra. A felvett tanulók javarészben halasiak. A felvett tanulók névsora a következő: Mihályi Károly palánkai, Mórócz István tatabányai, Miklós Illés, Czinkőczi Pál, törőt elfogták, a többieknek sikerült Szerbiába átjutniok. A lopott árut a rendőrség megtalálta és bár akkor is helybeliekre gyanakodtak — kiderült, hogy a betörést idegenek követték el. i Balogh János, Eckert János, ökördi Károly, Csontos Zenó, Vajda István, Kovács B. János, Paor Schmolcz József, Harnóczi Sándor kiskunhalasi lakosok, ifj. Jakus András esztergomi, Mach böki Péter és Vida Péter bócsai lakosok. i Női, férfi és gyermek kötött kabátok- gyermek cipők, b a b i kelengyék női és férfi fehér- nemüek. Mindenféle ajándéktárgyak nagy választékban kaphatók Férfi kalapok és sapkák, diák sapkák, Iskolai és utazótáskák, babák, játékok PANDUR APÓ CsinyteVÉSE Irta: TERESCSÉNYI GYULA nwnwffT —----------——— A faluban mostanában feflegüzés járja. A felleg maga a való élet, amely megfekszi ólmos ködével az éjszakákat és a derengő nappalt is fátyolba vonja. Csak kevés szó esik a máról. Mintha menekülnének1 előle, egy más világról beszélgetnek inkább, amelyben a régi életek derűs és vigasztaló esetei csökkentik a mának sivár valóságát. így esett meg, hogy a politika, a háború, meg sok már nyűgös gondolat helyett Pandúr apó, az »öreg lókötő« csinytevéseit hallgathattam, komoly parasztok között. Derűsen, szívből akkorákat nevettek az egyszerű meséken, hogy szinte kicsordult szemükből a könny. Mert ugyan a mai cinikus világban mit tehet olyat az öreg Pandur apó, amiért nevetni érdemes? De ők Viduhaki rajta és elfeledték a mát, lám, Pandur apó még haló porában is megcsufoha az ármányos, szomorú világot... * i I ! Pandur apó hírhedt figura volt az Alföldön a betyárvilágban. Amolyan lókötőből lett panduríajta volt. Aki ismerte az akton élet minden csalafintaságát. Megjavult, de ha nem is követett el suba alatt törvényellenességet, csiny- tevéseket annál inkább. Mert hát a vérében volt. Egy csendes augusztusvégi este a kertek alatt suttyant el az öreg, mondván, hogy »erkölcsrendészeti kötelezettségei« is vannak a pandúrnak. Észrevette, hogy az egyik ház ablaka tárva- nyitva van az utca felől. Odabent egy ismert szépasszony sürgött-forgoft. Alig ért az ablak elé, látja ám, hogy az asz- szony kikémlel a sötétbe, mintha valakit várna. Már nem tudott elcsendesedni és az asszony meghallotta a neszelő lépteket. i I f — Pista te! Itt van ez a bütykös — szólt ki a sötétbe és az ablakba állított egy hatalmas cserépkorsót. — Siess a boglyához, mingyárt megyek én is utánad a többivel. Igaz, hogy Pandur apót Gazsinak' hívták, de hát az nem számított az öreg csalafintánál, meg hát amúgy is »erkölcsrendészeti« utón járt... Nem lépett .ki a sötétből, hanem csak úgy suttyomban leemelte a fiaskót és ment a boglya felé. | i — Mi az ördög, hát Így áll a bál? No megállj, Tefka, ezt megkeserülőd! — hajtogatta magában Pandur apó. — Még ilyet... Nincs itthon az em- bör és rögvest boglyázik... Vájjon ki lehet az a Pista? — törte a fejét útközben, de aztán rövidesen kitervelte a »nyomozatot« is. Létrát kerített és a szépasszony kertjében álló boglyához támasztotta. Aztán felmászott a butykossal a boglya tetejére. Várta a jövevényeket. Egyideig békésen szorongatta a bűnjelt, mig egyszerre csak incselkedni kezdett benne az ördög. Nagy meleg is volt. A kertek alól duhasztó bőség áradt, de a szalma, is csak úgy öntötte magából a meleget. — Egy kortyot Isten engedelmévelő. — egyezett meg az ördöggel. - Aki bűnt követ el egyszer, az rendszerint másodszor is beleesik. A várakozás újból csak kortyint gat ásókra ösztökélte. Megint húzott egy nagyot a fiaskóból és mire alatta árnyak kezdtek mozgolódni, a bütykös alján zörgött már a kadar. Most aztán figyelni kezdett. Ahogy aljában csókok cuppantak. Aztán egyszerre csak hallja ám az asz- szony hangját: — Tán falatoznánk először Pestukám. Pandúr apó odafönt még a lélegzetét is visszafojtotta. Mozdulni sem mert, pedig irgalmatlanul kényelmetlenül feküdt hasmánt a rézsútos bögfya tetején. Odalent ettek. Aztán újból csak cup- pant a csók... Kisvártatva Pista is megszólalt. — Ihatnék is Torkai... — Hun a fenébe hagytad a bütyköst, hiszen kiadtam az ablakon? —• Neköm? Én ugyan nem voltam az. Nem tévedsz té? — Uram Jézus! — sikoltott fel Terka asszony. — Nem té voltál? Hát akkor ki löhetött?... Mert kiadtam, el is vitte valaki... — Én nem voltam, hacsak nem az ördög... Az asszony fejsikoltott. — Ha az uram lőtt volna ... Jóságos ég... I I ■ 1 Fejtik felett egyszerre megindult a Világ. Pandur apó hiába kapaszkodott, a sikos szalma megindult alatta és vitte, vitte lefelé. Először a bütykös ért a földre. Aztán maga az ember. Pont a szerelmespár közepébe puffant a szalmanyoszo- lyán. I i ! j A legény felorditoít. Nem nézte mi történt, elrohant a kertek alatt, mintha az ördög nyergelné a hátát. Terka asz- szony pedig akkurátusán elájult. Amikor nagysokára felnyitotta a szemét, látta, hogy a szája fölött ép akkor Miien egyet a bütykös és a maradék kadar lassú folyással, mint a tikkadt földbe a jótékony eső, átcsurog a torkába. t — A bütykös... Nyögött fel remii-* leiében, de még nem tudta, ki tartja azt a kezében. — Ha az uram volna... Már torkán volt a kiáltás, amikor a sötétben megszólalt az égből pottyant ember: 1 i i : — Fogd be a szád Torka... Én vagyok ... | . | l I Aztán egyszerre csak azt is érezte Terka asszony, hogy simogató kezek egyengetik a dereka alját. Most nézte meg igazán az. »illetőt.« — Kend hát az Pandúr Gazsi? — Én vőnék... — suttogott az erkölcsök őre. í | —• Ne félj Terka... Azért vágyóié-, én itt, hagy megakadályozzam a fehér Cselédek oktalan bűnbeesését... Nagyot sóhajtott az asszony. Az ijedelem egyszerre elszállt belőle, felült és pironkodva rendezni kezdte a szoknyája ráncait. — Né szégyöuközz... NékÖm úgyis az a hivatásom, hogy őrködjek' az. erkölcsök fölött... * I i rTorkát azon az éjszakán Pandur apó kisérte haza. Az aztán már érthetetlen dolog volt az ördögtől megijedt Pista előtt, hogyan lehet az, hogy a szépséges Terka asszony őt csak levegőnek nézi? Akárha sohase látta volna... Ennek az okát is csakhamar kinyomozta, ez esetben nem a pandúr, hanem a kapufélfánál hagyott szerelmes. Eskii- dözött is faluszerte, hogyha tetten éri az »illetőt«, letöri a derekát. De az uj gavallér nem olyan fából volt faragva, mert nem lehet ám csak agy »tetten érni« egy igazi pandúrt. i ,
