Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-08-28 / 69. szám
Bt. évitolyam, 69» «ftit. „Adakozz, mert hős fiaink érted s vagyonodérf küzdenek!“ Kiskunhalas, 1942 aug. 28 péntek POLITIKAI, TÁBSADÁLMI ES GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK KEDDEN ÉS PÉNTEKEN DÉLUTÁN A Magyar Élet Párt halasi szervezete, a halasi M.O.V.E.,, Ébred6 Magyarok Egyesülete és a Baross Szövet- ésg halasi csoport- fának lapja. Népem, ha élni akarsz, hős ifjúságod legyen! eltemették vitéz Horthy Istvánt A sötét éjszakából fakadt hajnali derengés tegnap gyászbaborull Magyarországra köszöntött. Fájdalmasan kongott a harangszó a templomok tornyában, fekete ünneplőbe öltözött férfiak és asszonyok siettek az utcákon, tapintatosabb, csendesebb, mint máskor a főváros ébredésének zaja, itt leventealakulatok, ott katonai diszszázad lépkedett ünnepies komorságban, az autók hűtőjén gyászfátyol lengett. Fejünk felett fekete zászlóerdő lobogott. Az arcokon mély megilletődés és perc- ről-percre több és több magyar szív indult el a parlament felé, ahol megkezdődött Horthy István temetésének szertartása, amelyben az egyetemes magyarság a most folyó világháború névtelen hősi halottainak halhatatlanná avatási ünnepélyét is látja. A parlament a virágok részvétkoszoruerdeje a megjelentek meghatottságtól sápadt arcát, látjuk a sokezres sorfal megszületését, melynek sajgó szív füzérölelésében ahonnan elindult a gyászmenet a Nyugati- pályaudvar felé, hogy onnan vonaton szállíthassa ősi kúriájába, Kenderesre, Horthy István repülőfőhadnagyunkat, akinek a szovjet elleni harcokban megszentelt testét már várja az ősi kripta. Tíz órakor megkezdődött a gyászszertartás és mi is ott álltunk, szivünkben büszke fájdalommal és kimondhatatlan részvéttel lelkűnkben a súlyosan megpróbált szülők iránt, akik négy bölcső után megizlelték a három koporsó mérhetetlen tragédiáját. Uj Európa bámulatos hadseregeiben valóban hősök száguldanak a végső győzelmet érlelő hadak utján. Ezek a hősök a kikristályosodott, magasabbrendü világnézet szellemének és életének kirobbanó eleven milliói, akik olyan lelkiséget lehelnek a vajúdó törté» nelembe, amit csak azok tudnak megérteni, akik már jártak magas és csendes hegycsúcsokon ... Népem, ha élni akarsz, hős ifjúságod legyen! Talán az Úristen kifürkészhetetlen bölcsessége ezt akarta belevésni minden magyar leikébe akkor, amikor a nemzet legelső fiatalénak életvirágát, vércsöppjének rubintjával, példaadásul a Haza Oltárára emelte, nemcsak díszéül azoknak, akik előtte vállalták a hősi halhatatlanságot, Magyarország újabb és fényesebb évezredekért az élet-halál harcban, de példamutatásul azok számára is, akik Horthy Istvánt követik, a nemzeti megdicsőülés örökkévalóságában vezető utón. Az eszmék világát éljük, a hősi halottaink eszmei vértanuk is. Tíz óra van, amikor a képviselőházi összekötő folyosó felől utat nyitnak : most érkezik vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és családja. A Kormányzót az országgyűlés két háznagya vezeti a kupolacsarnokba. A két háznagy mögött jön Horthy Miklós kormányzó, mögötte a kormányzó hitvese és a Kormányzóhelyettes özvegye, talpig gyászban. Jön a gyászoló család többi tagja, majd a képviselőház elnöke, a felsőház alelnöke és a kormányzói kabinetiroda és katonai iroda főnökei. Mindenki néma tisztelettel néz a gyászolókra, a kormányzói családra. Az énekkar gyászdalba kezd. Ebben a pillanatban a kormányzó jobbján helyetfoglalt Főméltóságn Asszony. Sírvafakadt. Rázta a zokogás, a fiát vesztett anya sírása. Itt áll már a papság a ravatal, illetve a ravatal elé terített hatalmas és diszes koszorúk előtt. Ravasz László püspök áll a mikrofon elé. Krisztusban megájul a Te ifjúságod, mint a sasé ! A napnak elég egy vízcsepp, vagy egy üvegdarab, hogy sugara megtörjök rajta és kibontsa mind a hét rejtőző színét. így törik meg néha az isteni kijelentés napfénye egy-egy földi képen, emberi szóláson. A szentirás világában közhiedelem volt: a sasok nem halnak meg, hanem el» rejtőzködnek, szem nem látta sziklaüregekben s egyszercsak tüzet fog a fészkük alja és a lángokból megifjodva szállanak fel. Ezt a keleti szólásmondást, a tüzből megifjodó sas képét ragyogja át mennyei világosságával az isteni kijelentés, amikor bűnbe, bánatba, sebekbe, halálba zuhant emberi életünk felett Isten megváltó, gyógyító és újjászülető erejét hirdeti. Megújul a Te ifjúságod, mint a sasé, harsan fel az ige, amely most az ifjú hősnek szól. Saslélek volt. Bátor, komoly, egy kissé magányos. Szerette a magasságokat és a nagy távlatokat. Láttam egyszer egy óriási gyárban kétszáz fiatal mérnökkel egy üvegteremben, rajztábla fölé hajolni : ő illett leginkább bele e roppant műhely káptalanéba. — Lángoló gépmadár zuhan a Don mezejére. Tüzéből felreppen egy gyémánttollu sas, az őrök magyar Phönix, István vitéz s élére áll egy csodálatos seregnek : a hősi halált halt magyar fiuk seregének. Nem bírjuk a bánatot: megujitó vigasztalás után kiáltunk. Mállaszt, pusztít a halál, meg« ujitott életet keresünk. Lélek, te vénhedt sasmadár, rejtőzz el sziklabarlangodban, körülötted meggyujtott máglya az égő világ, röppenj fel örökkévaló magasságok felé — mondja többek között Ravasz püspök beszédében. Ősrégi képe a keresztény misztikának, amely Krisztust hasadt kőszálnak, sziklaüregnek nevezi. A lélek Krisztusban ujul m:g. Isten Krisztusban bocsátja meg bűneinket, általa gyógyítja sebeinket és benne van a váltság, feltámadás és örök élet . . . Fiatal hős, Krisztusban bünbocsánat és örök élet vár! Vérzőszivü család és siró Magyarország : Krisztus sebeiből özönlik a vigasztalás és gyógyulás patakja, halál árnyékában járó nemzet Krisztusban megújul a Te ifjúságod, mint a sasé! — íme, elbocsátunk Horthy István utolsó utadra, őseid sírboltja felé. Legyen a feltámadásod dicsőséges és majd a kegyelem királyi trónja előtt a bűn és igaz bizonyság. Koronázzon meg az örök irgalom. Kállay Miklós miniszterelnök gyászbeszéde — Gyászol az ország, gyászolja a kormányzóhelyettest, az ország veszteségét, gyászolja az apa fájdalmát, gyászol egy repülőfőhadnagyot, egy hősi halált halt sorkatonát, sirat egy pompás fiatal életet. Hivatott volt arra a feladatra, amit a «emzet rábízott. Mégis mindent elkövetett, hogy elhárítsa magától, amig csak a kötelességteljesités súlyos érvét nem sorakoztatták fel előtte. A szerénység és bajtársiasság és a kötelességteljesités volt jellemének alapvonása. Mint a külföldi gyárak munkásai, mint az Állami Gépgyár tisztviselője, mint az Államvasutak elnöke, a legpontosabb, a legszorgalmasabb, a leglelkiismeretesebb végrehajtója volt a rábízott feladatnak. Mikor katonai szolgálatra jelentkezett — mint tartalékos főhadnagy vonult be — az első tartalékos repülőknél talán a legidősebb a harci repülők között még jobban előtérbe léptek azok a tulajdonságai és mindenek- felett hallatlan személyes bátorsága. Tudom, voltak a nemzetnek máskor is meghatott fájdalmas napjai, mert tragikus az a kor, amelyben megbomlik a dolgok rendje és az apák temetik fiaikat, de nem tudom, valaha forrt-e össze ez a nemzet olyan teljességben az egységnek, mint ma, ebben a veszteségben. Horthy Istvánon keresztül a szörnyű világégésnek minden magyar hőse vetitődik a nemzet elé. Minden hősi halál megráz, felemel és kötelességet jelent. Magyarok vagyunk, ezeréves urai ennek a földnek, ezeréves gondozói Európa eszméinek, ezeréves jövő megalapítóinak kell lennünk és Horthy István, a hősi halált halt főhadnagy, az apa fiának, a kormányzó helyettesének koporsója mellett felegyenesedünk és kiáltom és velem együtt kiáltja a nemzet mindenkinek, mindenünnen és mindenüvé az országban, az egész világon, hogy hallják, hogy lássák, tudják : Mint egy ember áll fel ez a Ház a nemzet képviseletében és áll könnyes szemmel, esküre emelt kézzel tizenötmillió magyar, de töretlen leikéből felharsan: Éljen a kormányzó ! Éljen a haza ! Az édes anyaiöld magába zárta Horthy István fiatal testét Kenderesen A Túrán különvonat délután 4 órakor érkezett meg a Horthy-család ősi szülőföldjére: Kenderesre. A pályaudvaron fekete lobogót lengetett a csendes nyári szellő. A pályaudvar gyászdrapériákkal feldiszitett perronján a debreceni VI, hadtest parancsnoka várakozott nagyobb tiszti küldöttség élén, továbbá Révész Imre felsőházi tag, a tiszántúli református egyházkerület püspöke. Ott volt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja, báró Urbán Gáspár, a vármegye alispánja, a m. kir. rendőrség vidéki főkapitánya, a csendőrkerületi parancsnok, a főszolgabíró és Kenderes község elöljárósága. A kenderesi állomás előtt ezrekre menő tömeg várakozott. Pici kunsági tanyákról szekereken jöttek el a magyarok, hogy búcsút vegyenek a magyar nemzet nagy halottjától, hősi halált halt Kormányzóhelyettesünktől. A kenderesi pályaudvaron leemelték a koporsót, majd a szalonkocsiból leszállt a Kormányzó Ur hitvesével és a fiatal özveggyel. Révész Imre lépett a koporsóhoz. Csendes imát mondott. Lassan halad a gyászmenet a kenderesi Horthy - kuria felé. A kastély előtt már állt a fekete drapériával bevont ravatal s erre helyezték a kettős koporsót. A Kormányzó Ur Hitvesével és az özvegygyei odaállt a koporsó elé, némán búcsúztak fiuktól. Délután 5 órakor kezdődött Kenderesen a gyászszertartás. Dr. Révész Imre felsőházi tag, a tiszántúli református egyházkerület püspöke állt a ravatal elé papi segédlettel és imát mondott. Búcsúzott Kenderes fiatal urától, Magyarország Kormányzóhelyettesétől. Gyászénekek következtek, majd a püspök rövid imája után véget ért a gyászszertartás. 12 fillér
