Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)

1942-02-13 / 13. szám

ff. Dim halasi ujaxa Fe&rttöf 11, p?nMí <r O zra^P^c<.±:%., ’' •■ Ta"Uí GAZDA ÚJSÁG gazdAk figyelem i Jól bevált tavaszi búzával pótoljuk az ősziek hiányát a többtermelés érdekében Uj elnököt választott a Zenekedvelők Egyesülete A /teneked velők Egyesületének évi közgyűlését kedden tartották meg'. Az Egyesület múlt évi működéséről elhang­zott beszámolók után sor került a tiszt- Ujitásra. v I 1 Az eddigi elnök, Erid rich Lajos ínórnök lemondott az elnökségről, az aleluök dr Schuller Imre orvos idő­közben eltávozott Halasról. A közg'yii- Jés egyhangú lelkesedéssel elnöknek tír G uszt os Károly h. polgármestert, aleluökuek dr Szom hat liy Károly or­vost választotta meg. Az uj tisztikar bi­zonyára tovább fogja vezetni az. Egye­sületet azon az utón, amely a további fejlődést jelenti. Három kukoricadrágitót halálra ítél­tek Horvátországban. — A kragujeváci szerbek még a havat sem akarják elsc- penii a házuk elől. A város polgármes­tere hivatalba indulása előtt minden reggel személyesen lapátolja el a havat a. háza elöl. — Az angolszász államok állítólag átengedik az éhező görög nép­inek küldött tengerentúli' élelmiszereit. A görögöknek most az a gondja, bon­net \ egyenek hajót. — De Valera ir kormánybiztos szerint a közel jövőben komoly kenyérhiány várható. — Feb­ruár elsejétől kezdve a mozi luxusadó alá esik — Szlovákiában. — Horvátor­szágban négy évre csökkentették az or­vosi fakultás tanidejét. — Göring olasz- országi utazásától jelentős változást vár­nak a svájci lapok a földközitengeri helyzetben. — A halálos szerencsétlen­ség áldozatává vált Todt birodalmi mi­niszter földi maradványait a birodalmi Tóvárosba vitték. — Görögországban ki­éhezett farkascsordák garázdálkodnak. *A szófiai katonai törvényszék három bolgár kémet halálra ítélt. — Mussolini kihallgatáson fogadta a magyar kulturá­lis bizottságot. — Madridban szénné égett egy hattagú család. — Athén pol­gári negyedet bombázták az angolok. A muh év tavaszán államilag kiosztott tavaszi buzafajták jól beváltak az Ál­lóidon. Úgy a Jenecki-, mint a Rtün- kelir-félc változatok nagyon szép sötét­piros, kemény s/emü, súlyos minőséget eredményeztek. A kisgazda termelők most hozták be a mintákat; kisalaku be­töltés üvegekben felállítottuk a gazda­sági egyesületek asztalaira, hogy a kis­termelők körébe is népszerüsittessek a tavasz búza termelése a kimaradt őszi vetésterületeken, ahol a korai tél és a vizes állapot megakadályozták az ősziek elvetését, hogy láthassák a szép termés- mintákbof, hogy nem is annyira »ra­vasz búza a tavasz búza«, mint a régi közmondás azt elhíresztelte. A hidegebb államokban, Oroszország­ban is ezt termesztik. Ebből, mint kiváló üveges törésit, sikérdus, kemény búzá­ból lehet az igazi jó minőségű maka­róni vagy csőtésztát előállítani, amit az­előtt mindig külföldről kellett behozat­ni Magyarországra, mert az őszi búzá­ból készült nem volt versenyképes áru. Nagyon jól bevált tavaszi búza volt a régebbi években ChanpJain nevű és a kanadai Marquis (változatból), keresz­tezés utján állította elő néhai Baross László a hires bánkuti búzát, amely mi­nőségre közkedveltségiivé vált Magyar- országon, rizskásaszerü, súlyos, sötét szemeivel. A tavaszi búza termesztésnél az ősszel is vethető tavaszi »Járó bú­zák« nem váltak be; ilyen arányban, mert fagyérzékenyek voltak. A tavaszi búza termése kövérebb talajokon egy­forma nagyságú az őszi búzáéval. Ha legalább is március hónapban el lehet vetni a vizes állapot felszikkadása után a mélyebb fekvésekbe. Baross László­nak rendkívüli érdemeiért, ami a Bán­kuti aranyi,ófogu és piros gömb kuko­rica rendkívüli sikereire is vonatkozik, most készül a kecskeméti gazdakamara szobrot állítani. Honvédelmi szempontokból az elma­radt őszi vetéseket tavaszi búzával kell pótolni. A vetőmagot a Futura osztja ki 30 pengős egységáron, a gazdasági felügyelőknél kell jelentkezni, a nemes magért másfél pengő felárat is kell be­küldeni. Mivel a tavaszi búza is nagyon hajlamos az üszögösödésre, a Mezőgaz­dák Szövetkezeténél is kapható >.Aba- vit« higanyos csávázószerreí kell pá­colni akár nedves, akár száraz alakban és azután elvetni, öreg holdanként 100 —110 kgr. mag szükséges, hogy kellő sűrűén beállított legyen és sok kalászt hozzon. A kalászok hosszának megnö- vesztcsére és a mellékszárak sarju ka­lászainak kifejlesztésére a jól bevált szu- períoszfátból 150—200 kgr.-ot kell 'elhin­teni, vagy a sorokba vetni, ha van kom­binált műtrágya sorvetőgép. A kövé­rebb földekre lehet valamivel ritkábbra is vetni. Igen nagy bokrosodó képes­sége van. A nagy alakú buzaszemek 80 kgr.-os fajsúlyú kiképzésére 60 100 kgr. 40 százalékos kálisó minőségjavító hatása csodákat müvei és buzogánvos alakú, gyönyörűen vörösödö szemű kalászo­kat eredményez. A műtrágyázás a ta­vaszi búza beérését 8—10 nappal siet­teti, az esetleges vetési e'késését is be­hozza és védekezést jelent a búza poly- va rozsda betegsége ellen, ha a korábbi beéréssel megakadályozza, hogy a rozs­da betegség a telt szemeket összeaszaló- dássaí kiszívhassa és a jó minőséget el­rontsa. Az üszög ellen is azért kell ok­vetlenül higanyos szerekkel porpácolást vagy nedves kosaras csávázási alkalmaz! ni, utóbbit, ha a vetőmag tavié.ti bu/*| kissé üszögös volna, hogy a pácold at a] üszögös s/omeket fakanállal jó! incgk'l verve, a felszínre hozza és |<*m'rlth<| tövé legye, amit a fakanállal eltávolij tunk. A csává/ás gyorsabban növeszl j és serkentő hatást gyakorol a Im/áraj higanyos tartalmánál fogva és a k<> üszög csiráit megölve megakadályozz aj hogy azok a vetőmag héjián kicsirá/V;« s/iVó gyökeinkkel a fiatal bii/a zöld táj>< látó nedveit elszívjak és a kalásszá együtt növekedve, a Ivuzaxzemekbi rossz illatii fekete zsíros üszög golyó] kát alakítsanak ki: a megtámadott kaláj szók minden buzaszemében, amely. !j könnyen szétdörzsölve a lisztet feketéi «I és élvezhetetlenné teszik. A nem pácod és üszögössé vált biiza cséplésénél ne.u szabad a cséplőgépen a tokvágó henj gért járatni, mert az. a bw/át üszöggé! bekentté teszi. Az aratásnál, beliordásiiál és a cséjM lésnél is nagyon vigyázni kell, hogy ári pa kötelekbe ne kössék és a magtárba« is tavaszi árpával ne keveredhessék, mert az árpa sokkal nagyobb arányba* szaporodik el benne és a későbbi évek ben az egészet árpás búzává alakítja átj A tavaszi búza termesztésének fefl karolása a mostani rendkívüli helyzeti ben nemzeti kötelesség! Mentő többet keli belőle elvetni március ha vában, hogy a kenyér szükségletet biz tosithassuk és sok vetőmagot tartalékol hassunk a békeévek beálltáig: az előrd láthatólag vizes esztendőkben a méh fekvésű, nedves' és emiatt kimaradó fej kete talajok bevetésére. MEDVECZK* KÁRÓL* m. kír. gazd. főtanácso. KIJAVÍTOTTA — Micsoda javítás van ezen a bízó nyitványori? . — A tanító ur ötöst adott, de az: mondta, még kijavíthatom... — En kijavítottam kettesre. MINDEN KEZDET NEHÉZ Ujházasék ebédhez ülnek és a fiat? férj az első falat után félénken meg jegyzi. • x Angyalkám, nem elég savanyú e a káposzta. — Ne viccelj, kérlek, - válaszol fiatalasszony, — ez nem káposzta, hé nem mákostészta. — Ja, — bocsáss meg. Annak éppé elég savanyu. # Újabb merénylet atyai tekintélyem ellen Irta: TERESCSÉNYI GYULA ‘V.ZOO/rl í . v "1 1 w > 1 1V jJautt ­kok) 3Ct).0'gainaE Gondolom, csak akad \ 224.482 p;en a szeles világon, aki elolvas- 678.52 R. K ’vaímatj szolidáris lesz velem Nyereség áíTvoIróI lélekben megvigasztal. Folyó évi r « íüleg tudni méítóztatík, hogy sen: 3 22d;'em Rozália nevű leányom, 'két oióM'ák hat éves, de teljesen önálló ^ etet él. A krumplícsuszpájszt mézzel ^■eszi példáuf s a tejbegrízt csak papri- ^5r kás zafttaí szereti. Ezekkel az apró ön- 7° álló megnyilatkozásokkal csupán enyhe formában jellemezni akartam őnagysá- gát. Azonban ebben az atyai sirámban most nem ő róla vau szó, hanem a má­sikról. A Rozália Il-rő'í. Tudniillik ilyen fajta lény is éldegéli! éhány hónapi óta a hajlékban. ^ Rozália Ili. — a -feleségem, azt mond­ja egy reggel: Vigyázzon kérem a gye­rekre, néhány pillanatra leszaladok ide a szomszédba. — Néhány pillanatra... Aki ismeri a női időfogalmat, azt tudja, mit jelent ez a könnyedén odavetett két szó: né­hány pillanatra... — Pá aranyom, — mondtam a távo­zónak. — A kapukulcsot ne felejtse ma­gával vinni.! ! , Mindezek után ketten maradtunk. Én meg Ö.* ■ 4 — Végre' egyedül, — sóhajtottam fel és kényelmesen elhelyezkedtem a dí­ványon, hogy legalább egyszer erezzem is azt, milyen fölséges valami, a min­dennél többeférő magány. Mert hát az »0« nemszámít, ugyebár? A »drága­ság«, a »kincs:, a »világszépe«, a »papa (kedvence« sfb. boldogján alszik a tej­mámorban, miután leszopta magát a sárgaföldig. Erre gondoltam én, amikor egyszerre csak hangok szűrődnek felém a szomszédból. Előbb amolyan kedély- csillapító morgás volt, enyhe fuvallata a gyermeki szeretetnek. , Nehény pillanat múlva úgy vettem észre, mintha az a »kedély« némikáp megváltozott volna. Amolyan félhan­gos eszmecsere indult el a kocsi mélyé­ben. Emlékeztem rögtön, mit szokott tenni ilyenkor feleségem őnagysága. Felkeltem hát és elkezdtem a vigaszta­lást. Úgy beszéltem hozzá, mint a fel­nőtti! öz. ! I ! — Nézd lelkem, — susogtam a fü­lébe — apuka aludni szeretne;. dór dózzál galambom, aztán jön a mama és ad neked papikat... Lelkem, galambom rámcsudálkozotf bogár szemeivel. Aztán tetőtől-talpig végigmért. Pontosan ezt olvastam ki a pillantásából: — Te akarsz engem szédíteni? Na várj csak te alamuszi. Majd adok neked dodózásf..'. s ebben a pillanatban meg- fujta a jerikói kürtöket. ilyenkor a következőt teszi a jól nevelt családfő: Vattát dug a fülibe és ponto­san Ieutánozza a szárazdada mozdula­tait. j | ! . — Megyünk ipába a Rozikával... — susogtam a csemete fejé. Rozália kettő, azonban már meg sem látott. Először pirosra, aztán kékre fúj­ta a begyét és mintha a rezesbanda névnapi köszöntőt mondana a szobám­ban, belekezdett a harsonába. Semmiféle vatta nem segített a hely­zeten. A hangok a fejemben zugiak, rikoltottak, kalapáltak már. Türelem — csillapítottam magam. Csak türelem. Kifogy a lelkem a szusz­ból, aztán béke lesz. Azám, csakhogy Rozália ismerhette már ezt a balhicdel- inemet. Úgy neki bőszült, mintha két malacot nyúzták volna elevenen. Lélek- zeLvételt sem engedett. Mit csináljak? — töprengtem. Aztán hirtelen roppant aggodalom fogott el. Beteg az ártatlan... Nem sírna, ha bája bem volna... és egyszerre elcbem ágaskodtak a szörnyű gondolatok: El­pusztul ----te leszel az oka ... Szentatyá­ur ísten, hiszen ez már nem is visítás, ez maga . a kinok-ki'nja ... és most esz­méltem rá, hogy teljesen tehetetlen va­gyok. Didit adjak neki? De honnét ve­gyem? | ( Rozália pedig tappodtat sem tágított. Már a cihát rágta észveszejtő kínjában. — Ennek fele se tréfa — ugrottam a kocsihoz és kiemeltem belőle a »drá­gát, az »aranyost«, a »»csudajót«, a »papa kedvencét« és megkezdtem a kör­sétát az »apák utján.« Mármint a négy lépés hosszú szobában föl és le. Fél óra múlva elszédültem, de Rozália? Ö nem. Még mindig bírta a dallamot. Utolsó próbát tettem, minden észbeli tudományom összeszedéséveí. Rájöttem ugyanis, hátha szorítja valami a gyomra tájékát. Az ágyba helyeztem és bontogatni kezdtem a pelenkát. — Hijnye a nem jóját! — kábultam cl a látványon. Rozália egyetlen szuszra minden keservét vegyesen kiöntötte ... Még a nyákatája is maszatos lett. Kap* kodtam jobbra-balra, aztán hol ide, hol oda, de nem segíthettem a tragédián. Így pafakzik a nyári zápor, ahogy Ro­zália körül megindult a tenger. Micsoda lekvár, szentatya megváltó, — fohás; kodtam segedelemért az Egek uráho: A leányzó pedig, hogy felszabadu a kötelékekből, boldog nyöszörgéssé henteregni kezdett a zaftban. Minik büntetni akart volna a gyalázatos. — Kellett ez neked? Rakj tisztád — hallottam a sugallatot... Hát ez a művelet nem olyan egyszer dolog, kérem szépen. Sőt, egész egysz' rüen tulkompUkált. Amint hol ide, he oda tapogat az emberfia, hol itt, hol o ragad rá egy kevés a gyakorlati utmi tatásból. Aztán, ha a töprengő embv ilyenkor meg vakarja a fejeb ubját, az baj. A kabátujjak is zavarják a cselei ménvt. Fel kelj gyűrni, aztán ha közbe csak úgy szokásból zsebbe nyúl a be dog apa, hát bizony az is baj. Mindé­ből baj van, mert ilyenkor mindenhol nyúl a tapasztalatlan ember, csak ot nem, ahová kellene. — Hej, áldott legénykor — jöjj vis sza egy szóra... — sóhajtottam fel, an kor belépett az »egypillanatra ide szomszédba« őnagysága a Rozália h rom. ó : Én pedig ott álltam a szoba közepe feltört ujjakkal, mint a sanda mészáré könyökig zaftban és a fejem bubjá megbélyegezetten. Valóban ebben á p tanaiban eszméltem csak rá a vérval ság sárga veszedelmére. — Hát maga hogy néz ki? — di hányáit Rozália őnagysága, a le nagyobbik. Aztán magához tért és k pott az alkalmon, hogy meggyalázza ■ eddig féltve őrzött hininemü tekintély met. I | 1 — Látom már, magát se lehet has nální semmire sem — rebegte — k szönet és részvétnyilatkozat helyett harmadik házisárkány. Mindezek után szörnyű bosszúra b tároztam el magam, de arról ma később, v ■ 1 * • - • > • • »> |

Next

/
Oldalképek
Tartalom