Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-06-23 / 50. szám
Junius 23, Kedd HÄÜÄ81 UjSXQ 8. dMW Egy év távlatából... Visszaemlékezés dr Gaái Gyulára, a halasi tanyavilág örök álmodozójára A halasi puszták szépségeit senki sem látta meg úgy, mint ő Ma egy éve, hogy eltávozott közülünk, de úgy érezzük, mintha még mindig velünk volna. Azok közül való volt, akiket az idő nem tud >'holttá nyilvánítani.« Egyéniségének varázsa erősebb volt minden földi múlandóságnál. A halasi árvák gondozója volt harminckét éven át. Senki se tudott olyan közel férkőzni az árvák szivéhez, mint ő. Akivel beszélt, nem érezte többé árvaságát. Hogy most egy éve minket hagyott árván, csak1 eleven emléke tudja enyhíteni fájdalmunkat. Emléke, mely úgy él a szivünkben, olyan kitéphetetlenül, mintha nem is volna igaz, hogy egy esztendeje itthagyott bennünket a mi »Gyula bátyánk«, akit mindenki szeretett. Nagy népiró tehetség... Sokoldalú férfi volt. Példás hivatalnok, szórakoztató egyéniség, elbűvölő társaslény és ragyogó tollú iró. A halasi puszták egyszerű, de nagyszerű szépségét senki se látta és irta meg olyan tökéletesen, mint ő. A halasi ember gondolkodását, jóizíi humorát, derék tanyai magyarjaink lelkének jellemző vonásait senki sem ismerte nálánál jobban. Ha írói hivatásától nem vonta volna el az árvák, az elhagyottak gondja, talán Móra Ferenchez, vagy Tömörkényi Istvánhoz hasonló nagy népirónkat tisztelhetné benne az utókor. A benne rejlő, forrongó tehetség igy is pompásan kibontakozott, de hirtelen halála megakadályozta abban, hogy kihozza magából mindazt, amit városának és a magyar irodalomnak még adni tudott volna. A Halasi Újságban megjelent utolsó regényére még biztosan emlékeznek az olvasók és bizonyosan emlékeznek arra a régi Halasi Újságra is, amely a világháborút követő esztendőkben éppen dr G a á í Gyula egyéni Írásai folytán volt Halas város legnépszerűbb régi lapja. Írásaiban gyönyörű emléket emelt a halasi föld fiainak, hivatali munkájában magát emésztette föl az ái vakért és elhagyottakért. Mint festő... Halála évfordulóján felkerestük a gyászoló özvegyet Szilády Áron uccaj lakásán. A szoba hűvös csendje elevenen őrzi az elhunyt emlékét. Ä falakon festmények, o festette valamennyit. Mert nemcsak iró, festő is volt. Évekig szenvedélyesen festett derült magyar tájképeket kék éggel, fodros bárányfelhőkkel, barátságos tanyai házzal, mályvarózsás kerítéssel és piros muskátlis ablakokkal. Mindenik festmény csupa napfény és melegség. Sokáig nézegetjük a képeket, amíg az özvegy végre fogad bennünket. Gyermekeiért élt...- A családja, a hivatala, a tanyája és a nemes passziók töltötték be a lelkét — mondja dr Gaál Gyuláné d-elcsukló hangon. — Imádta gyermekeit, ezeknek élt, ezekért küzdött. Hűséges szeretettel gondoskodott negyven éven át az édesanyjáról is. Nem kedvelte a fényűzést, á külsőségeket, végtelenül igénytelen volt, minden kicsiségnek szívből tudott Örülni. Az egyetlen fia volt a sze- mcfénye. Órákig elvitatkoztak irodalmi és jogi kérdéseken, vadászgattak a füzesi kis akácosokban, vagy elüldögéltek a holdfénynél a kedves kis tanyán. Imádta pici unokáját, akit sajnos csak fényképről ismert, mert amelyik nap éppen Halasra került a kicsi lélek, aznap temették a szerető nagyapát.., Könnybe borul az özvegy^ szeme. A mi szivünk is megnehezedik. Mindig csak igazságot osztott — Mit tud mondani boldogult férje hivatali életéről? — kérdeztük, hogy a fájdalmas emléket elhessegessük. Az öizvegy felemeli tekintetét: — Nagyon pontos, rendes és lelkes tisztviselő volt Idegőrlő hivatalában, ahol mindig veszekedő házastársak, pörlekedő rokonok közt kellett igazságot tennie, nyáron a tanyáról hajnali négy órakor elindult, a kis sárga kocsiján, a kis »Dalmadár Pista« lovával, hogy hét órára munkába állhasson, megelőzve a személyzetet. Ha az alispán hivataivizs- gálatra jött, az ő árvaszékei mindig diÖzvegy dr Gaáí Gyuláné egy berá- mázott szöveget mutat nekünk, ami a falat díszíti. Dr Kát h o n a Mihály polgármester lelkes megemlékezését örökítik meg ezek a 'sorok. Az 1941. évi július hó 14-én tartott közgyűlésen hangzottak el a búcsúztató szavak: »Tekintetes Képviselőtestület! A nagy világesemények mellett, ma valóban eltörpülnek azok a bánatok és fájdalmak, amelyek családokat, a közösen végzett munka révén szorosan egybekapcsolt testületeket, vagy közületeket érnek, mégis Vannak olyan veszteségek, amelyek a mi életünkben nagyot jelentenek, amelyeket elsiratunk akkor is, amikor naponként a halál az emberek százait és ezreit szedi áldozatul. Kiskunhalas város tisztikarát és az egész város közönségét ez év juntas 23-án értő egy olyan veszteség, amely sorainkból elvitt egy olyan férfit, aki munkaerejének még teljességében volt és még hosszabb ideig szolgálni akarta azt a testületet, amelynek bizalmából 1909- ben. egész fiatalon foglalta el az árvaszéki ülnöki széket, azt a munkakört, amely a magyar közigazgatásnak egyik legszebb, legszínesebb, de legtöbb lelket kívánó munkamezeje is. Néhai dr Gaál Gyula árvaszékt ülnökről kívánok most a tekintetes Képviselőtestület előtt megemlékezni, aki 32 éveit át, hűséges, odaadó s városát hűn szerető tisztviselője volt, ennek az ősi kun városnak. Dr Gaál Gyula — Még milyen kitüntetéseket kapott? — A Dugonics Irodalmi Társaság tagjául választotta. Arcképét hozták a lapok. Tizenegy év előtt, juntas 24-én »1 z e n e t« címen verset irt G ö m bős Gyulához, amit az Úri Kaszinóban J a - kábcsics Bazsa szavalt el és arany szalaggal átkötve átadott az ünnepednek. ■■ i i — Hány regényt irt? cséredet kapott. Szigorú, ha kellett, még goromba is volt, de mindig igazságos, méltányos és jóakarata. Olyan tiszta- kezű, becsületes volt, hogy hivatalos féltől ajándékokat soha el néni fogadott, mindent visszautasított. Tudták is ezt már róla ... ; i árvaszéki ülnök munkásságáról nem kell dicsérő szavakkal megemlékeznem, beszél helyettem az általa 32 éven át annyi odaadással és szeretettel vezetett hivatal, beszélnek azok az írások, amelyek a hivatalvizsgálat során mindig a legnagyobb elismerés hangján méltatták az ő (munkásságát. Az ö melegen érző lelke, a törvény és jogszabályok sokszor rideg betűibe is, mindig melegséget tudott bclevinni s a hozzá panasszal forduló ügyét, mindig úgy elintézni, mint azt véges ember a legjobban elintézhette. Tisztviselőnek kitűnő volt s mind emberre, valóban rái!lenek azok a szavak: »Jó, igaz ember volt, szerető szív, tiszta vidámság. Nem szomoritana meg senkit soha.« Fizikái és lelki erejének teljességében volt, amikor a gyilkos kór megtámadta és hiábavaló volt az orvostudomány minden küzdelme, a szerető hitves, minden odaadó ápolása és hiába volt annak a kis árvának néma marasztalása, aki utolsó hivatali ténykedése alkalmával, amikor eddigi gondozója bevezette azzal hivatalába, hogy ő most már képtelen róla gondoskodni, hozzászaladt, átfogia lábait s mintegy jelképesen az összes árvák nevében kérte, hogy maradjon még köztük, mert szükségük van az ő meleg szivére és atyai gondoskodására. Az Isten azonban más sorsot jelölt ki a számára, juntas 23-án magához szólította s árván hagyta dolgozó asztalát.« — Több mint húszat. A »Tanyai Vadvirágok« cimü regénye halála előtt félévvel jelent meg a Halasi Újságban. Ehhez a legényéhez Szász Károly dr ny. képviselőházi elnök irt szeretetteljes előszót. — Hol szerezte az ihletet a regényeihez? ' | i • — A tanyán. Általában kinn a tanyán érezte magát legjobban, ahol gyűjtötte és hordta a szénát, barkácsolta a léckerítést és galambdúcot, a talicskát és kuglipályát, fát vágott, ásta a pálmajegenyéinek és gyümölcsfáinak a több száz mély gödröt, húzta fel a sok vödör vizet a frissen kitisztított kerekes- kutból, hogy javuljon a vize, mire hazaérkezik a pici unokája, Pétiké. Elbeszélgetett öreg polgárokkal, Sánta Darázs József és »Dilinós« Kökény Misa kocsissal, okos-bölcs Madaras Sándor felessel, vagy Füle Pista árendással és a sutykó legényekkel, jószivü asszonyokkal, leányokkal. Élvezte és megjegyezte a tő- rölmetszett, izes, zamatos beszédüket, jól szótártért velük és tanult magyarságot tőlük. De ha a városban is kiment az utcára, minden szomszédhoz volt egy-két jószava .,. Elbúcsúzunk az özvegytől. Minden idegszáítinkban érezzük Gaál Gyulát. Megszjvódott vele a lelkünk. Szinte várjuk, mikor tűnik elő barátságos mosolyával a mi »Gyula bátyánk«, hogy mókás szavakkal utankra eresszen. Nem akarjuk elhinni, hogy meghalt.,. Hogy egy éve fekszik már abban a halasi földben, amelynek ő volt a legrajongőbb, leglelkesebb életrehivója. Harminc tanuló érettségizett a halasi gimnáziumban A halasi református gimnáziumban juntas 8—11-ig a szóbeli és 15—18-ig az írásbeli vizsgálatok folytak le. A vizsgálatok elnöke Samu János püspök, tanügyi főtanácsos volt. A minisztérium részéről dr H o f f e r András egyetemi c. ny. rendkívüli tanár jelent még az érettségi vizsgálaton. Az érettségi vizsgálatra 26 rendes, 3 magántanuló és 1 ismétlő tanuló jelentkezett. Kitüntetéssel érett két tanuló: Balázs Péter és Soós László. Jelesen érett két tanuló: Leitern Henrik és Práger Vera. Jól érett hat tanuló: Balog László, Born Leó, Bérczy (Bukovszkv) Zoltán, Fráter Miklós, Gondos Gyula, Kerekes Sándor. —, Érett tizennégy tanuló: Antal Zoltán, Bacsó Benő, Écsi László, Fehérvár)' Eiidfey^Qywgy Jenő, Hideg Lóránt, Horváth Róbert, Király Ferenc, Lévai Öfto, T'?T3Mvany~ László, Rohosy Soma, Szabó Tamás, Tihanyi Miklós, Vilonya Imre. — Két hóra visszavettetett három tanuló, egv évre visszavettetett három tanuló. ur Űzemágak kiépítésére, uj üzemekhez szükséges épületek emelésére, meglevő épületek felújítására, tehenészet szervezésére, állatállományok kicserélésére Halasi Hépba és Hitelszövetkezet 2—15 évi időtartamra, úgynevezett „középlejáratú“ kötelezvénykölcsönöket folyósít. Ezen kölcsönök után utélagos évi 4,{,%-os kamatot kell fizetni, váltót adni nem kell Bővebb felvilágosítással szolgál aa Egasffaláaáa, . -I . ■ —T~ 'I 1 1 '■ ■-*"•** — 1 "I T ~ 1 ‘ I '!■!* V 1-11 r — n II I —-l-Ml -m —i ■ -w m , A kis árva átfogta lábait... Dr Gaál Gyula színműíró — Ez a búcsúztató mindennél szebben beszél, — mondja az özvegy. — Hivatalát vizsgálatkor példaképül állították' fel az alispánok. A mi halasi nagy embereink közül Gömbös Gyula, Prónav György báró és Teleki Mihály gróf mind megszerették és szívesen vettek részt a társaságában, mert sohasem' hizelgett, nem strébereskedett. Ontotta magából a kedves tréfákat, jóízű kiszólásait keresetlen, egyszerű modorban -.. — Mikor kezdődött irodalmi munkássága ? . — Ezerkilencszázhuszhan. A Halasi Független Hírlapban jelent meg az első cikke »Heti levél« címen. Szellemesen csipkelődő aktualitásokat irt Halason élő közismert alakokról. Később aztán a Kiskunhalas Helyi Értesítőjébe irt sok elmés és szórakoztató cikkét. — Mint szinmüiró, mikor tűnt fel? Ezerkiiencszázhuszonegybeii. A halasi színházban Miklóssy Gábor társulata adta elő «Csuklógörcs« cimü egyfelvonásosát. 1924-ben »Tizenhárom« cimü három felvonásos bohózata került szilire. Szép sikere volt a darabnak. A következő évben ismét premierje volt. Előadták a »Szalmaláng« cimü operettjét, amelyhez a zenét Bertalan István gimn. tanár irta. Meleges ünnepelték- akkor boldogult férjemet Még a pesti lapok is megdicsérték. Rá egy évre Kiss Árpád társulata adta elő »Xavér« cimü három felvonásos vigjátékát. Három év múlva Gulyás Menyhért társulata mutatta be »Kunok kapitánya« cimü történelmi színjátékét. Nagy sikere volt. Még a Pesti Hírlap is megemlékezett róla. Akkor kapta boldogult férjem azt az ezüst babérkoszorút, ami itt függ a falon ... A Dugonics Társaság tagja
