Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)

1942-05-22 / 41. szám

ß. Oldal HÄLASI UJSÄQ Május 22; pénfék ZSIDÓK « csak engedéllyel bérelhetnél B irrnj üzlethelyiséget __ A z uj lakásügyi kormányrendelet sze­rint zsidónak tekintendő személy csak! az elsőfokú iparhatóság engedélyével vehet bérb'e, illetőleg használatba üzem Vagy üzlet céljára szolgáló olyan helyi­séget, amelyet a rendelet hatálybalépé­sekor (1941 augusztus 1) nem bérelt, —, vagy nem használt. Ennek a rendelke­zésnek az a célja, hogy zsidónak tekin­tendő személy üzem1 vagy üzlet céljára szolgáló uj helyiséget bérbe vagy hasz­nálatba ne vehessen. Mikor kell fizetni a házasságra lépőknek orvosi bizonyitványéri A házasutóknál bizonyos tájékozatlan­ság tapasztalható a házasságkötésekhez, szükséges orvosi bizonyítványok be­szerzése körül. Nem tudják, mikor és mennyit kell fizetni. Illetékes helyről most tájékoztatót adtak ki. A házasság- kötéshez csak tisztiorvosi bizonyít­vány érvényes, minden járás székhelyén, továbbá me­gyei és törvényhatósági jogú városok­ban a hivatalos órák alatt állítják ki a tisztiorvosok. A hatóságilag igazolt sze­gények, vagy azok, akiknek ingatlana ezer pengőn é f nem ér többet, ingyen k a p- n a k b i zo n y i t vő n yt. Más esetben a községben és tízezernél kisebb létszámú városban lakók négy pengőt, ennél nagyobb városokban la­kók pedig nyolc pengőt fizetnek. Nők háziorvosuktól is kér­hetnek bizonyítványt a ma­gánorvosoknak kijáró díj­ért, d e e 1 kell küldeni a tisz­tiorvosnak. Városi, községi körorvoshoz is lehet fordulni, továbbá biztositó intézetek or­mósaihoz és a honvédorvosokhoz. A szegények itt sem fizet­nek d i j a t, egyébként a szabályrendeletben megál­lapított dij fizetendő. A biztositó intéze­teknél és a honvédorvosoknál kapott bi­zonyítvány ingyenes. Nők és férfiak ré­szére ingyen adnak bizonyítványt a tüdő- és nemibeteg gondozóknál és a zöldkeresztes egészségvédelmi tanács­adóknál. A tisztiorvoshoz ezeket a bizo­nyítványokat is el kell küldeni. Mezőgazdasági nkásszázadok igénylése A mezőgazdasági termelés munka­erőszükségletének biztosítása érdekében esetleg katonai vezetés alatt álló mun­kásszázadok is vehetők igénybe. A m. kir. honvédelmi miniszter által rendel­kezésre bocsájtott munkásszázadok igénylése és alkalmazása tekintetében alábbiak az irányadók: Egy munkásszázad 217 személyből áll- Átlagban századonkint mintegy 200 munkáskézzel lehet számolni. Mezőgaz­dasági kézi eszközökkel a munkásokat a munkaadónak kell ellátnia. A munkás­században szolgálatot teljesítő szemé­lyek egyenkinti kihelyezéséhez, a honvé­delmi miniszter fegyelmi szempontból nem járulhat hozzá. A kiadható legki­sebb egység a szakasz (körülbelül 50 fő). Kivételesen amennyiben az el­lenőrzés azt lehetővé teszi félszakasz is kiadható. Azok a gazdák, akik egyenkint nem tudnak legalább félsza­kasz főnyi munkást foglalkoztatni, — igénylésüket egyesíthetik, feltéve, hogy a munkahelyek egymástól való távolsá­ga szakasz, illetve félszakasz kihelyezé­sét lehetővé teszi. Ez esetben az ilyen együttes igénylések ügyét az illetékes községi elöljáróságnak kell'intéznie. — (Természetesen egyes községek is igé­nyelhetnek a község részére munkásszá­zadokat. A századok felállításával, illetve alkal­mazásával, továbbá a szállítással kap­csolatban felmerülő költségeket a hon­védelmi tárca előlegezié e költségek a honvédelmi miniszteri tárcát terhelik. Ha viszont a munkásszázad munkában áll, az igénybevevő munkaadó térítést kö­teles fizetni. A munkaadó által foglal­koztatott munkálsz tagos után fizetendő térítés összege tekintet nélkül arra, — hogy az időjárás a munkás foglalkoz­tatását megengedi-e, vagy sem, — sze­mélyenként és naponként 3.80 pengő. Vasárnapra azonban csak abban az esetben kell térítést fizetni, ha a mun­kást a -munkaadó foglalkoztatta. A munkaadónak az általa igényelt mnnkaosztagosokat meghatározott mun­kaidőre kell lekötnie s vállalnia keli az időjárással járó kockázatot. Köteles to­vábbá a térítés összegét hetenkint befi­zetni. 1 A munkásszázadot együttes alkalmaz­tatás esetében a m. kir. honvédség élel­mezi. Ha azonban a század megosztva van alkalmazva s ennek következtében a szakaszoknak, illetve félszakaszoknak a m. kir. honvédség utján történő élel­mezése nem lehetséges, a munkaadó kö­teles a századparancsnokság által részé­re kifizetendő élelmezési váltság fejé­ben az általa foglalkoztatott munkáosz- tagosok elhelyezéséről gondoskodni. Ha a század nem áll munkában, más ka­tonai alakulathoz hasonlóan beszálláso­lással gondoskodik elhelyezéséről. A munkásszázadot alkalmazni kívánó munkaadóknak igénylésükkel az‘ O. M. kormánybiztoshoz kell fordulniok. Az Ü. M. kormánybiztosok azután közvet­lenül a földm.-ügyi miniszternek jelem tik a működési területükön alkalmazni kívánt munkásszázadok számát. Tekin­tettel arra, hogy a munkásszázadok fel­állítása, illetve alkalmazása tetemes költ­ségekkel jár, a honvédelmi minisztertől -csak annyi munkásszázad felállítását le­het kérni, amennyinek foglalkoztatása biztosítva is van. A munkaadó köteles a térítésnek! a 2. bekezdésben megállapított összegét he­tenként befizetni a 1 öl.264. számú »FM mezőgazdasági munkásszázadok térítési dija letéti számla Budapest« elnevezésű csekkszámla javára. A. teljesített munka­napokat, illetve az azok után térítendő dijat a munkaadó és a századparancsnok együttesen megejtett elszámoláson tar­toznak igazolni. Á munkaadó a csekk­számla szelvényével köteles az elszámo­lást követőleg bizonyítani azt, hogy a megszabott térítést befizette. A század­parancsnok viszont az elszámolásra ve­zetett feljegyzésen bizonyítja, hogy a munkaadó a térítés befizetését a csekk­szelvény felmutatásával előtte bizonyí­totta. Az elszámolás három példányban ál­lítandó ki, abból egy példány a munka­adónál, egy példány pedig a századpa­rancsnokságnál, egy példányt viszont a századparancsnoknak a m. kir. várme­gyei gazdasági felügyelőség részére kell haladéktalanul megküldeni. A fogkefe története A négerek használták először Az ókorban, mikor a szájüreg és a fogak ápolását senki sem űzte, az idő­sebbik P1 i n i u s azt ajánlotta a fogbe­tegeknek, egyenek mindennap egy ege­ret szőröstől-bpiröstől, hogy a szőrök kit sodorják a fogak közül az odá nem Való anyagokat. Később az emberek fapálci­kákra csavart sző vetda rabbal sikálták fogaikat. Afrikában azonban már Pli- nlus idejében is használtak fogkefét a négerek, mert van egy olyan fájuk, amelynek ágai seprüszerüek s ezt fog- ápolásra nagyon jól lehet használni. A ina használatos fogkeféről 1700 körüli időkből vannak adatok. Hatvan eszten­dőn át sokat csatáztak az emberek a kérdésen, szükséges e a fogápolás — vagy sem? A mai ember nem nélkülöz­heti a fogkefét s különösen a géniét ipar látta el az egész világot fogkefék­kel. Van Türingiában egy Smölln nevű kisváros, amelynek kétezer lakosa közül több mint ezer a fogkefegyártó mester s hatszáz' alkalmazott dolgozik ebben a szakmában. 1850 óta a smöll- kizárólag állati csontokból csinálták a fogkefenyeleket s csak 1904 óta váltotta fel ezt az anyagot a celluloid. A fog­kefegyártás nem egészen egyszerű mes­terség és az ebben az iparágban dolgo­zó tanoncok három évig tanulnak, míg önállóan készíthetik a kis nélkülözhe­tetlen fogkeféket. IV. Kávéházban, vendéglőben és kereskedőnél kérje kifejezetten a Kiskan-keserű «»gyükért Gyártja i Üdít Vitéz Fel só sze ni í vá ni f rs sslt és Kiing gyógyít KISKUNSÁGI RUM­iniRfiR ÉS LIKŐR G Y Á R Telefon sz.t KISKUN H A L A S 1 6 6 Felsőnádor u. 15 HA A ZSIDÓ JÓT AKAR... Igaz történet Irta: JUH ASZ PÁL > Az alábbi eset még abból az időből való, amikor a részvénytársaságokat a zsidók igazgatták, tehát kérem az ol­vasót, ne ütközzé meg rajta, ha egy izraelitát teszek meg vezérigazgatónak. A végién majd úgyis kiderül, hogy miért volt erre szükség. 1. Fekete Máriát nem érte váratlanul az elbocsátó levél. Tudta, hogy a gyár igazgatóságja csökkentem akarja irodai alkalmazottainak létszámát, de bízott benne, hogy néhány hónapig még állá­sában hagyják. Addig igyekezett volna elhelyezkedést keresni, hogy megkímélje özvegy édesanyját a kegyetlen csápás- tól. Mária megkísérelte a lehetetlent. Bejelentette magát a vezérigazgató­nál. — Könyörgök, igazgató ur... Sajnálom, de nem áll módomban segíteni magán. Végkielégítést sem ad­hatok ... — Szegény édesanyám... A vezérigazgató nem engedte befe­jezni a mondatot: ■— No, Isten áldja meg — mondta kurtán. Mária kiszédült az ajtón. Az előszobában a titkár várta. —- Nos? — kérdezte Máriát jóindu­lattal. — Nc-m sikerült — hangzott a két­ségbeesett felelet. A titkár vigasztalni próbálta: A legjobb bizonyítványt fogjuk ki­állítani önről. Biztosra veszem, hogy hamarosan álláshoz jut. Máriából kitört a keserűség: ; — Most már csak a Duna jöhet... Fekete Máriának ez az elkeseredett kijelentése eljutott a vezérigazgató fü­lébe is. Aranyvégü cigarettáján szívott egyet, aztán magasra fújta a füstöt: — Eh, mit bánom én! Kezébe vette a reggeli lapokat. Az árfolyamokat nézte.' De valami ösztönös nyugtalanság a hírek rovatára kergette a tekintetét. Az öngyilkosok nevén akadt meg a szeme. Hirtelen elsápadt. — Ö volna ? Újra elolvasta. Apró, semmitmondó betűk hirdették Fekete Mária öngyilkos­ságát. Megdörzsölte a szemét. Szédült. A cigaretta nem ízlett. A hamutartóba nyomta. Kitekintett az ablakon. A tavasz fény­lett. Sütött a nap. Az ég! kék volt. Az ucca duruzsolt. A diadalmas élet üteme átlüktetett az ablakon. A vezérigazgató elhúzta a száját. •— Mit törődöm vele. De csak nem tudta elűzni gondolatát. Minduntalan felbukkant előtte Fekete Mária eltorzult arca, ahogyan a Duna hullámai között elképzelte halállal vias­kodó vergődését. És valahogy úgy érez­te, mintha íaz. ő keze taszította volna le a Ilidről. Kifőzhette a mellét. Ugyan! Hát mi közöm nekem ah hoz, hogy Fekete Máría öngyilkos lett? II. Intett a soff őrnek: — Budára! Gondolta, megtekinti a villát, amit majd nyáron bérelni fog. Sajnos, a kon­junktúra rossz, saját villáját még a múlt évben eladta és most be kell érnie bé­relt nyári lakással. — Az ember alkalmazkodik, ahogyan lehet. Jól is néznék ki, ha m in-gyárt a Dunának mennék... Amikor az autói a hídhoz ért és meg­látta a Dunát, valami a szivébe markolt. A nap aranypecsétje fényfoltokat fes­tett a vízre és a foltokban mintha Fe­kete Mária élete reszketett volna. Elő­rehajolt. Kezével megérintette a soífőr yállát: — Forduljon vissza! Rekedten folytatta: — Hajtson a Rókushoz! . III. Látogatási engedélyt kért. Végigment a sötét folyosón. A nehéz orvosságszag a mellére ült. Kábult fej­jel kereste a negyvennyolcas ajtót. Kopogott. Kilincs nem volt az ajtón. Ebben kü­lönbözött az öngyilkosok kórterme a többitől. A börtön borzalma vágott vé­gig a testén. Lélegzetvisszafojtva várt. Elrémült a gondolatra, hogy most még e percben Fekete Mária dúlt arcába kell tekintenie és tűrnie kell vádló pillantá­sát, mely majd feléje mered. Az ápoló nyitott. ajtót. — Fekete Máriát... keresem ... Az ápoló ránézett: . Fekete Mária kisasszonyt? — Igen. — Meghalt. Ezelőtt egy félórával vit­ték le a boncterembe. A vezérigazgató alig1 találta a szava­kat: i *: — Meghalt? — Igen. Nem is tudtuk eszméletre té­ríteni. Ha csak tiz perccel előbb men­tették volna ki a Dunából, akkor talán még életben maradhatott volna... IV. Félkettő volt, amikor az irodába visz- szaérkezett. Hivatta a titkárt. — Nézze, kérem... én Fekete Mária özvegy édesanyjának anyagi segítséget akarok nyújtani. Azt az ötszáz pengőt, amit végkielégítésül szántani... — De kérem — hebegte a titkár —, ha vezérigazgató ur segíteni akar Fe­kete Mária családján, akkor átadhatja neki személyesen... A vezérigazgató maga elé nézett. — Fekete Máriát... én többé már nem segíthetem. — Pedig szegény ugyancsak remény­kedik benne. ~ Kicsoda? — Fekete Mária. — Ne beszéljen őrültséget! ■— De kérem... — Akkor maga semmit sem tud! A titkár arca hirtelen felderült: — Bocsánat, vezérigazgató ur... az öngyilkos, akiről a reggeli lapok irtak, Fekete Máriának csak névrokona volt... A véletlen csodálatos játéka, hogy ép­pen ma... A vezérigazgató nagyot nézett. — Névrokona? — Az. — Bizonyos benne? — Hogyne. Az élő cáfolat itt ül az előszobában. Várja vezérigazgató urat. — Micsoda? — Bízik vezérigazgató ur jóindulatá­ban. Ha a végkielégítést csakugyan megkapná... — Hát nézze... Mondja meg annak a Fekete Máriának... Elhallgatott. Keze ökölbe szorult. A titkár szeme felragyogott: — Bebocsássam ? A vezérigazgató az asztalra csapott: — Küldje a pokolba!

Next

/
Oldalképek
Tartalom