Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)

1942-05-19 / 40. szám

Májúi T9, Icetfd HÄEÄSl UJSÄO 3. o.IdSal Dp. Kat hona polgápmestep országraszóló ötlete Halas határában még ma is olyan pusztarészek vannak, ahonnan csak tengelyig érő homokon és sáron át lehet közlekedni Lakatos Vincének, a Nemzeti Újság főmunkatársának és a Ha­lasi Újság megalapítójának írá­sát találja itt az olvasó. A föld né­pével szivvel-lélekkel összeforrott újságíró munkája ez, mely méltán tarthat számot a halasiak érdeklő­désére. Kiskunhalas város polgármestere a közelmúltban olyan ötlettel ajándékozta meg a magyar közigazgatást, amely mellett nem szabad érdeklődés nélkül elhaladni. Kiskunhalas az ország hato­dik legnagyobb határú városa. Kiterje­dése 112.000 katasztrális hold. Egyes részei 20—25 kilométerre esnek a vá­ros központjától. Ezen az óriás terü­leten mindössze néhány évtizede épül­nek a kövesutak. Nyolc-tizezer holdas puszták vannak még ma is Halas hatá­rában, ahová, vagy ahonnan csak ten­gelyig érő homokon és sáron át lehet közlekedni. A tanyavilágban egyetlen közigazgatási kirendeltség nincs, mert eddig még nem alakult ki olyan köz­ponti fekvésű tanyacsoport, ahol ilyen a szegedi, dorozsmai és kecskeméti határban már régen működő - köz- igazgatási szervet felállítani érdemes lett volna. A pusztákon természetesen a termények értékesítése is lehetetlen. Orvos sehol sincs, bába pedig mind­össze négy-öt tanyarészen. A tanyai isi kóláknál és kér kinti apaállattelepen a gazdák marhalevelet kaphatnak s a ta- ínyai postaszolgálat naponkénti le­vélkézbesítéssel mindössze Gőbölyjá- ráson van megszervezve. Ilyen körülmények között tehát a mintegy 17.000 főnyi tanyai lakosság­nak minden apró-cseprő ügyben a vá­rosba kell járni. Miután a városi orvo­sok a szegénysorai tanyai lakosságnak mindössze hetenkint egyszer tarthatnak re'ndelőórát az egyes pusztárészekeri, a tanyai népnek talán még a megsokaso­dott közigazgatási gönctoknál is súlyo­sabb problémája az orvoskérdés. A be­tegség nem igazodik a heti hivatalod rendélőórákhoz, hanem váratlanul ko­pogtat be és rendszerint éjszaka jön a baj. Ilyenkor a pusztai ember ha kocsija van, vagy akad jószivü szom­széd, aki megszánja kocsira ül és ut­talan utakon, sötétben, esőben, téli hó­viharban elindul a városba sokszor 15 —20 kilométeres távolságból orvost ke­resni. Ha nincs kocsija s a szomszédok sem segítik ki, gyalog teszi meg ezt: a sokszor 4 5 órás, keserves utat. órák telnek bele, amig orvost talál otthon s bizony 10 12 óránál hamarább alig tud a súlyos beteg, vagy életveszélyes állapotban lévő szülőanya orvosi segít­séghez jutni. A magánosság börtönébe zárt emberek közül sokat vitt már el emiatt idő előtt a halál. Kiskunhalas város vezetősége hosz- szu évek óta igyekszik ezen a súlyos ál­lapoton javítani, de pénzügyi okokból csak lasasn halad a tanyai nép ügye Miután állandó közigazgatási kiren­deltségek felállítása óriási költségbe ke­rülne, s végeredményben a kérdésnek csak egy részét oldaná meg, közigazga­tási kiszállásokkal próbálkoztak. Ez is hatalmas benzin- és napidijköltséggel járt s az eredmény nagyon kevés volt. Kiderült, hogy a 3 5 kilométeres kör­zetből összeverődött panaszkodóknak, kérelmezőknek az ügyét nem lehet vég­legesen elintézni a tanyán, mert az egész városi irattárt és nyilvántartó hi­vatalokat nem vihetik a kiszálló tisztvi­selők magukkal. A tanyai.nép nem ki­váltja a közigazgatási kirendeltségek fel­állítását, mert tudják, hogy gyakorlati­lag csak a pótadó emelkedését jelente­nék. Az orvoskérdését megoldását cé­lozná az említett hetenkinti tanyai ren­delés, de ez nem sokkal jelent a való­ságban többet, mint azt, hogy az öreg­asszonyok, akiknek az idő miatt már mindenük fáj, hetenkint elmondhatják a városi orvosoknak ugyanazt a panaszt. Sokat javítana a tanyai nép helyzetén, ha a szétszórt tanyák között arányosat! elosztott és központi fekvésű iskolák te­lefonnal volnának ellátva. A város eb­ből a célból is tett lépéseket a posta- igazgatóságnál. A szükséges 3 100 ki­lométer hosszú telefonvonal és mintegy előre. Pest-PilisiSolt-Kiskun vármegye az útépítések terén szinte példátlan ered­ményeket mutatott fel az utóbbi időben, de ha a vármegye minden ecélból ren­delkezésére álló pénzét Kiskunhalasra költené, akkor is egy évtized kellene, mire a nagy határ a szükséges köves- utakkal el lenne látva. Bár a‘ tanyakér­dés lényegiében nem más, mint a közle­kedési kérdés: akkor is csak a lényeg lenne megoldva s a tanyai lakosság még mindig sok költség és időveszteség árán juthatna hozzá mindahhoz, ami a Városlakóknak helyükben van. így tehát a város az elmúlt esztendőkben több­ször kísérletezett, hogy milyen könnyí­téseket nyújthatna, a kintlakó népnek. 25 30 állomás berendezése azonban olyan óriási költséget jelentene, ame­lyet a posta a maga üzemi szájnlája terhére nem vállalhat, a város pedig hiszen három év óta viz alatt állnak az. adófizetők termőföldjei szintén nem bír el. Nem is szólva arról,'hogy anyag­hiány van. Így aztán a telefonhálózat kiépítéséből sem lett semmi. Ilyen előzmények után jutott a város polgármestere arra a gondolatra, hogy a technika modem vívmányát, a rádiót lehetne legolcsóbban és leggyorsabban a tanyai magyarság érdekeinek szolgá­latába állítani. A helyi honvéd kerék­páros zászlóalj parancsnokának segítsé­gével a közelmúltban meggyőződött a halasi polgármester arról, hogy a gon­dolat kitűnő és megvalósítható. A hon­védségnél használatos rövidhullámú adó-vevő készülékekkel létesítettek kap­csolatot a városháza és a tanyai iskolák között. Kiderült, hogy ezekkel a kisebb- teijesitrnényü készülékekkel is kifogásta­lanul érintkezhetnek 8 9 kilométeres tá­volságon belül. Mindössze arról van tehát szó, hogy nagyobb teljesítményű, legalább 20 25 kilométeres távolságra ható adó-vevő rádiókészülékeket kell gyártani és a 112.000 katasztrális holdon szétszórt 17.000 lélek életét máris jelen­tősen sikerül megkönnyíteni. Kísérletezések a tanyai közigazgatás egyszerűsítésére A polgármester megtalálta a helyes utat A városházán és a tanyai iskoláknál felállított rövidhullámú rádió elsősorban is azt jelentené, hogy ha baleset vagy hirtelen betegség fordul elő valamelyik tanyán, legfeljebb 3 kilométert kell menni az iskoláig. Onnan föl lehet hívni a mentőket és a mentőautó 10—12 óra helyett a legrosszabb esetben 1 2 óra alatt, oda pedig, ahol köves ut van, percek alatt kiviszi az orvost. El tudunk azonban képzelni olyan ma­gyar közigazgatást is, amely lerázza ma­gáról a bürokrácia csökevényeit és a hosszadalmas aktázás helyett a gyors elintézéseket választja. A különböző közigazgatási üzenetek hírvivői legtöbb­ször ma is az iskolásgyermekek. A lószemle, kutyaoltás, füárverés, himlő­oltás, trachoma-vizsgálat s más a gaz:- dák összességét érdeklő határnapokról ma is leggyakrabban úgy értesülnek a tanyalakók, hogy a mezőőr, a lovas kéz- besitő a tanyai iskolánál elmondja a hirt gyerekeknek, akik aztán nemcsak ott­hon, de a szomszédoknak is elmondják, hogy mit üzent a »rendőr ur. Ezeket a híreket még gyorsabban lehetne köz- vetitemi a rádión. A pusztai rádióállomás kezelőjét azonban el lehetne látni idéző- Ievél nyomtatványokkal is. A rádión kö zölt sürgős idézést a tanító, vagy más megbízott azonnal tudná írásban továb­bítani az iskolás gyermekek által. Természetesen nemcsak a hatóság munkáját könnyithetné meg a rádió, ha­nem a tanyák népének kényelmiét és ér­dekeit is szolgálhatná. Semmi akadálya nem volna annak, hogy a tanyai ember a" rádión keresztül, a szomszédságban Tévő iskolából érdeklődje meg mindazt, amiért most be kell a városba mennie. Megtudhatná például, hogy az adóhiva­tal vezetője milyen összegű törlesztés ellenében hajlandó a kitűzött árverést el­halasztani. Tájékozódhatna folyamatban lévő ügyének állásáról. Kérhetne sür­gős bizonyítvány kiadását is. A bizonyít­vány illetékét aztán leróná a hatósági, vagy postai kézbesítőnél. Ezer és ezer ügyben szolgálhatná a tanyai nép ügyét a rádió és a kényelem mellett rengeteg munkaidőt takaríthatna meg vele a ta­nyai magyar. | Amire senki sem gondolt! A háború után, az anyagkorlátozások megszűnésével és a gazdasági viszonyok rendes mederbe való visszatérésével, természetesen beláthatatlan jövője len­ne a tanyarádiónak. El tudunk képzelni olyan időt, amikor minden alföldi ta­nyában lesz egy-egy a közigazgatás hul­lámhosszára is beállítható rádióvevő. Akkor a pusztai embernek még az isko­láig, vagy más tanyaközpontig sem kell elmennie a közigazgatás hireiért, hanem a napnak bizonyos órájában leül a ké­szüléke mellé és meghallgatja, hogy mit üzen a városháza. Naponta kaphatna a III •“--------------—' É RTESÍTÉSI Halasi és H i t e I s Üzemágak kípitésére, u] üzemekhez szükséges épületek emelésére, meglevő épületek felújítására, tehenészet szerreiésére, állatállományok kicserélésére 2~15 évi időtartamra, úgynevezett »középlejáratú1* kötelezvény­zövetkezet kölcsönöket folyósít. Ksen kölcsönök után utólagos félévi 4 |a%-os kamatot kel! fizetni, váltót adni nem kell I A m. klr. minisztériumnak 2130/1941. M. E. sz. rendelete alapján az 1942. évi munkálatok elvégzéséhez t«rm»l£el fellelek«! folyóaiiatmiB. Bővebb felvilágosítással szolgál ez I«ax«aiós&ff. Nagy Szeder István mérnök IV., Tábor ucca 21. Vállal-, mindenféle földmérési munkál — ingalan parcellázást, megosztást, mesgye helyesbítést, müvelési-ág válto­zás, vízkár stb. felmérését és mindezek­től térkép vagy vázrajz valamint szak- vélemény készítésé. Talajegyengetést és egyéb terveke készít, a munkát ellenőrzi és vállalkozóval elszámolja. Az általa készített és kiadott halasi, kunkéntmiklósi, bócsai (belterület, sző­lők, tanya stb.) térképek, tanya- címtár nála beszerezhetők. Ugyancsak nála szerezhetők be — Édesatyja mü­vei : Halas története hat kötetben és Halas 1761. stb. évi állapotát feltün­tető régi térképek is. tanyai gazda tájékoztatást a helyi piaci árakról és arról, hogy a kereskedők és szövetkezetek, mikor milyen árut keres­nek. El tudunk képzelni olyan időket is, amikor a tanyavilág úthálózata már mindenütt kiépül. Akkor a terményérté­kesítő szövetkezet közli a kora reggeli híradásban, hogy azon a napon melyik utón halad végig bevásárló autója és mit vásárol. A tanyai ember pedig a megje­lölt időpontban kiáll a mondott útke­reszteződésre és időveszteség nélkül, — frissen tudja értékesíteni portékáját. Egyszóval: a tanyarádió gondolata a magyar tanyavilág lakossága szempont­jából legalább is olyan jelentőségű öt­let,, mint az emberi kultúrának maga a rádió fölfedezése volt. A legolcsóbb s legtökéletesebb mód és eszköz arra, —« hogy megváltson rengeteg idő-, pénzt és sokszor életáldozattól másfélmillió munkás, derék magyart. Másfélmillió magyar álma . ■. Az elmúlt évtizedben legalább 1000 kötet vaskos könyvre való szónoklatot mondtak már el különböző tanyakonfe- renciákoti és értekezletekén, A tanya­rádióra nem gondolt senki. A tanya- mentő apostolok nagy terveikben elhal­mozták volna az áldott kinti népet min­den elképzelhető és elképzelhetetlen in­tézménnyel. Legtöbbször olyannal, amit az érdekelteknek sem testük, sem lelkűk nem kíván. Divat volt nálunk abban az időben sokat beszélni, nagyokat mon­dani :keveset cselekedni. K a t h o n a Mi­hály kiskunhalasi polgármestert egész bizonyosan nem az a cél vezérelte, hogy egy jövendő képviselőválasztásnál vok­solhat biztosítson magának a »mezei ha­daknak« Nem akart és nem akar elis­mert, reklámozott Tanyaapostol lenni. — Csak ismeri a népe életét, ismeri a való tényeket, amelyekkel ‘számolni kell és az a szándék vezérelte, hogy elviselhe­tőbb életet biztosítson tizenhétezer ma­gyarjának. Ezért kereste a kérdés meg­oldását a magyar ember egyszerű, de józan észjárása szerint. És igy talált rá az egyedül járható útra. Másfélmillió ta­nyaiaké magyar hiszi és várja, hogy a tányarádió gondolata nem sikkad el a közöny dudvájáhan, hanem megváltást visz a távolságok börtönében szenvedő magyarságnak. Tudja-e __hogy a világirodalom sok nagy­sága késő aggkorában irta meg legje­lentősebb müvét? Sophokles már 80 éves volt, amikor. »Oidipus«-át megírta, Ranke csak 85 éves korában fogott hoz­zá hires világtörténetéhez, Goethe pe­dig 82 éves korában fejezte be Faustjá­nak második résiét. . ..hogy 1700 körül számos tudomá­nyos vitairat foglalkozott azzal a problé­mával, hogy haSznos-e a fogak tisztí­tása? Akkoriban mégcsak különösen előkelő emberek gondoltak fogaik tisz­tántartására, ezt a műveletet azonban nem személyesen végezték, hanem a fürdőmesterre bízták, aki közös fogke­fét használt. _1_i

Next

/
Oldalképek
Tartalom