Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)

1942-05-08 / 37. szám

2. oldal HALASI U J S A (3 „Förielem. széna», slszaK a M inimiiiii telepein“ A zsidótemplom udvarán is éjjel-nappal „mészárolták" a magyar baromfit tett látogatásának eredményét A Király ucca 21. sz. alatt az árnyék- szék mellett, egy szűk udvaron vágják a baromfit. Az árnyékszéktől három lé­pésnyire-, azelőtt fáskamrának használt földes, igen piszkos, pókhálóval teles- teje halmozott, egyáltalán nem tiaztiiha- tó fabódéban történik a leölt baromfi feldolgozása. Egyetlen, bélzsirtói pisz­kos asztal van a helyiségben. Tizenöt- húsz vércafatos, piszkos, rothadó, vér­től bűzös kosarakban gyűjtötték össze a feldolgozott baromfit. A zsidö éjjeli üzeme A megállapítás szerint József Emil még éjjeli üzemre is be rendezkedett. Egy óriási szemétgödör áll az udvaron, amely tele van rothadó tollmaradvány- nyal. Ez a gödör nemcsak rettenetes bűzt- terjesztett a környéken, hanem mi­vel folyékony anyagot át nem eresztő fallal nincs kibélel ve, felszívódott a fölébe és a környező házak talaját is beszennyezte. Megállapította a tisztifő­orvos, hogy a baromfifeldolgozó helyi­ség felszerelése trágyásak, bomlott'vér­től és rothadó tolitól szennyezettek. A tisztifőorvos súlyos megbüntetését kérte József Emilnek azért, mert a ne­vetett a vágóhelyet be nem jelentette s ezáltal kivonta magát az egészségügy! ellenőrzés alól, amivel hosszú hónapo­kon át veszélyeztette a környék egész­Megírtok, hogy a város hatósága ti­zenhárom halasi zsidó ellen iparügyi ki­hágás címén eljárást indíttatott, mert •ezek a zsidók minden engedély nélkül magas felárral összevásárolták Halason a baromfit cs kiszállították a városból. Fekete nagyvágó telepek Titkos feketeipari üzemek alakultak Halason, amelyekben feldolgozták a piacra szánt árut. Éjjel-nappal dolgoztak {ezekben az üzemekben úgy, hogy a hatóságnak nemcsak az iparügyi kihá­gás jellegét kellett megvizsgálnia, Ira­nern azt is, rendelkeznek-e vájjon ezek a fekete nagyvágó telepek a közegész­ségügy legelemibb feltételeivel. Dr Bajusz Mihály tisztifőorvos a napokban dr Bácsalmási Antal, köz- élelmezési hivatal vezetőjével megvizs­gálta a legnagyobb halasi vágótetele- peket. Egyelőre három helyen vizitelt a hivatalos bizottsági Amiket ezeken a he­lyeken láttak, a tisztifőorvos jelentette a polgármesternek. Azt hisszük, hogy elég lesz, ha pusztán a tisztifőorvos je­lentését ismertetjük és nem füzünk ah­hoz különösebb kommentárt. Betegségei törlesztő fés»ek Dr Sziklai Ernőné Jókai ucca 5. sz. alatti lakos udvarán egy körülbelül négy négyzetméter alapterületű helyiségben baromfit vágtak. A hely erre a célra nem megfelelő- Szennyvíz lefolyója nincs, benne hónapok óta nem takarítot­tak, a fal piszkos ys szennyes. A tiszti­főorvos véleménye szerint megállapít­ható volt, hogy Sziklai Ernőnének Sebben a helyiségben a baromfivágás nagyban történt s minthogy ipari üze­mét’a hatóságnak nem jelentette, — az egészségügyi ellenőrzést is elkerülhette. ’A mélyen tisztelt olvasónak talán nincs fogalma arról, mi is egy ilyen »fekete nagy vágó üzem.« Tessék csak elképzelni, micsoda öldöklés folyhatott ezen a szűk területen éjszakánként. Hogy fogalma legyen az olvasónak, kö­zöljük a tisztifőorvos József Emilnél A magyar férfiak szinc-virága fegy­verrel a kézben, távoli harcterek poklá­ban áll a várták és teljesiti hazával szembeni, kötelességét. Totális- háború tyan. Annyit jelenj, ez. hogy a nemzet minden anyagi, fizikai A Tegépületescbb dolgokat azonban a Zíidótemplom udvarán lévő kóser nagyvágótelep vizsgálati jegyző­könyvében olvashatjuk. Itt közvetlen az árnvékszék mellett dolgoztak »nagy- vágóink.« Mindössze három-négy ié-- pésnyirc van egy einésztőgödör. fedele nincs és rnintahogy az orvosi je­lentés írja: >:Emberi ürülékkel volt szennyezve.« A tisaetiSőorvos jelentése Ezeket írja a tisztifőorvos a zsidó­ié mplom nagy\ ágóteiepéről: ; Ügy az iskolai vizelőve! kapcsolatos árnyékszéket, valamint a vágóhelyiség­gel, mint: az iskolai árnyékszékkei egy födél alatt lévő áiiitőiagosan magánár­ny ékszéket olyan piszkosnak találtam, amely az előirt egészségügyi követel­ményekkel össze nem egyeztethető, de nyitott voltuk miatt a vágóhely tisztasá­gát is veszélyeztették, amiért is a zsidó hitközség súlyos megbüntetséét kérem.« Íme a tisztifőorvos jelentése a halasi zsidók »feketén dolgozó nagyvágótele- pejnek« egészségügyi állapotáról. Rot­hadás, piszok, bűz — mindenütt. Úgy ■ölték itt az árva magyar baromfit, hogy még a legelemibb egészségügyi köve­telményeket sem tartották be. Reméljük, hogy a tisztifőorvosnak ez a jelentése: mtgakatíályozza azt, hogy a 'jövőben ilyen zsidómészárszékek büntetlenül működhessenek. és lelki ereje egyetlen egy cél szolgáíá- ban all: győzni - megverni az életünk­re törő ellenséget. Tudjuk, jól, micsoda ellenség rohant meg bennünket s akar­ta leágazni a polgári jogrendre fölépí­tett európai civilizációt. A bol­Május 8, péntek seviki zsidó téboly újabb és újabb hadó seregei törnek a keleti fronton kato­náinkra. A harc nehéz, tie a kimeneteld nem kétséges. Győzni fogunk és mind­örökre felszabadítjuk életünket a zsidói bolsevlki rabszolgaság fenyegetése alól. Ebben a harcban minden erőre szük­ség van. Még a gyenge nők karjára is- Mindenki tehet valamit ott és úgy, ahogy képességei megengedik. Ezt a gondolatot í 939-ben egy törvény szabá­lyozta. A 9300. M. E. számú rendelet 2. pontja szerint a nő is kötelezhető testi és szellemi képességeinek megfelelő honvédelmi munka elvégzésére'. Ennek a rendeletnek 4-ik §-a úgy ren­delkezik ugyan, hogy nőket honvédelmi munkára elsősorban önkéntes jelentke­zés alapján kell alkalmazni. Fciintartjal azonban annak a lehetőséget, hogy ha a szükséges munkálatokra alkalmas nők elegendő számban nem jelentkeznének, akkor kötelezőiéig* * 1 igénybe vehetik a ma­gyar nők munkaerejét. Azt hisszük, hogy erre sor nem ke­rül. A magyar nők tudják, hogy ezek­ben az időkben mit vár tőlük a nemzet A munkabizottság felhívása Kiskunhalas város asszonyai' és leá­nyai! Kik minden időben kivették ré­szüket a nemzetépités és nemzetsegités munkájában, hisszük, hogy a női honvé­delmi munkára hivó szó most is mdgl- haUgatásra talál. Halason jelentekzni fog önként annyi asszony és leány, — hogy a kötelező munkaszolgálat alkal­mazására nem kerül sor. Amikor valaki erre a munkára ön­ként jelentkezik, hazafias kötelességé­nek teljesítése mellett, saját érdekében is cselekszik, mert az önként jelentke­zés során megválaszthatja, magának azt a munkakört, amely szcméíyes körül­ményeinek és egyéniségének is legjob­ban megfelel. A helyi női önkéntes honvédelmi munkabizottság tehát azzal a kérelem­mel fordul a női társadalom asszonyai­hoz. és leányaihoz, hogy minél számo­sabban, öntudatos elhatározással állja­nak a magyar haza szolgálatába! jelentkezni lehet május 11-tőí kezdve ünnep- és vasárnap kivételével délelőtt 9- 12-ig, délután ó 8 óráig Dohány u 1 sz. alatt. Megalakult Kiskunhalason az önkéntes női honvédelmi munkabizottság Jelentkezésre aaólltották fel a magyar asszonyokat és leányokat [ Gyakorlati d jr 9> Cl ^ fi U irta; Tarescsényi Gyula Erényi tanár urnák ország-világ hi- rességü gyümölcsöskertje volt. Alig né­hány száz négyszögöles telken virult ez a paradicsom. Nyílegyenes sorokban ül­tetett, gondosan ápolt fák: őszibarack-, meggy-, fügefák pompáztak ott és az apró körték, melyeknek' ojtóvesszeit még a kertészek is állandóan keresték, Erényi tanár ur nőtlen ember volt. Évtizedeken át ebbe a város végén el­terülő, valaha elvadult kertbe ölte ta­nári jövedelmének filléreit. Néhány Száz tőke nemes szőlő futotta körül a kerítést s a kis kertilak faláról őszidőben két- három kilós fürtök kandikáltak ki a gutaütötte levelek alól. Koratavasszal már a kertjét bújta. — |Még a fordító napszámosok munkáját js úgyszólván hantról-hantra ellenőrizte. S a fákat? Mintha csak a gyermekei ivolhának, úgy ápolgatta. Minden ágat Százszor is átbolházott, akad-e rajta jegyeden árva féreg is. S ha beütött a kánikula, napszálltától napestig rogya­dozó lábakkal hordta az óriási kanná­kat, itatni a szomjazó földet. Volt is aratása. A kis körtefákat fel kellett peckelni, különben letörtek vol­na a gyenge ágak az óriás gyümölcsök alatt. Ä későn érőket stanieliba csoma­golta és megszámozta azokat, mintha lajstromot vezetett volna, róluk. Híre volt, hogy soha senkinek egy darabot sem adott el, de még csak nein js ajándékozott. Nyaralójának szobái­ban sűrűn egymás fölé rakott polcokon Sárgultak és rothadtak meg á gyönyörű gyümölcsök. Mintha kriptába lépett vol­na az. ember, ősz idején a temérdek gyümölcs valami egészen furcsa, szinte halotti levegővel borzongatott ezekben a szobákban. És Erényi tanár ur mint a temetőcsősz, őrködött a halottal fölött. Már ö maga is egészen hozzájuk ido­mult. Tavasszal mozgékony, eleven és friss öregséggel járt-kelt a becézett fák között, de ősszel egyszerre megsárgult ó is, mint a lehulló levelek. Aztán be­zárkózott és tavaszig' úgyszólván elő sem jött a kriptájából. Különösen érés idejében őrködött re­megő félelemmel a birodalma felett. Valami távolablátófélét eszkábált ösz- sze a kert közepén, amelyre éjszakán­ként pontos időben, mint a posztot álló katona, felmászott és riasztópisztolyá­val háromszor a levegőbe lőtt. Tizenegy órától hajnalig, három Íz­ben percnyi pontossággal durrantak el a lövések a nyári éjszakában. Valószínűleg arra gondolt, hogy ez a rendszer igen hatásos védekezőszer éjszakázó, idegen csavargók látogatása ellen. Mert ugyan néhány körtéért meri-e az életét kockáztatni bárki is? A tanár ur filozófiája némileg helyes volt. A csavargók elkerülték a különc ember kertjének tájékát. Kár a veszé­lyért, gondolhatták — van még gyü­mölcs a határban, nemcsak itt. Csak egyetlen népségnél csalódott a tanár ur számvetése. S azok mi voltunk, az akkoriban felcseperedő diáknépség. A közül is a legveszedelmesebb fajta. Robinson Crusoe már nem érdekelt bennünket. Jókai hőseivel is teli vol­tunk. Texas banditáival hadakoztunk ak­koriban és miénk volt az egész vadász- terület... SherlockiH olmest napróf-nap- ra felkeltettük sírjából, Chick, Patsy-; Ten lesi közöttünk járt és eszményké­pünk Carter Ida volt... Erényi tanár ur szerencsétlenségére a »Hudson-öböl banditáival« került ösz- sze ezen a nyáron. Akkoriban már minden szabad va- dásZierületet learattunk. Nyomunkban — megpocskolt dinnyéskertek, barackosok mutatták minden hajnalon lépteink nyo­mát — a csősznek. Végül már csak a tanár ur kertje iz­gatott bennünket. Hamar rájöttünk a »trükkre.« A kert végiében, az árokpar­ton hevefrésztünk minden áldott este ti­zenegy óra körül és vártük a jeladást Rendszerint hatalmas ajtócsapásokkal indult cl a tanár ur ellenőrző útjára. Majd fejszuszogott a messzilátóra és hármat pukkasztott a levegőbe. Ilyenkor majd széthasadtunk a neve­téstől Akkor felállott Bödő, a »Hudson-öböl banditáinak« vezére és komoran szólt: — Mehetünk!... Szabad az ut!... Két órán keresztül háborítatlan nyu­galommal pusztítottuk Erényi tanár ur paradicsomát. Az alacsony körtefák: gyönge ágai úgy törtek Széjjel, mint a kiszárított venyige. S a lehulló pompás körték kitaposott belei másnap ott üvöltöztek bosszúért a tanár ur káprázó szemei előtt. Heteken át tartott a »muri.« A kör­nyék apraját-nagyját odacsöditettük, — hadd gyönyörködjenek a hudsoni rémek haditaktikáján Erényi tanár ur sokáig nem tudta, honnét fu a szél. De végre győzött az árulás és a tanár ur sakkhuzása megtize­delte a Hudson-öböl rémeit i Nehéz órák voltak azok... Azon az estén is eldurrantak a szoká­sos lövések, majd hallatszott a motozás a ház körül. Ajtó csapódott, retesz csat­tant, aztán csend lett. A következő pillanatban megindult a, roham. Bödő és én, mint a vezérekhez illik, mindenütt elől jártunk. Annyira biztosak voltunk a dolgunkban, hogy még a sziuk legelemibb elővigyázatos­sági szabályait sem tartottuk be. Előre­loholtunk. így történhetett csak meg. hogy egyszerre kővérneredten álltunk meg egy sötét, mozdulatlan alak előtt. A fák takarásában bujt meg s igy néni láthattuk meg idejében. Úgy hatott ránk — mint az éjféli kisértet az elhagyott várkastély pincéiben. Pedig ez csak Eré­nyi tanár ur volt, aki ez egyszer becsa­pott bennünket. Nem jutott eszünkbe a recept: Ta­gadni mindhalálig... Tettenérés volt —, Különben is vészjóslóan suhogott a vessző a tanár ur kezében. Ki fia-borja vagy? —- Mindent bs. montitunk. — Vagy ügy? Szóval állami gimná­zium harmadik bé... Rövid baljóslatú töprengés után vég­re megszólalt: *--- Egyszóval szeretitek a körtét? Szinte visszanyeltük az elcsukló vá­laszt. — Igen — vagy nem? — dörgött hir­telen a hargja. — Igen... —- Nagyon szeretitek? Irgalmatlanul nagyon? — Irgalmatlanul... — El kell hinnem mondta hang­súllyal — hiszen még lopni is képesek; vagytok érte, amint látom. De én jó em­ber vagyok, nem bántalak benneteket, adok nektek körtét... Volt valami biztató ebben a hangban, csak az utolsó mondat csurgatott keserű izt a szánkba. — Adok én édes gyennekeim, adok, amennyi csak belétek fér — motyogott az öregember, de már válogatta is1 két hatalmas kosárba a szebbnél-szebb fai­latokat. Jól meg is tetézte, egyben meg­fért vagy úgy hat kilogrammnyi. Elibétík tette a kosarat, még széke­ket is hozott, hogy sokkal kényelmeseb­ben ülhessünk, aztán megkezdődött a; kínálás és az etetés. — Rajta!... Zabáljatok! Az utolsó ejarabig, mert ha nem, addig veiiejk! benneteket, mig ebből a botból egy: foszlány marad... — Zabálni!... A tizedik körténél már bajok voltak. Megakadt a toroknál és sehogyan sem csúszott lefelé. A bot könyörtelenül lesújtott. — Szeretitek a körtét? — ismételgette gúnyosan s mi újból és újból lehunyt szemekkel feküdtünk neki a habzsolás­nak. | , ' [ — Nem megy már... tanár ur, soha többé... A bot válasz helyett újra suhintott. irgalmas1 Isten! Még öt gyönyörű, —■ sárga íeccses körte feküdt — a kert dísz­példányai —előttem a kosárban. Öt da­rab s már csaknem eszméletlen voltain1. Meg kellett enni a körtéket... Már világosodott, amikor ki Vánszo­rogtunk Erényi tanár ur kertjéből. De csak az árokig jutottunk. Aztán elkez­dődött a hascsikarás. , — A viszontlátásra! -í- búcsúzott tő­lünk barátságosan a tanár ur. Azóta sem eszem a köriét. De azóta sem kalózkodtam mások birtokáífan.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom