Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)

1942-04-24 / 33. szám

HALASI UJSAO Április A magyar falu, a magyar tájék, az alföldi szomorúság ,e‘lSnilTé“e H*la'on A képkiillitás a közgyűlési tertmbsn A városi közgyűlési teremben csü­törtökön eg'y igen nag’ytehetségü fes­tőművész nyitotta meg tárlatát a halasi müértő közönség előtt. Ma ugyan háború van és azt mond­ják: »A fegyverek zajában hallgatnak a múzsák...« Azonban ne feledjük el azt, hogy az életet nem a fegyverek építik, hanem az örökkévaló lélek, amely min­denütt ott van, ahol a művész jelentke­zik. Benedek Jenő művészete megdöb­bentő, komor élmény lesz mindazok szá­mára, akik a hétköznapok szűrke és ma ólomsullyal nehezedő terhei mellett ügyelnek a lélek szavára — különösen arra, — mit mond a magyar művész? Benedek Jenő magyar tájékaiban, alakjaiban a magvar paraszti sors szinte reménytelen színei komorianak. Talán ez az igazi magyar élet és magyar sors1 — amit ez a befelé néző és meg nem alkuvó művészember mutat nekünk. Ezeken a képeken nincs virágos rét — — a la Nyilassy plain aire... A napsu­gár, a reménység alig tudja áttörni a csongrádi—mindszenti, marosparfi, al­földi vidék sártengerbe vesző útjaira, — a kopott vályogviskókra nehezedő égnek sötét kárpitját. Ezeken a képeken mindaz ott van, ami ma minden magyar ember lelkében is kimarjuk sebként — ég. A magyar sors festőművésze Benedek Jenő. Ér­demes megnézni és elgondolkozni mű­vészete felett. Egyébként a környékre való ember. Kecskeméti születésű. A kecskeméti mü­yésztclepen Révész Imre tanítványa volt — már csak ezért is-támogatást ér­demel. 1 ■ A sorsa? Művészi útja? Olyan volt, mint minden igaz, hitteljes magyar mű­vészé. Gyötrelmes és szinte reményte­len. i ! i ; 1 i i ). De brilliáns tehetsége átvészeltette vele a legkritikusabb időket. Csaknem egy évtizedes külföldi tanulmányútja után idehaza is elismerték. Mindenütt ott van az elsők között festményeivel. Meghívták a Nemzeti Szalonban ren­dezett Szinnyei-fiatalok kiállítására, ahol életnagyságü aktjával megnyerte a ki­tűzött kitüntető elismerést. Egy jólsi- keri'i^: önarcképét a Miskolci Muzeum vásárolta meg. Nyughatatlan vére fogékony a kül­földről jött modern áramlatokra is- Be­járja Olaszországot, Ausztriát, Német­országot. Mindenütt dolgozik és tanul. Eredmény: nemesen egyszerű szinhar­mónia, mely minden félsz in ességtől men­tes. — Egyébként a következő tavasz- szal Budapesten rendez egy gyűjtemé­nyes kiállítást, amely véglegesen megál­lapítja helyét a magyar képzőművészek első soraiban. Azt hisszük, méltó embert ajánlunk a halasi müértő és miipárioló közönségnek, amikor erre a valóban nagytehetségü magyar művészre felhív­juk ismételten a figyelmet. Benedek Jenő kiállítása hétfőn zá­rul, de valószínű, hogy számos portré- megrendelés itt tartja városunkban, — amely amúgy is nélkülözi az igazi nagy tehetségeket , | , A város hivatalos közleményei 3159—1942. kig. sz. Hirdetmény. A mezőgazdasági munka ellátásának biztosítása tárgyában kelt 790—1942. M. E. sz. rendeletet az alábbiakban hozom a mezőgazdasági munkavállalók tudo­mására. 1. §. 1. Ha az, aki egészen, vagy túlnyomó részben, mint gazdasági munkavállaló tartja fenn magát, az 1942. évi március 15. napjáig nem kö­tött gazdasági munkavállalóként leg­alább olyan időtartamú szerződést, — mint az 1941. évben, köteles'a lakóhe­lye szerint illetékes községi (városi) gazdasági munkaközvetítő hivatalnál azonnal jelentkezni. 2. Az 1. bekezdés­ben említett személyt a lakóhelye szerint illetékes községi (városi) gazdasági munkaközvetítő hivatal felhívja, hogy a hivatalnál nyilvántartott munkaalkal­makra vonatkozó valamely szerződési ajánlat elfogadásával munkát vállaljon. Azt a munkavállalót, aki alapos ok nél­kül a felhívás ellenére sem köt szerző­dést, úgyszintén azt, aki az 1. bekez­désben megszabott jelentkezést igazo­latlanul elmulasztja, a közigazgatási ha­tóság a 2.620—1941. M. E. zsámu ren­delet rendelkezései szerint honvédelmi munka címén kirendeli gazdasági mun­kálatok kötelező végzésére. 3. Megfe­lelő esetben alkalmazni kell a munka­fegyelem biztosítása tárgyában kiadott .4.850—1941. M. E. számú rendeletnek a rendőrhatósági őrizet alá helyezettek (internáltak) katonai vezefés alatt mun­kára szorítása tekintetében fennálló rendelkezéseit is. 2. §. 1. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendel­kezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hó­napig terjedhető elzárással büntetendő az a gazdasági munkavállaló, aki az 1. §. 1. bekezdésében megállapított je­lentkezési kötelezettségnek igazolatlanul nem tesz eleget. 2. A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929:XXX. te- 59. S-a 1. be­kezdésének 3. pontjában foglalt rendel­kezés szempontjából szakminiszternek a földmivelésügyi minisztert kell tekinte­ne. 3. §• A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba, végrehajtásáról a földmivelésügyi miniszter gondoskodik. Budapest, 1942. febr. 4. Bárd'ossyi László s. k. m. kir. miniszterelnök. — Kiskunhalas, 1942. ápr. 1. Dr Gussz- tos Károly s. k. h. polgármester. 363—1942. közeli, sz. H i r d e t m é n y. Hivatkozással az 532.312—V. 1942. K. M. számú rendeletre, felhívom a csép­lőgéptulajdonosokat, hogy a cséplőgé­pek rendbehozataláról, a pótlásra szo­ruló alkatrészek beszerzéséről, a gép- szijak javításáról, esetleg uj gépszijak igényléséről már most gondoskodjanak. A gépszijak a kereskedelmi és iparka­maránál beszerezhető »Anyagigénylés zárolt készletből« című nyomtatványon a Bőripari Anyaggazdálkodás Szakbi­zottságától kell igényelni. Az anyag­igénylésen fel kell tüntetni az igényelt gépszij méreteit (hosszúság, szélesség, vastagság) és minőséget (növényi cser- zésii, súly, vagy; méteráru, vagy ásvá­nyi, illetve vegyes cserzésü). Áz igé­nyelt gépszij szükséges voltát a községi elöljáróság által kiállított helyhatósági bizonyítvánnyal igazolni kell. Újonnan vásárolt cséplőgépnél a hatósági bizo­nyítványnak annak igazolását is tartal­maznia kell, hogy uj cséplőgépet kell szijjal ellátni. A cséplőgép meghajtásra szo'gáló gépszijigényléshez feltétlenül csatolni kell az illetékes katonai parancs­nokság által 1941. év cséplési évadja idejében kiállított leltári igazolványt. Az ily módon felszerelt anyagigénylést a Bőripari Anyaggazdálkodás Szakbizott­ságához (Budapest, IV., Türr István u.) kell beküldeni. A kiutalásról a szakbi­zottság az anyagigénylés igénylő pél­dányával értesíti az igénylőt. Ezzel az igénylő példánnyal a határozatban meg­jelölt tárold céghez kell fordulni a gép­szij kiszolgáltatása végett. A Szakbi­zottság csak a fentiekben vázolt módon kiállított igazolványokkal felszerelt és kiállított igazolványokkal felszerelt és az előadottak szerint szabályszerűen ki­töltött anyagigényléseket veszi tárgya­lás alá. — Kiskunhalas, 1942. április 21. Dr Gusztos Károly s. k. h. polgárin. 5411—1942. kig. sz. Hirdetmény. Értesítem a város közönségét, hogy a É100.000—1932. F. M. sz. rendelet 144. §-ában meghatározott tavaszi lóvizsgá­latok Kiskunhalas m. város területén £ következő helyeken és időpontokban fognak megtartatni. Május 1-én d. e. 8 órakor Tajón dr Babenyecz Dénes ta­nyáján, d. e. fél 12 órakör Börcsök Mi­hály tanyáján. — Május 4-én d. e. fél 9 órakor Bodogláron özV. Modok Benőné és déli 12 órakor ónodi István tanyáján. Május 5-én d. e. fél 9 órakor Zsanáu Modok Ferenc tanyáján, d. u. 3 órakor Felsőszálláson Gyevi Antal tanyáján. — Május 6-án d. e. 8 órakor Felsőkistele­ken Biró Mihály tanyáján, déli 12 óra­kor Pirtón a Sárközi Takarék tanyáján. Május 7-én d. e. 8 órakor Balotán Czé- kus Balázs, d. e. 12 órakor a Schneider cég tanyáján. — Május 12-én d. e. 9 órakor Balotán Czagány Károly, d. u. fél 3 órakor Alsószálláson Berényi Ba­lázs tanyáján. — Május 13-án d" e. 7 órakor Felsőszálláson Csikós Sándor, déli 12 órakor a Fridrich-féle tanyán. Május 15-én d. e 8 órakor Füzesen a Rádóczy-féle tanyán, d. e. 11 órakor Fehértón Farkas Dezső tanyáján. — D. u. 2-kor Füzesen Monda B. tanyáján. Május 16-án d e 8 órától 11 óráig Kis-, künhalas m. városban a régi vásártéren. Május 18-án d e. fél 9 órakor Rekettyén az apaállatistállónál, d. u. 2 órakor Fe­hértón a város tanyáján. — Az itt ki­tűzött helyekre és időpontokra a város területén lévő összes lovak, csikók, sza­marak és öszvérek elővezefendők. Fel­hívom a lótulajdonosokat, hogy a csi­kókra vonatkozó fede/jetési jegyeket a vizsgálathoz vigyék maglukkal és azokat a vizsgálatot végző állatorvosoknak, mutassák be. Aki lovát, szamarát, ösz­vérét a tavaszi vizsgálatra nem vezeti elő, az 1928. évi XlX. te. 100. §-ába üt­köző kihágást követ el és a legszigo­rúbban Tog büntettéfni, a vizsgálatról elmaradt állatokat pedig a tulajdonos költségére fogom megvizsgáltatni. — Kiskunhalas, 1942. április 20-án. — Dr K a t h o n a Mihály s. k. polgármes­ter. PETER _____________ I______A KERESZTEN. I RTA: TERESCSÉNYI GYULA ELBESZÉLÉS Téli időben, vagy ősszel-tavasszal, amikor eső, zivatar s a haldokló élet rogyott a földre, alig járt ember azon a vidéken. Úgy festett ezidökben a tá­jék, mint a reménytelenség kertje az elveszett lelkek birodalmában. Csak a paraszt ragaszkodott a környékhez. Bír­ta a sarat, a zivatart, a reménytelensé­get és nem tágított. De nyáron? Mintha a jó Isten Édenkertje volna, a sárból, a zivatarból, a szomorúságból kicsinoso- dott a határ. És mint a legyek a cu­korra, úgy szállták meg ezt a környéket városi emberek, a gyermekek hadával. Csak nyáron jöttek. Elhozták beteg éle­tüket, itt pihentek meg, ismét gyűjtötték az uj erőt és fölették a környék minden gyümölcsét. Péter koldusszegény paraszfgyerek volt. Alig mert hozzájuk közeledni. Eleinte csak messziről nézte őket. Szé- gyelte rongyait, de egyszer mégis csak feloldódott benne ez a félszeg bizalmat­lanság. Péter mindenhez értett. Ismerte az erdők, a vízpartok, csalitok zegét-zu- gát. A szomorú föld minden titkát ki- leste már, pedig alig volt tizenkét esz­tendős. Ez a föld igy nyaranta, elfutó néhány héten át magához formálta a városi em­berek életét. Szabadon, vígan, korlátok és formák nélkül éltek itt és olyanokká váltak, mint maga a nép, amely nem hagyta el soha ezt a vidéket. Péternek ez a nyár hozta meg a bol­dogságát. összeszokott a városi nép gyermekhadával. Mert nagyon egyedül volt az őszi-téli szomorúságban. S most ime,' megjöttek a barátok. Kitárt szívvel, az öröm forróságával a lelké­ben beszélt nekik a föld titkairól. Ha fürödtek, féltette őket a limánoktól, a csónakot is magába fordító örvények­től. Néma csodálattal hallgatták meséit a lidércekről, a bűnös emberek lelkei-, ről, akik meg-megjelennek a lápok éj­szakáiban. S a sárkányok? A bűvös tit­kok Péter szájáról úgy röppentek el, mint az örökkévaló mesék igazságai Az­tán elvitte őket az erdők vadonjába. Fel- kuszott az égbenyuló fák csúcsaira és lehozta nékik, a hollók fészkeit. Ürgét öntött s ha kellett, gyógyító füvekkel kötözte be az apró sebeket, amiket játék közben kaptak a barátai. Péter az életét is odaadta volna értük... Lassankint megszűnt közöttük min­den különbség, amely kezdetben elvá­lasztotta őket. Mezítláb csatangoltak a friss sarjukon, mert Péter megímagya­-nj E !U)EfZSnS0l3 I[D>f UEÁSoq ‘>[Pf3U E)ZG.l éles csonkok fölött lábaikat. Nadrág és egy . trikó Volt minden ruházatuk- Egy­formákká váltak még külsőségekben is. S akkor kitűnt a különbség. Egyszerre Péter lett a vezér... Teltek a hetek. Péter kiválasztotta magához a legjobbakat s a szeretet tisz­ta hevületében örökkigtartó barátságot fogadtak. A kis társadalom vígan, egy- másratalálva fogyasztotta a szomorúság vidékének nyarát. Aztán egyszerre csak megkókadtak a lombok. Az éjszakában didergető fuval- mak szálltak s az életről lassan szitálni kezdtek a levelek- Jött újra a zivatar s a városi népség szedelőzködni kezdett. Csapatostól, szinte rohanvást futottak el a szomorúság vidékéről, ahol csak aratáskor igézetes az élet. Péter ott állt az ösvényen és nézte őket. A barátait, amint a szülők karéjá­ban sietnek az cnyhelyek felé. Dider- gett a rongyaiban — a vezér... Remegő lélekkel várta, hogy mi lesz. Szólnak-e hozzá a szép és meleg ruhába öltöztetett barátok. Hiszen nemrégen még örökkigtartó szeretetet fogadtak... De a válaszfal már ott volt közöttük. A formák képében s az apák intelmei­ben. Hallotta a tanácsokat: — Nem lehet barátkoznod' ezzel a koldussal... Úri gyerek vagy... Ne nézz rá... Vége van a nyárnak... Péter szeme, tükrét befutotta a könny. Oh, hogy tudta volna adni magá,t —■ az életét is egyetlen jó szóért. Ha most megölték volna... talán-talán a szomor ruságok földjén elviselhetőbb lett volna a kin. ; i i ; I íj Egyik a másika után ment el Péter mellett. De már nem bánta őket. Lelkére az élet halálos borongása ereszkedett. Felvágta a fejét és átnézett felettük a ködös végtelenbe. Nem is törődött ezek­kel többé. Csak egyre várt, az egyetlen­egy barátra, aki legközelebb került a szivéhez. A Jóskára, arra az egyre, aki olyan volt, mint ő. A husa-vére, hiszen úgy érezte, mintha egyetlen anyjuk volna, mégha el is vitte tőle a város és az iskola. Jóska is jött. Uj cipő és gyiiretlcn ruha fénylett alakján. Kézenfogva ve­zette valaki. Ezt az embert még soha­sem látta Péter. Idegen volt előtte, — mintha a csábítás ördöge Volna, olyan­nak látta ezt a figurát. Péter elé ériek. Most-most... ez a pillanat... Vájjon odarohan-e hozzá Jóska, a husa-vére?:.. Látszott rajta, hogy indulna-memie feléje, de akkor az ördögember megrán­totta a karját. Összeroppant, fejét elfor­dította Pétertől és alázatosan tovalódult.. Akkor Péter kiegyenesedett. Torkába felszaladtak az indulatok, valami ré­misztő gyalázat szörnyűségét érezte meg. Két ugrással beérte Jóskát. Vál­lonragadta, maga felé fordította és a szemébe nézett, A két barát egymás előtt állott. Az egyik rongyosan és ng^árahagyottan § a másik? ” S akkor, senki se tudná megmondani, hóimét jöttek a szavak. Péter a szomo­rúság végtelen bánatával a hangjában, csak ennyit mondott: — Jóska... hát te is elhagytál en­gem?... , , i Halasi Takarékpénztár Régi halasi ember régi pénzintézettel dolgozik ffi&filyósit kölcsönöket Samminéven nevelendő melléktől tg (gat levele­zési költség stb.) nem számit fel Betéteket a legkedvezőbb kamattal gyümölosöztet s azokat felmondás nólkftl azonnal visszafizeti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom