Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1940 (40. évfolyam, 1-105. szám)

1940-07-12 / 56. szám

2 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE Kit Ш alatt ít vizbeíulladás tartant a környékül] Julius 12 Az utóbbi napokban a környéken öt vizbefullást jelentettek az ügyészségnek. Seres István 18 hónapos fülöp- szállási kisgyerek a tanyaház mellet­ti mély gödörbe esett. Szülei dol­goztak, nem vették észre, csak egy óra múlva, mikor a szerencsétlenül járt kisded már megfulladt. Szórádi Lídia kétéves kunszent- miklósi kislány birtokuk szélén levő árok partján játék közben megcsú­szott és belezuhant az árokba. A szomszédok már későn érkeztek, a kislánynak csak a holttestét húzták ki. Nagy Imre 22 éves nagykőrösi fiatalember, jómódú gazdálkodó fia a tanyájukon lévő vízállásban für­dőit. Egy helyen igen mély vízbe léphetett, valószínűleg úszni sem tudott — belefulladt. Lakatos János 35 éves tószegi la­kos, népzenész a napokban a falu szélén lévő megáradt vizesárokban fürdött. Úszni nem tudott, az ár mélyebb részek felé sodorta és be­lefulladt. Balla István 20 éces ókécskei la­kos ugyancsak egy esővízzel és ta­lajvízzel elárasztott területen fulladt vízbe. A halasi gazd Mzntónyes ára borját ás őszit igényelhetnél a Tárosnál A város hatósága értesíti a gazda­közönséget, hogy a Földművelésügyi Minisztérium kedvezményes borjú és üsző akciót kiván létesíteni. Ezzel kap­csolatban felhívja a hatóság mindazon jószágtartó gazdák figyelmét, akik eb­ben La kedvezményes akcióban része­sülni óhajtanak, hogy ebbeli szándé­kukat julius 24-ig jelentsék be a város­gazdái hivatalban. Igényelhető telivér szimentháli, szimentháli, magyar-tarka, magyar-alföldi (fehér) és borzderes fajta. Egyéb feltételek a városgazdái hivatalban tudhatok meg az igénylés bejelentésekor. Suhog a Péter Pál hadat üzent a sok esős Medárdusnak s ha kissé megkésve is, tüzes napsugár paripákon meg­érkezett az aranykalászérlelö igazi nyár és a múlt hét végén a halasi határban is mindenfelé megkezdő­dött a legnehezebb, de a legfonto­sabb munka, az aratás. Arató öregemberek és menyecskék Az aratásra váró határban majd mindenütt már tökéletesen érett a rozs, az árpa s szépen sárgul a búza. De aránylag még kevés a cso­mó, pedig vasárnap is sok helyen suhogott a kassza, csendesen, nóta nélkül s a fel-felhangzó kaszakala­pálás, mintha ünnepi harangzúgás lett volna, melyhez az éles kaszák nyomán, a drága anyaföldre leomló aranykalászok susogtak halk imád­ságot. Az aratók sorában sok a ka­tonának vonult fiatalok helyébe állt öregember s egy helyen egy hátra­kötött fejű, pirospozsgás fiatal me­nyecske vágta szépen, tempósan a rendet s utána egy leány szedte a markot. Sok magot learatott a viz Az aranyló gabonatáblák termés ígérete felől még mindig korai volna végleges jóslást mondani. Annyi azonban megállapítható, hogy lé­nyegesen kevesebb lesz a termés a tavalyinál, már csak azért is, mert sok magot learatott a téli fagy és a viz. A gabonatáblákban sokat pusztított homoki tavak csillognak, partjaikon össszeomlott tanyákkal. A majsai határszélben van egy összeomlott kis tanya, mely még ta­valy valóságos paradicsom volt, kö­rülötte dúsan termett gyümölcsfák­kal és szőlővel s most alig látszik a kasza határban ki a környező vízből s a sárguló, pusztuló fák és a szőlöközti ta­nyaromra, rá van tűzve egy cédula, hogy a «birtok» eladó. Nem lesz aratóhiány Ilyen körülmények között kétsze­resen fontos, hogy az Ígéretesen rin­gó gabonatáblákat rendesen és ide­jében learassák, hogy a város, az ország szükséglete a lehetőség sze­rint biztosittassék. Ezirányban a földművelésügyi és a honvédelmi miniszter rendelkezései értelmében, a halasi hatóság megtett minden szükséges intézkedést. Összeírták az arató nélkül maradt birtokosokat és a hatóság igen sok birtokosnak bo- csájtott rendelkezésre kirendelt ara­tókat. "'■* Mit keres az arató? Az aratók munkadija nem egyfor­ma, általában tizenegyedéből arat­nak, mint tavaly. A kis aratásoknál emellett több helyen ellátást kapnak, nagyobb aratásoknál pedig kom- menciót, még pedig 8—10 holdan­ként 80—100 kg. rozsot, pár kg. sza­lonnát és sót. A környéken az aratómunkások munkabére ez : Arató élelem nélkül 6 P; ha a gaz­da élelmet is ad, 4 P 50 fill. Marok­szedők élelem nélkül 4 P. 50 fill, ha a gazda élelmet ad, 3 pengő. оаакяааооагаа Nyomtatványokat iS>en □□□□□□□□ készít lapunk nyomdája Megindult a halasi gyümölcs exportja A halasi Hangya-bérlet, mint az elmúlt évben, most is mindent meg­tesz a termelőközönség érdekében. A gyümölcsexport keretében rendes piaci áron vásárolja fel a felhozatal­ra kerülő gyümölcsöt. A Hangya­bérlet eddig már 45 vagon megy- gyet és cseresznyét szállított el Ha­lasról külföldre, még pedig Német­országba és Svájcba. A halasi gyümölcspiacon megkez­dődött a sárgabarack felhozatala is. A Hangyabérlet már egy vagon ba­rackot szállított el külföldre. Az árakkal a gazdák meglehetnek elé­gedve, a Hangya-bérlet a barackért megfelelő árat ad. T ' A halasi piacot dr Kathona Mihály polgármester és E. Kabay István, a Külkereskedelmi Hivatal helyi ve­zetője állandóan ellenőrzik. A heti piacokon a polgármester a Külkeres­kedelmi Hivatal vezetőjével már hajnalban razziaszerüen végigjár­ják a piacot és személyesen ellenőr­zik a piaci rend és az előirt árak betartását. Erre különösképpen azért volt szükség, mert legutóbb több kofa kihasználva a rendkívüli időket, indokolatlan áremelésssel próbálkozott és a zöldségféléket túl magas áron adták el a fogyasztókö­zönségnek. A Külkereskedelmi Hivatal veze­tője továbbra is, a termelők érdekét szemelőtt tartva, végzi munkáját. Hogyan veszett el Erdély 1918-ban 1940 julius 27-ikén ütött az óra a román nagyravágyás felett. A Szov­jet-Unió ultimátuma következtében vissza kellett adniok Besszarábiát, sőt ezenkívül az Ausztriától elrabolt Bukovina és a régi román királyság északi részét is. Nem érdektelen, ha visszaemléke­zünk, miképpen jutottak a románok a világháború után, a fegyverszüneti szerződés ellenére az összeomlott, ájult Magyarország legértékesebb részeinek birtokába. A románok beszivárognak a balárokon 1918 október 31-én tört ki a for­radalom Budapesten és a magyaror­szági románok már nov. 2-án meg­alakították a Magyrországi és Erdé­lyi Román Nemzeti Tanácsot. A Ro­mán Nemzeti Tanács november 9-én hetvenkét órás ultimátumban köve­telte a Károlyi-kormánytól Magyar- ország és Erdély románlakta vidékei felett a kormányzóhatalmat. A Ká­rolyi-kormány november 13-án és 14-én folytatott aradi tanácskozásai során nem tudott megegyezésre jut­ni a románokkal, mire a román had­sereg még ugyanazon a napon, no­vember 14-én betört Erdélybe, ahol óriási fejetlenség keletkezett, a ro­mán csőcselék fosztogatni kezdte az uradalmakat és felosztotta a föld­birtokokat. Semmisem jellemzőbb az erdélyi románok mentalitására, hogy ugyanakkor, amikor már elhatároz­ták, hogy elszakadnak Magyrország- tól, még 160.000 fegyvert, 5.000 gép­puskát és 10 millió koronát kértek a magyar kormánytól. Nem szabályos hadműveletek so­rán, hanem lassanként szivárgott be a román hadsereg Erdélybe, ugyan­úgy, ahogy őseik, az oláh hegyipász­torok szivárogtak be Erdélybe, a XI. és XIII. század folyamán. No­vember 16-án, az Ojtozi szorosnál 4000 főnyi román katonaság lépte át a határt, 20-ikán Bélbor, Tölgyes, Békás községeket 80—100 főből álló elöörs-csapatok szállták meg. Voltak helyek, ahol azt közölték a lakos­sággal, hogy «erdélyi testvéreik fel­szabadítására» jönnek, másutt vi­szont például Berecken, amikor a magyar főszolgabíró tiltakozott a bevonulás ellen, a román parancs- ; nők kijelentette, hojjy nem mint el- ! lenség jön, hanem mindössze arról j akar meggyőződni, jók-e az utak, • mert rövidesen francia csapatok ér­keznek Erdélybe. Közben Romániában már 400.000 ember állt fegyverben és Ferdinánd román király átvette a főparancs­nokságot az Erdélyt megszállni ké­szülő csapatok felett. Csíkszeredába november 27-én vonult be egy román gyalogezred és lefegyverezte a magyar csendőrséget és pénzügy­őrséget, hiába tiltakoztak ez ellen a közigazgatás magyar vezetői. No­vember 29-kén már a magyar had­ügyminisztérium is hivatalos jelen­tést adott ki, amelyben közölte, hogy a Maros völgyében előnyomul­nak a román csapatok. A gyulafehérvári „nemzetgyűlés“ Ilyen előzmények után gyűltek össze 1918 december elsején Gyu- lafehérvárott az erdélyi románok, akik kisebbséget alkottak Erdély­ben, mert a 2,939.000 románnal szemben 3,900.000 volt magyar, német és más nemzetiségű. A ro­mánok, bár a -wilsoni elvek alap­ján követelték ezt a területet, éppen a wilsoni elvek értelmében voltak kisebbségben.. Az erdélyi románok azért jöttek össze Gyula- fehérvárott, hogy kimondják Ma­gyarországtól való elszakadásukat. Az úgynevezett nemzetgyűlés ülésén 1228 ember volt. Ezeket soha sehol senki nem választotta. Ez az 1228 ember, bízva a határon túl lévő román hadseregben és a néhány beszivárgott alakulatban, 1918 december elsején meghozta a következő határozati javaslatot : «Az erdélyi, magyarországi és bánáti románok nemzetgyűlése 1918 dec. 1-én deklarálja az összes románok egyesülését és mindazon területek egyesítését Romániával, amely területeket a románok lak­ják, elidegeníthetetlen jogát az egész Bánátnak a Maros, Tisza és Duna között fekvő területére. A nemzetgyűlés e területek lakosai­nak ideiglenes autonómiát biztosit addig, amig az általános választó­jog alapján összeülő alkotmányozó gyűlés máskép nem határoz». Most azonban többé nem lehet tartani ezt a hazugságokra épült fikciót és idényállamot, amely nem kevésbé ingatag alapokon állott, mint Cseszlovákia. Az erdélyi kér­désben is elkövetkezett a nagy per­újítás ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom