Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1939 (39. évfolyam, 1-95. szám)

1939-07-29 / 60. szám

4 KISKUNHALAS «EL Уi ÉÉTESITÓJB júUas- 2.9 Levél a szerkesztőhöz. A háziiparok célja és jelentősége Kaptuk a következő sorokat: Egyre fokozódik hazánkban a házi­iparok jelentősége. Mutatja ezt az a körülmény, hogy már a kormányzat is felismerte a háziiparban rejlő hatalmas Érőt s min(t a nemzet talpraállításának egyik fontos tényezőjét, bevette mun- kaprogrammjába annak fellendítését és elterjesztését. Minden évben sok-sok községben és városban tartanak tanfo­lyamokat, amelyen a lakosság ügyesebb asszonyai és leányai, sőt férfiai odaül­nek; a szövőszék mellé és fonják, szö­vik! a szebbnél-szebb vásznat és egyéb holmit, amit aztán büszkén használnak, mint saját kezük munkáját. Mivel ez évben Halason is nyílik egy háziipari tanfolyam, ismerjük meg eneek célját és jelentőségét. Általános célja, hogy a hosszú, téli esték unalmát elűzve, a nagyobb mun­kák szünetelése alatti időt hasznosan, célszerűen és kellemesen töltsük el. Közelebbi célja kettős: egyik az,hogy bárki, aki megtanul valamely háziipart, képes legyen különféle nyersterményt olyan cikkekké feldolgozni, melyekre saját otthonában állandóan szüksége van, hogy ezáltal is megtakarítást érjen el; másik célja az, hogy tömegcikkek előállításával és a saját célra fö­lös mennyiségben termelt cikkek érté­kesítésével mellékkeresetet nyújtson. A háziipari cikkek előállítása, akár saját, akár eladási célra történik, rop­pant nagy jelentőségű, mutatják ezt az országban többfelé működő háziipari telepek. Ahol ilyen yan, ott a lakosság annyira megkedvelte a jó, erős, meg­bízható holmit, hogy az előállításukkal foglalkozók alig győzik a sok rendelést kielégíteni. Nálunk még sokak előtt tévesen él a háziiparok fogalma. Sokan lealacsonyí- tónak, másodrendű foglalkozásnak tart­ják a len, kender és egyéb nyerstermé­kek sajátkezű feldolgozását. Sajnálatos körülmény, hogy bár sokan megterme­lik a lent és kendert, nevelik a gyap­jat és a bőrt adó állatot, tehát a leg­nemesebb ruhaanyagokat állítják elő, mégis ezek egy nagyrésze olcsó gyári holmiban jár. Lám a székely, román, bolgár tetőtől-talpig a magaszőtte-fonta ruhában jár s dologtevő napon is ün- nepiesebb az öltözék, mint szegény magyarjaink ünneplő ruhája. Ne higyjük azt, hogy a szövés-fonás­nak nincs már jelentősége, mert a gyá­rak olcsón termelnek. Sőt most kezd csak igazán fellendülni a háziipari cik­kek kereslete. Vegyük tekintetbe pl. azt is, hogy Angliában készül a világ leg­jobb, legszebb gyári szövete és lám ugyanott készülnek az ugyancsak világ­híres háziszőttesek is. Franciaországnak nagy gyári szövőipara mellett igen vi­rágzó a háziszövőipara is. S a szövő­szék mellett éppúgy megtaláljuk a tár­sasági hölgyet, mint az egyszerű mun­kásasszonyt. Sok millió pengőt adunk ki évről- évre a külföldről behozott pamutért, selyemért, pedig a len és a kender sokkal nemesebb, szebb, tartósabb és egészségesebb annál. Kellemes a vise­leté, könnyű a mosása, mind szebb és szebb lesz, a belőle készült ágynemű hűvösebb, nem pelyhedzik. Mivel a vászonnemü egyre elterjed­tebb s egyre divatosabb lesz, bizonyára sokan fogják örömmel fogadni annak hírét, hogy ezek elkészítésének megta­nulása lehetővé válik Halason is. Az ország gazdasági állapotán is segítünk, ha a pamut és selyem holmi mellett, —■ amit nagyrészt idegenből importá­lunk, — a belföldön is előállítható len­ből és kenderből való ruhaneműt is vi­selünk, sőt megtanuljuk annak elkészí­tését. Fogadjuk tehát ezt az új törekvést megértéssel, szeretettel, hogy majd an­nakidején minél több szorgos kéz ta­núskodjon a magyar élniakarásról. Is­ten áldását kérem a magyar háziipar­ra és az ezt felkarolókra! (D. E.) Mint mondották, azért szöktek,-mert már nem bírták a szenvedést. Nőtlen, fiatal erdélyi testvérünk a következők­ben mondta el életének kálváriáját: — Május 18-án szabályszerű moz­gósítás volt Erdélyben. Megkaptuk a parancsot s azonnal be kellett vonul­nunk. A mozgósítással egyidőben álta­lános rekvirálást is foganatosítottunk, amely öt napig tartott. Minden fellel­hető élelemnek kétharmadát elvitték az oláhok, a talált állatoknak pedig a fe­lét hajtották el. Szüleimtől egy ser­tést, egy tábla szalonnát, tíz kgr. zsírt, hét mázsa lisztet rekviráltak el s az összeharácsolt élelmet azután Ó-Romá- niába, a regátba szállították. — A váratlan mozgósítás nagy za­vart keltett az oláhok körében. Izga­lom, fejetlenség, rémület .lett úrrá raj­tuk; ellenben mi, magyarok: boldogan vártuk a magyarokat. Én Temesvárra vonultam be. Tavalyi katonáskodásom idejét háromezer lej-jel sikerül két- hónapi katonaélettel befejeznem. Az őr­mestert ugyanis megvesztegettem) s ez­zel alkalmatlan lettem tovább a kato­nai életre. Most tavasszal már nem le­hetett megvesztegetni' az oláhokat. Be­vonultam azzal az elhatározással, hogy az első kedvező alkalommal megszö­köm. Aztán elbeszélte szökésének történe­tét: A határon a háborús hírre kettő­zött őr cirkált is a szökésért csaknem életével fizetett. Fényes nappal, délben lépte át a határt Kürtösnél. Búza- és kukoricatáblák között szökött. Már csaknem sikerült elérnie a határt, ami- yor az oláh határőrök észrevették szö­kését s tűz alá vették, amit a bátor fiú tűzzel viszonzott. 1. — Négyszer lőttek rám az oláhok! — mondta önérzetesen, de mégis sikerült átszöknöm a határon. Az oláh katonák .»bátorságát« bizo­nyítja az, hogy amikor az erdélyi fiú egymaga viszonozta a .puskatüzet, a kettőzött oláh őrség .hanyatt-homlok menekült vissza. . A magyar hatóságoknál azután je­lentkezett s a hivatalos eljárások után került Soltvadkertre, ahol összetalálko­zott nagykárolyi testvérével, { akivel most együtt várja azt a percet, amikor visszatérhetnek szülőföldjükre. Példátlan szélsőségek az időjárásban Az egyhétig tartó kibírhatatlan káni­kula után minden átmenet nélkül hi­degre fordult az időjárás. Két nap alatt mintegy harminc fokot zuhant a hő­mérő higanyoszlopa. Szerdán a Kéke­sen már három fokot mértek, Budapes­ten nyolc fokot, yjdéken pedig általá­ban tízet. A lehűlés országos jellegűvé vált, az esőzés azonban csak az ország északi és nyugati részeire szorítkozik. A Meteorológiai Intézet a rendkívüli időjárásról a következő információt adta: — A hideg idő két részletben jelent­kezett és míg az első lehűlés kellemes időjárást hozott létre a nagy kánikula után;, a második .hidegbetörés már kel­lemetlen hideg állapotot okozott. Az or­szág keleti részein még elég meleg volt kedden, a hőség végleges megszűnését a kedd délutáni hidegbetörés okozta. Ott még kedden délelőtt 27—28 fok volt és így a hirtelen beáramló hideg leve­gő nagy küzdelmet vívott a meleggel, sokhelyen pusztító erejű szélviharok, zivatarok voltak. Püspökladányban pél­dául háztetőket sodort pl, fákat csavart ki a szél. Kárpátalján jég esett. — A hideg levegő most már az egész országban elsöpörte a meleg maradványait. Csütörtökre valami kis javulást kaptunk, de ez távolról sem jelenti azt, hogy a hideg idő meg­szűnik. Beszélgetés egy erdélyi katona- szökevénnyel, akire négyszer rálőttek a románob Románia sorsa megpecsételődött ,s általános vélemény, hogy naponta egy­re közelebb sodródik ahhoz a ponthoz, amikor megérdemelt sorsa beteljesedik. »Nagy-Románia«, miként egykori »hű« szövetségese, az azóta Európa térképéről letűnt Csehszlovákia volt, Trianon torzszülöttje. A nekik »ítélt« magyar kisebbséggel ezen új impérium urai is a lehető legkegyetlenebb mó­don bántak. Magyar véreinket azonban a tengernyi szenvedés és a méltatlan támadások özöne sem tudta »románná« átformálni, sőt szívükben, lelkűkben még magyarabbak lettek. Minden kor­bácsütés csak fokozta bennük a ma­gyarságuk iránti ragaszkodásukat s erősítette hitüket Erdély hazatérésének a reményével. Ebből az oláh pokolból menekült el két »oláh katonaszökevény«, akiknek a neveit érthető okokból nem közöljük. Mindketten érzés- és gondolatviláguk­ban ízig-vérig lelkes és becsületes ma­gyar emberek. Most soltvadkerti roko­naikat látogatták meg és munkatár­sunknak alkalma volt velük beszélni. Az egyik 23 éves nőtlen, Aradról szö­kött át a határon, mint tényleges szol­gálatot teljesítő katona, oláh katonaru­hába s fegyverrel, a másik Nagyká­rolyban élt, nős, családos ember s ö a katonai kényszermunka elől szökött át a határon. Nem együtt szöktek, nem is egyidőben, csak a sors különös kegye folytán kerültek össze Soltvadkerten. Halasi Gazdasági Bank Rt. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete Nitelek folyósítása a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem számára Setéteket a legjobban gyümölcsöztet és felmondás nélkül bármikor visszafizet Utazási, biztosítási és sorsiegyosztáiy Érdekkörébe tartozik: a Halasi Villamessáoi Rt. és a Jéflűzem és HűtOház Kft. Foglalkozik a ban к üzlet minden ágával A mezőgazdaságra az utolsó pillanatban jött az eeö A hűvös idő és különösen az eső az utolsó pillanatban jött a mezőgaz­daságra. Az elmúlt hét nagy hősége és szárazsága igen komoly veszélyt je­lentett. A kapásnövények, a kukorica, burgonya és a répatermés szempontjá­ból igen fontos ez az eső. Az esetreg' beálló károktól ez mentette meg a mezőgazdaságot. A legelőkre is jól jött az eső, mert az utóbbi hetekben már sokhelyen egészen kiégtek és kevés táplálékot adtak a jószágnak. О r s z á g—V i 1 á g Cegléd városa testvérközségévé fo­gadta a történelmi nevezetességű uzsoki hágó lábánál elterülő Uzsok községet. — Ungvárott augusztus 13-án a vadaskerti két sporttelepen szabadtéri előadás keretében előadják a János vi­téz című magyar daljátékot. — Vácott megdöbbentő eset foglalkoztatja az em­bereket. A székesegyház szószékére szerelt mikrofont ismeretlen tettesek ellopták. A vakmerő tolvaj felmászott a szószékre és ott ügyesen leszerelte a több mint kétszáz pengő értékű mik­rofont. — Rábagyarmaton a falubeli gyermekek fürödtek a strandon. Sós Károly nevű gyermek csónakkal a mélyvíz fölé evezett és a viz a csóna­kot felborította. A gyermek már-már a vízbe fulladt, amikor Barbarits Miklós, a nagykanizsai piarista gimnázium ötö­dikes diákja, cserkész, utána vetette magát és a partra húzta. — Szentesen Keresztúri Dániel gazdálkodót lovai el­ragadták és a gazda a vad vágtában kiesett a kocsiból. Kórházba szállítot­ták, az orvosok azonban nem tudtak rajta segíteni és súlyos fejsérülés kö­vetkeztében meghalt. — Pellérden rej­télyes szurkálás áldozata lett Kovács József 24 éves pécsaranyosi legény. A gazdakörben rádiót hallgatott, közben egy ismeretlen legény lépett be a kör­be, leoltotta a villanyt és Kovácsot a sötétben összeszurkálta. Kovácsot, aki a karján, fején és balszemén szenve­dett súlyos sérülést, beszállították Pécs­re. Az ismeretlen szurkálót keresi a csendőrség. — Nyíregyházán összeron­csolt koponyával, életveszélyes állapot­ban találták Páljenek József 28 éves gazdasági cselédet. A kórházban vallo­mást tett, amely szerint gazdája, Pus­kás József okozta sérüléseit. Elmondot­ta, hogy a gazda régóta féltékenykedett reá és emiatt gyakran összetűztek. Leg­utóbb ölre mentek, verekedtek és köz­ben Puskás valami nehéz tárggyal úgy fejbeverte, hogy eszméletlenül rogyott össze. Hirdessen a Helyi Értesítőben!

Next

/
Oldalképek
Tartalom