Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1939 (39. évfolyam, 1-95. szám)

1939-06-21 / 49. szám

2 KISKUNHALAS KELTI ÉBTESITOJB junius 21 I kormányzói százat A magyar történelemben új lap, új fejezet nyílott meg, amikor a titkos választással megválasztott törvényho­zók a magyar országgyűlés mindkét házának ünnepélyes megnyitására a parlamenti palota kupolacsarnokában j egybegyűltek. Történelmünknek erre az új lapjára ragyogó, monumentális, a magyar szivárvány minden színében tündöklő iniciálét vázolt az ország kor­mányzója megnyitó beszédében. Ez a beszéd hosszú évtizedekig fog élni mil­lió magyarok hálás emlékezetében és már előre látható volt, hogy a világ összes kultúrnemzetei európai viszony­latban is súlyosnak és abszolút értékes­nek fogják ítélni. Ez így is történt, mert Magyarország kormányzójának, a ' legfőbb magyar Hadúrnak a Kúpola- j csarnokban elhangzott szózata minden mondatában, minden szavában nagy nemzeti királyok, nagy magyar kirá­lyok hagyományos trónbeszédét idézte emlékezetünkbe. Az a sokmillió magyar, aki ezt a kormányzói szózatot a rádión át hall­gatta, megittasult az elhangzott ma- ; gyár szavakban rejlett varázstól. Ügy i érezte millió magyar, hogy az ezeréves szenvedésben megedzett akaratnak, az ősi nemes aspirációknak zsolozsmáját hallja, hogy egyetlen egy kiválasztott nagy magyar mondja el minden többi magyar lelkének egekbe szálló sóhajtá­sát, óhaját, hogy egy ember beszél mii- ■ liók helyett, egy férfi, akit az Isteni ; Gondviselés kegyelme emelt az élre. j Az országépítő és országgyarapító, aki ; a nemzet ősi erényeibe vetett bizalom- i mai köszöntötte a törvényhozás tagjait s mint az alkotmánynak és törvényes I rendnek legfőbb őre, hívta fel őket ar­ra, hogy a magyar úton egyenesen 1 járva, dolgozzanak az örökéletű nem- j zetért. Dolgozzanak, mert dolgozni kell, töb­bet, mint a múltban, hiszen új szent- j istváni feladatok munkanapjaira virrad- : tunk, súlyos történelmi időket élünk, körülöttünk lázban a világ, a szenvedé­lyek hullámai elhibázott emberi béke- \ alkotások mesterséges bástyáit ostro- j molják, részben már el is söpörték és nekünk, az ezeréves itt hont alapított kis magyar nemzetnek egységre, mun­kára, megerősödésre van szükségünk befelé, kifelé viszont arra a független­ségre és önállóságra, amelyet csak a vállvetett egységes nemzeti munka, az építésre alkalmas és hívatott erőknek egyebfogása biztosíthat. Ennek a belső munkának természete­sen szüksége van energiaforrásokra. Olyanokra, amelyek ki nem apadnak, szolgáltatásuk mindenkor egyenletes, terjedelmük változatlan. És amikor er­ről a belső megerősödést szolgáló mun­káról beszélt az ország kormányzója, két olyan kijelentést tett, amelyek mél­tóak arra, hogy minden családi tűz­hely fölé lángoló betűkkel írjuk fel, hogy soha szem elől ne tévesszük őket, a magyar életnek minden szaka- j szában reájuk gondoljunk, i Azt mondotta a legelső magyar em­ber, hogy szükségünk van hazafias tár­sadalomnevelésre, mert élő valóságnak , kpll lennie a hazafias gondolkodásnak. Hazafias társadalomnevelésről és en­nek szükségességéről nem először hal­lunk. A fogalom azonban eddig nem yplt pontosan és világosan meghatároz- ya, A kormányzói szózat erről a vilá- gps és félre nem érthető fogalommeg­határozásról is gondoskodott azzal a megállapítással, hogy a hazafias gon­dolkodásnak élő valóságnak kell lennie. Mindnyájunk közös lelki kincsének, akik magyaroknak valljuk magunkat, befelé egységesek, tehát erősek, kifelé függetlenek, önállóak akarunk maradni, j Ez a célkitűzés adja természetes ma- 1 gyarázatát a kormányzói szózat egy másik mondatának, amely szerint az egyedek oktatásával szemben érvénye­sülnie kell a családok, nagyobb em­bercsoportok nevelésének és pedig sze- retetre, megértésre és áldozatosságra nevelésének. Az újonnan megválasztott képviselő­ház elnöke székfoglaló beszédében megállapította, hogy az ország kor­mányzójának szózata útmutatás a jö­vőre, nagy nemzeti program, amelyhez ragaszkodni minden körülmények kö­zött kötelességünk. A külföldi sajtó élénken kommentálja és értékeli az el­hangzott kormányzói szózatot és egy­hangúlag állapítja meg, hogy a magyar j erőnek, a magyar egységnek, a nagy magyar nemzeti célkitűzéseknek kiasz- j szikus egybefoglalása volt. Amikor a j világ legnagyobb sajtóorganumainak ezt az értékelését olvassuk, megerősödik bennünk az a régen ápolt tudat, hogy a magyar úton fárosz világít, ennek lángja soha ki nem lobbanhat és nem lehet, nem jöhet olyan sötét éjszaka, hogy magyar szem ne látná, merre kell haladnia, kit kell követnie. A Uüwai értékesítése és Ära biztosítva van — mondotta gréí Teleki Päl miniszterelnök Gróf Teleki Pál miniszterelnök és J а г о s s Andor tárcanélküli miniszter vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között vette át díszpolgári oklevelét U d V a r d községben. Gróf Teleki Pál miniszterelnök töb­bek között a következőket mondotta: — Komoly időket élünk ma is, ezért össze kell tartanunk, erőseknek kell lennünk, hogy felvértezzük magunkat mindenféle veszedelem ellen. Az idén elég jól állunk. Szarvasmarhánkat — hála annak, hogy az olaszokkal meg tudtunk állapodni — újra ki tudjuk szállítani. A búzatermést, amelyről re- ! méljük, hogy jó lesz, becslésem szerint teljes egészében értékesíteni tudjuk. Az ára is biztosítva van, körülbelül úgy, mint tavaly. De termelésünket sokolda­lúbbá, gazdagabbá kell tenni. Az új tanév szeptember 4-én kezdődik és junius 7-én ér véget Diákoknak tilos a tánciskola A kultuszminiszter rendeletileg in­tézkedett a jövő tanév megnyitásá­ról. A rendelet szerint az eddigi rencf- szerrel szemben a tanév nem szep­tember 10-én, hanem már szeptem­ber 4-én nyílik meg, viszont június 7-én ér véget. Az utolsó tanítási nap után hat nap alatt kell meg­tartani a vizsgákat, amelyek esze­rint június 13-ára fejezendők be. A tanév ünnepélyes bezárása június 20-án történik. A jövő tanévben életbe lép a gimnáziumokban az új tanügyi rend­tartás, amely szerint diákok nem járhatnak nyilvános tánciskolába és nyilvános táncmulatságokon nem vehetnek részt. Magán- és zárt­körű tánciskolát vagy mulatságot csak az látogathat, akinek erre az igazgató a szülők kérésére és fele­lősségére engedélyt ad. Nemcsak a tanulók kapnak elő­meneteli osztályzatot, hanem az osz­tály is. Az osztály előmenetelének általános jellemzésére az osztály kö­zépérdemjegye szolgál. Ha az egyes tanulók középérdemjegye az 1.5-et nem haladja meg, az osztály előme­netele jeles érdemjegyet kap, a 3.1 átlagos eredménynél azonban már elégtelen osztályzatot kap az osz­tály. Lúnskai Balázs soffűr biitetésií a Tábla 8 búnapi bűnösre szállította le Ismeretes, hogy L ó c s к a i Balázs soffőrt a kalocsai törvényszék 3 évi fegyházra ítélte, mert özv. M a- gyári Lajosnét egyik korcsmában szóváltás közben megszúrta. j A kalocsai törvényszék ítéletét Lócskai megfellebbezte és a buda- ; pesti Tábla a tegnapi napon tár­gyalta a fellebbezést. A budapesti Tábla a törvényszék ítéletét megváltoztatta és Lócskai Balázst dr Farkas László ügy­véd védőbeszéde után 8 hónapi bör­tönre ítélte és szabadlábra helyezte. A Tábla ítéletében kimondta, hogy özv. Magyariné jogtalanul és súlyo­san bántalmazta Lócskait és az ő viselkedése robbantotta ki a véres esetet. Ellenforradalmi i ünnepségek Kalocsa város és környéke vasár­nap hódolt a tizennyolc ellenforradalmi vértanú emlékének. A vértanúk em­léktáblája előtt dr. F á у István főispán jelent meg a kormány képviseletében. Ott volt gróf Zichy Gyula kalocsai ér­sek, valamint a város papsága, a vér­tanúk rokonsága, a Fehér Ház bajtársi szövetség tagjai, a környék küldöttsé­gei, mintegy tízezerfőnyi tömeg. Ünnepi beszédet C s i 11 é г у András ország- gyűlési képviselő, volt miniszter mon­dott. — Ünnepség volt Dunapatajon is. H =====^-^---_—V­— Ä szegedi ipari vásáron két ha­lasi baromfitenyésztőt tüntettek ki. A szegedi ipari vásár alkalmával baromfi­kiállítás is volt s azon két halasi te­nyésztő is szerepelt. Az egyik a Ka­mara nagydíját, vagyis aranyoklevelet, a másik pedig Szeged város díját (ezüst oklevél) nyerték. Ez a tény is igazolja a halasi baromfianyag kitűnő minőségét, de egyúttal buzdítás a többi tenyésztő részére is. Minden második felvidéki családban nincs gyermek Az egyke a Felvidéken is felütötte fejét, sőt egyes vidékeket annyira meg­fertőzött, hogy arra az illetékes körök­nek is fel kell figyelniük. Az egyes korévek közül a Felvidéken az 1922-es születésűek száma a legnagyobb, míg az ennél fiatalabbaké szinte következe­tesen csökken. Vagyis végeredménykép­pen a visszatért Felvidéken is évről-évre kevesebb gyermek jön a világra. Ez az elszomorítóan következetes fo­lyamat ugyan meglehetősen lassú üte­mű, azonban a természetes népszaporo­dás .— főleg egyes vidékeken — kö­vetkezetesen hanyatlik. Különösen fáj­dalmas, hogy a születések számának folytonos csökkenése főleg a magyar­lakta járásokban tapasztalható. A férjes nők arányszáma a Felvidé­ken 18 éven felül 83 százalék, a férfiak sorában a házasoké a 92 százalékot is megközelíti. Ez magában véve elég kedvező arány, mert az előrehaladott kort elért férfinépességből eszerint csu­pán egészen kis töredék nem lépett ol­tár elé, népszaporodási szempontból azonban kevésbé megnyugtató, hogy a Felvidék magyar övezetén sok első há­zasság aránylag elég magas korban ke­rül sorra. A jövő szempontjából még szomo­rúbb, hogy a népszámlálás e területén 16.000 fővel több 15—19 éves fiút és leányt talált, mint öt évnél fiatalabbat, holott valóban fejlődő, illetve szaporo­dó népességnél ennek pontosan az el­lenkezője lenne a természetes. Sajnála­tosan szembeötlő az is ,hogy minden második felvidéki asszonynak nem szü­letett gyermeke, vagy pedig egy, il­letve két gyermeke volt, továbbá, hogy feltűnően kevés közöttük a sokgyerme- kos anya, amennyiben csupán minden ötödik-hatodik férjhezment nő szült hat, vagy több gyermeket. A száz férjes nőre jutó gyermekátlag a tiszaújlaki járásban volt a legna­gyobb; az összes születések száma alapján 405, az életben levő gyermekek száma szerint pedig 286. Ezen a vi­déken még az életben levő gyermekek átlagszáma 4is meghaladja a születés­korlátozás terén sajnálatosan előlhala­dó, túlnyomóan magyarlakta járások gyermekátlagát, pl. a lévai járásét, ahol az arányszám mindössze 236, az élet­ben levő gyermekek aránya pedig 180, tehát nagyon alacsony. Az adatokból megállapítható, hogy az egyke terén vezető lévai járáson kívül az ipolysági, szobi, párkányi, put- noki, rimaszombati, rozsnyói, tornaal­jai, losonci és szécsényi járások hatá­rozottan ^visszamaradó népességűek, míg} a városias egyke főleg Kassa, Ko­márom és Ungvár városokban jelentke­zik erőteljesebben. A legerősebb egykés vármegye tehát Bars és Hont, valamint Gömör és Kishont, míg aránylag a legnagyobb gyermekbőséggel Bereg és Ugocsa vármegye dicsekedhetik. Nyomtatványokat S>en □□□□□□□□ készít iaptmk nyomdája AI <3u szerd 1 fel Fős Olga Fény Biok

Next

/
Oldalképek
Tartalom