Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)

1938-08-03 / 62. szám

4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE augusztus 3 „Lélekhasadás“ érte a kocséri „néma“ családot A pesti idegklinika megoldotta a falusi nép rejtélyes szenzációját A kocséri »némía család«, Demeter Gábor ék, kiknek furosft esetéről többször irtunk i|apunk hasábjain, több mint két hete á4 imPgfigyel,é® (alatt a budapesti Pázmány Péter tudor mány egyetemi elmekórtlaim osztályán. Állapotukban még a mPi napig sincs semmi változás. Magukra vett önkén­tes némaságukat máiig sem. törték meg és nem beszélnek. Az orvosok vélemé­nye szerint »lélek kettéhfesadás« n©vü betegség; lehet Demeterék »némaságán njak« az oka, A derék, szép szál 24 éves József nevű fiút Csitos kocséri főjegyző gorp- dpsságp már előbb kimentette a csa. Iádból. Behívatta katonának, — honnan előbb mint család fenntart ói felmentést nyert', — lahoi' parancsnokai szerint, de- rek(asan viselkedik és kötelességének kán fogástplanul megfelelj i Csak arra nem' tehet tői© f&lvrtágosif tást kppni, hogy ©gy évig miért nemi beszélt^ illetve 'hogy szüed miért bur­kolóznak még mpst is hallgatásba. A LEGSZORGALMASABB CSALAD VOLT A DEMETERT CSALAD l I Egy Sz©ml|anh, В ági István mé&é gfazdasági gépész etmondta lapunk Ц- dósitójánpk, hogy mint a szomszédos Rusv^y »gazdaság alkalmazottja, mi­ket látott és tapasztalt Demeteréknél. — N©m volt (azoknál szorgalmasabb család a környéken sem, — kezdi szar vpit a gépész. — Bevetették a föídjür két egész a tanya fafáig, hogy egy talpalatnyi se maradjon kihasználatL&r nuh Még éjszaka is dolgoztak a hold­világnál. A fiú meg, — ja J ős к a gye­rek, — aki most katona^ valóságos ezermester. Mégcsinált az kérem, min­dent a háznál, ami mesteremberek dolr ga -ett tviotoa. Voit neki gyaupadja, asz­talos szerszámai. De belefogott a kov- vács munkába is és ügyeién e£ is véi- gezte. Csavart metszet, elnézett, még az órákat is megjavította. — Nem igaz ám, hogy magáhazán- к ózott legény Jett volna. Szereti© az kéiem a mpgpkoruak társaságát. Néha jókedvűen eímulalozott a borospohár, meg a cigány meJjjett. — Az öreg Demeter, — bár ő is n|agyón rendes, szorgalmas ©mib©r volt — valóban csendes, szőttem ember volt, de én bizony semmi különöset nemi véltem éiSjzr© rajtuk, bár több Ízben csépeltem náluk, i A FIÚT A SZÜLEI KÉNYSZERI» TETTÉK A NÉMASAGRA — Ott voltam kérem akkor — folytatja a gépész, — amikor a Jóska gyereket elvitette a főjegyző ’katonái­nak. Csak úgy viselkedett az is ké­rem éppen, mfmt ß szülei, mög a leány testvére. Via1 ósággal egybefonódtak és úgy ospzekjflpaszkodiak, hogy ©röbata,- lomjn|al kellett őket egymástól aüváiasz,- f^ni. De alighoigy ikicipelték a ház előtt álló kocsin3, mintha vaia^jj titok­zatost szörnyű hatalom руощД5® siói szabadult volna meg, azonnal beszélni kezdett. Г, | — A Jóskla azóta rendesen viselke­dik, ! I ( l.i. — A múltkor, mikor szabadságon volt idehaza, valósággal meglepődtem. Délceg, pirospozsgás derék fiút lát­tam viszont (3 haiottá sápadtságu, ron­gyos, e.hanyagolt emberroncs helyett. A Jóska gyerek bizony örök hátával tartozik Csjtos főjegyző atyai gondos­ságának, amiért kimpnteüte abból a magukra vállalt poko-bói és ’.ehetővé tette neki, hogy ni1'®1 ember legyen belőle. : i i t r i ! i — Kérdeztem Jóskát, hogy maliért követték el ezt a Sizörrnyü ostobaságot de erre nem hajtandó Mieink Csak ennyit feleit hosszas faggatásra.: elegei szenvedem én ezért, ml5114! én nem akartam... Meg is vertek érte édes wiyámék nem is egyszer... — A Jóska gyerek szavaiból azért annyit kivédünk, hogy Demeterék csák n kütvilág számára yo-tak »ném6k«,| egymásközött beszéllek. 1 ELMEKÓRTANI MEGFIGYE­LÉSRE VITTÉK A CSALADOT — Mikor1 a hozzátartozók látták,, hogy Demeterék к saját akaratukból nem változtatn-k ezen a szörnyű á.la- poton, családi tanácsot hívtak, össze és gyámság a á vétették őket. A ki^ i©,.delt gyámnak, Ad ám Imre gazdái­nak,, ki Demeterbe fivére, első tényke­dés© az volt, hogy elmekórtani mpg- figyeiés alá helyezteti© őket. — Nem volt könnyű dolog, — foly­tatta Batgi István gépész, — Demetéré;- ket behelyezni az autőoa. Adám gardá­nak, ennek a két méteres óriásnak és még vagy három segítségül hivott em­bernek együttes erőlködése sem volt elég, hogy szétválaszthassák, a görcsö­sen összekiapaszkodó családot. Végül a hatósági orvos kényle'en volt őket naikotizálni és csak így helyezhették be őket az autóba, — A csiaíád eiszái'iíáisa után néhány napra Adám gazda áthivatott a Dejn©- teri-tanyába, hogy a, lezárt ajtókat hyis- spm tel, mjeirt számba akarta szedni az ottani holmikat. — Rettenetes bűz és piszok fogadott bennünket. A szerencsétlen Demeterék még. a legelemibb szükségletüket is a lakásban végezték. — A sok felsőruhával és nagyobbára piszkos, vagy legalább is kétes tiszta^ KRAYER FESTÉKEK, UKROkSphA HДZT ARYÁSI CIKKEK, NfiEim I festéküzlei Cs^i'geri ucc^lO ÉRTESÍTÉS ! Tisztelettel értesítem a n. b. közönséget, hogy Szabadkai ut 32 szAm alatt butorraktbramat megnyitottam. MODERN HÁLÓK, kombinált szobák, speciális konyha berendezések, nagy választékban. Kedvező fizetési feltételek mellett. Nézze meg raktáramat TUztrlrttrl. vételkényszer nélkül ROKOLYA BÉL* épület és butoraszialos ságu fehérneművel [teli szekrényekből és subádból előkerült .két darab öszy Spesen tizennyolcezer koronáról szóló takarékkönyv is, mely m^r teljesen elértékte.enedett. Pénzt egy fillért sem találtunk. i i i ' í DEMETERÉK »ÖNELLÁTÁSRA« RENDEZKEDTEK BE A legfurcsább tárgy a sablód egyik lezárt fiókjából került e-ő. — Egy majdnem uj állapotban levő kézi daráló. Mellette sziták. Még a gabonaszemek maradványait is meg­találtuk bennük, i — ügy látszik, ezen a darálón őröli., ték Demeterék a szükséges lisztét és TÓT ATYAFIAK Munkát keiesni ment a* * tót Bodogtá- ron meglátja ám, hogy a szénakazalt három ember rakja. Odament a gazdá­hoz a ilyenformán kezdte: — Az nem jól vagyon! Három ember rakni a "kazal, aztán csak egy ember hányni!? — Hát hogyan kötone Janó? — Úgy hogy ©gy ember lenni © kazalon, három mpg hányni! — Hát váH#'kozná te erre? — Nagyon! Kedve® gazdinké! — No akkor töd! 1© a szűrödet, az­tán pi többi szekér szénát majd te raj­kód. - 1 i i ,| Hozzá is látott Janó a munkához. Rpfcja a kazalt, szépen, három Omyer hányja neki a szénát. Még biztatja is őket; i — Adjad magyar, aljad! Adták is neki Amennyire csak tőlük kitellett. Janó meg csak lépett rá s kiabálta tovább: i 1 — Adjad csak, adjad 1 A gazda utóbb azt kérdezi Janótól: — Mit gondo'sz, mi lesz ez? — H|a hosszú lesz, kazal lesz, ha ke^ rek lesz, baglya iajsz! — de csak adjá­tok, pdjátok! 1 . i * Két tót béres, # Janó, meg a Gyúró, früstök végén rábeszélte *ai gazdát, hogy ebédeljenek ip meg, mlájd úgy nem keli piz időiből kétszer is e lopniuk s többre haladhatnak- a munkával. A gazda bedőlt nekik s a früstök végeztével, Együttesen mind a hárman megebédellek. Az ©oéd végén mfg azt a javaslatot tették, hogy végezzék el egyúttal e vacsorát js. Á gazda erre is ráállt s már előre örü't, hogy napestig majd mennyire beJeí©metkezn©k a jói­tok űi munkába, t t Janó, az öregbére® (äizonban ß vas­cső ra végeztével, azt ia bátor kijelentést tette, hogy vacsora után már nem illik dolgozni, hpnem aludni kelt. Még az ökröknek isem adtak enni. Erre Janót átcsapta a gazda, i , , > j Útközben kérdi Janótól a szomszéd gazda: > i . jj — Mi történt ve'ed? Talán elcsapolt # gazdád? ' 1 i . — Nem csapott éj, csak ащßZ maradt ott! i — Hogy •történt az esat? j - Hát ngy, bogy egyszer gyün é világra való gazdinka; János meg Gyú­ró alszik; Karika big* meg éhön bőgg az jászán. Egyikünket mindjárt etcsap- nit c ; i — Hát mellyőtökot psapta ei? — Amaz mpradt gtt! — felelte, Janó. • Három tót részege volt e^y gazdá­nak. Bennkosztosok voltak. A gazda kedvezni pkart nékik, s megkérdezte tőlük, hogy pút füzossen ebédre. — Tökkáposztát! — felelték a tótok. A gazda ekképe.i ás reindeíkbzetB. Délben, mikor viszik oz ebédet, kiáltja nekik ß gazda: < • — Gy értők, itt a z ebéd! ! Hozzá is láttak az evéshez. Mikor letették <a kanalat, kérdi tőlük a gaz­da: (' i t I I ! — No, hogy izlőtt az ebéd? — A kedves gazdinké; kukurblka, tökkáposzta, bízom nagyon jó! j Másnjap ismét kérdezi ß gazda a tót atyafiaktól, hogy pút főzessen. A tó­tok megjnt ß tökkáposzta mellé ái-tak. Ugyjanugy harmadnap ia c A negyedik njapon jsmét tőkkáposrtát í főzetett {a gazda, csakúgy kérdezés ' nélkül. { \ " (i i í —- 'Háj kedves gjazxlinkó! Kukurbika \ tökkáposztó edd meg gnjagad! — ! mondják 'ám| a tóHpk s még sem hin­ták (velük kóstplthtni. c — Hát idáig jó volt a tökkájpoazita? — hányjla Szemükre a gazda , — A, kedve® gfazdinkó; János mester (ja főrészei) hidegre: fázik; a Gyúrónak mindene véres; magern fs vágyom is. nem is! 1 c . , , MJa és közmondás Halason: i »Vá­gyom to, némi iá -mint № tót ze.-nber.« f ^Folytatjuk). Cz. L, maguk sízifáHták ki is. Teljes »önet-éb tásna« rrendezkiedtek b®. — Hiába vittek nekik a rokonok élelmiszereket, ott hagyták pusztulni, ahová fehelyezték. Hozzá sem nyúltak semmihez sem. • , >. — Érdekes megem{iteni még, hogy éppen^ a napokban csépeltünk a De­meter1 tanyán. A kocséri »némák« fölt­jén rekord termés volt. A gabona cso­mója 42 kgyt fizetett. — Bizony rájuk is fér a jó le.-més,, — teszi hozzá Bagi gépész, magyaros takarékossággal, — mert sokba fog kerülni az orvosi, meg, a patika. Csak aztán segiten® is szegényeken! Kepek es rajzok Halas eleteből

Next

/
Oldalképek
Tartalom