Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)

1938-10-22 / 85. szám

október 22 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 Komárom az elnémult város Hogyan állna К bosszút a csehek az elmúlt napok lelkesen tüntető magyarjain ? — A Helyi Értesítő munkáld/sa Komáromban Keienföldön szádok fel a győri gyorsvonatra, az áramvonalas mozdony be ©fúrja magát a felszá ю ködbe és étes csettaaással vágtat át az őr házak és kis©bb áliomásépü etek között. Ne­gyedóra múlva a nap már áttör a pára- rétegen, b©-bekacsint a, vonatablakon és felmelegedő sugarakká. íapintgat vé­gig a badaf hegytetőkön, a még mindig pompás zöld kaszálókon, meg a hegy­oldali erdők hu tásnak indult, színes lombozatán. Egymásután tűnnek Török­bálint, Bicske, Bánhida. Elhagyjuk a hires tatatóvárosi Esterházy-parkot, a szénhányateep sötét füstöt pipázó ha­talmas kéményét s amikor Кощагот, e.őtt csikorgó kerekekkel tassitani kezd a vonat s a Duna ragyogó Széles sza­lagjának túloldalán fe.tünnek az óko­máromi, házak, a templomtornyok, a történelmi nevezetességű híd ivei: erő­sebben dobog a szivem s tekém mélyén érzem a történelem szent ihletését. Amint az áűomásépü étből' kilépek a dunaparti útra, a túloldalon egészen világosan látom az ágyút rejtő betonfe­dezéket, kis abtaknyiiássai re­lénk és a tetején az ágyucsö- v©t védő acélkuppal. A parton le felé, egymástó- 1—2 kilométe­res távolságban több ilyen fede­zéket is épített a cseh hadveze­tőség, amott feljebb, a vízmü­veknél is domborodik egy s egészen jói látjuk a körülötte ide-oda mozgó cseh katonákat, amint félig meghajolva jönnek-mennek, mintha sürgősen készítenének valamit. Elindulok a hires Erzsébet-hid falé. Az egész utón autók, kocsik, emberek áll­nak, sokan messze vidékről jöttek pl, fisak azért, hogy legalább az innenső oldalról láthassák a Szent , András- templomot, a vármegyeháza, tetejét, (csak a tető látszik ki az épületek kö­zül) s hogy talán testvéri üzenetet küldhessenek ókomáromi magyar test­véreinknek, akik pár napon keresztül a váltakozó remény cs kétség minden fájdalmát átérezték. Jegyezgetés közben idős ur csatla­kozik hozzám. Bemutatkozik: H. Jó­zsef, hetvenegy éves nyug. ígazgfltó- íanitó. Komáromban járt elemi isko­lába s most, sir felé balagó esztendei­vel Biharkeresztesről jött e ide, hogy még egyszer láthassa a »régi, kedves várost.« Magyarázza, mulatja, hogy merre volt 60 évvel ez© ott az cl-mi is­kola, remegő mutatóujjával ho* err©, hol amarra bök a levegőbe: abba a templomba jártak misére, ott balra yot régen halott édesapjának a házikója... egyszerre csak furcsa, mélyről fesza­kadó köhögés rázza meg a jó öreget, előkapja nagy tarka zsebkendőjét, fe­hér bajusza remegni kezd és sárga ar­cán végig hullanak a kövér könnycsep­pek. ■ i t> így érünk el a ma­gyar hídfőhöz. Itt suhant a magyar fődelegátusok autója, alig pár percre rá itt jött visz- sza s nyomában sok-sok ezer komáromi magyar ajkáról szák tűnő reménnyel a Himnusz s a kiáltás: ne hagyjatok el, jöjjetek vissza! I MegiHetödéssc! lépek a hidra. A rrva- j gyár katonai őrséggel és vámőrökkel j nincs sok dolgom, megmutatom; küi'ön- ( leges igazolványomat s azzfl- bocsáta­nak uíampa, hogy a csehek egész bi­zonyosan n©m engednek át. Váratlan utitárs is akad. A vámvizsgáióbóí kis bőrönddel most lép ki egy magas fiatal ember, ő is a »túlsó« oldalira indiu-'L A vámtiszt odasugja, hogy müncheni újságíró. Nyomban hozzámegyek, bemu­tatkozóm, beszélgetünk régi kedv©S müncheni emlékekről s egy szuronyos baka kíséretében már indulunk is. A híd közepe a magyar határ; ott már cceh katona sétálgat, átvesz bennünket a magyar őr­szemtől és megindul kísére­tünkben a túlsó hídfő, a cseh vámhivatal felé. Homokzsákok, tüskés drótok, spanyol lovasok között botorkálunk, jó- látom a hidra; helyezett nehéz géppuskát S tudom, hogy alattunk a két utolsó hid- piílért a-áaKnáztak. Két-három újabb fegyveres őrszem csatlakozik hozzánk. Az arcom ég, érzem, hogy erősebben lüktet bennem a vér, amikor a cseh tiszt átveszi Írásaimat. , A németet pár perc múlva áteresztik, nekem ba kell mennem- a vámhivatalba, (tetején leng a piros-tehér-kék cseh. zászló, rajta a kétfarku barommal: a cseh oroszlánnal) belenyúlnak a zse­beimbe, végigtapogat egy bandiíaképü cseh finánc, (ejh, há úgy kedvemre én is megtapogathattam volna!) kinyittat­ja kis kézi bőröndömet, megnézi egész tartalmát: a fogkrémet, a könyveket, a leveleket és gyanakodva vizsgá ja a v-alóban nagyszabású, fából faragott fogkefe tokot. — Nem m©r hozzányúl­ni, kinyittatja; velem s ahogy előtűnik 0z ártatlan fogkefe, nem tudom meg­állni, hogy el ne moso-lyodjam. A fi­nánc mellett áló tiszt észreveszi, fe­lém fordul, tiszta kiejtéssel megkérdi: — Mit akar Komáromban? Egy pillanatig habozom!, majd én is hasonlóan, éppen nem nyájas hangon kivágom-: - ) ( ( | i i j | I — Szeretném megtudni, hogy а »mia- gas-kulfuráju« (a két szót talán nagyon js megnyomtam,!) csehek mit csinál­nak most a magukra hagyott komáro-mr magyarokkal ? A cseh tiszt szeme megvillant: — Nem engedem át! — vágta felémi félig kiáltva. Azután intett az ajtó előtt áló három szuronyos cseh kato­nának s »hajde, hajde« biztatással a bal váramra tette kezét, mintha tolni akarna kifelé, visszafelé. A vér a fe­jembe szaladt, egy lépést tettem hátra, átvillant az agyiamon, hogy ennek a cseh tisztnek a parancsára n©m tisztelgett a cseh hidőrség Kányának és Те- toki grófnak, mikor nehéz fé­lékkel hagyták e: csütörtökön teste 'Komáromot" ­'s kí tudja mi történik^ ha GiSkra három ■saséi unokáia le nem kapja váíár.ó1 a fegyvert s ki nem tuszkolnak a vám- házbú*. Kábulían indul tani visszafelé, — csak úgy futtában biccentettem, fe­jtemmel üdvözletét müncheni ko légám, felé. a kitárt ablakon át mindent tált- haíotí "s miközben serényen j©gy erege­tett egy papírlapra, Tjai-óttam felhábo­rodott hangú kérdését: — Ist das möglich? ... Csak a túlsó oldalon tértem! egé­szen magamhoz. Az öreg bihari taní­tónak elmondottam a történeteket, az­után össz©szoritoít fogakkal ártunk so­káig a kőkorláthoz támaszkodva és - tesve a hidat, hátha jön valaki tjéről, s mégis megtudunk vaffiipnít a komáro- miakró1. Délután keltőkor végre két uríasszony jött át, kettős birtokosok, szőílejük van az innenső oldalion, át­engedték őket, d© csak azzar a feltéted tef-fiogy a musfcit Mro-m napon Beim átviszik és eladják a cseheknek. A töl­tés mögé megyünk velük, m!aguk kér­nek erre, m©rt — mint mipndják — a csehek állandóan távcsövezik a túlsó partot *s nagyon veszélyes volna, ha őket a csehek velünk beszélgetni meg- fátriak. Mikor már biztonságban van­nak, megárad ajkukon a sző. — Komáromot cseh csendörség szállta m©g, kikutatták a pár nap eílőtti tüntetések vezetőit s ma már összeszedték őket, éjjel, ,az ágy­ból rángattak elő igen sokat "s a Katonai őrhelyeken ’Télho-itra verik cíkei. 'Zászló, magyar Ko­kárda tilos, három ember miá-r nem- állhat meg beszélgetni egymással. > Házkutatások egymást érik, közben el­visznek élelmiszert, még ágynejüüeket is. A tiszti pavillonokró-, a dohánybe­váltóról még az ablakokat is leszed­ték, felszedték a padlót, bontják a ba- rakokat és lázasan szántanak mindent beleié, Prága felé. Cserkészeket, &n- csés diákokat szeditek össze a csend­őrök, sokszor e'emistákaí v afa,tnak s börtönnel% _gumi bottal"., pénzbüntetéssei fizetnek az elmúlt napokért. — Az Isten áldja meg, jöjjenek már, mondja meg, hogy jöjjenek már értünk — kulcsolja össze kezét a jó komá­romi uriasszony. Azután elmennek s az öreg tani tóm­mal estig némán j árunk-kelünk a par­ton. Odaát ácsolás, kalapács és bontó- csákány hangja, hallatszik. De seno* egyetlen íé ©kv egyetlen magyar zászló, vagy integető testvér a "túlsó parton. Rövidesen kiírják a városi orvosi állásokra a pályázatot Mint a városházán munkatársunk iásokra a pályázatot és jgy most értesült, Pest vármegye vezteiösége már ezek az állások hamarosan b©- rövidesen k/jrj-a a városi orvosi ál- tö tésre kerülnek. 32-3S000 pengő között lesz Halas iuliidíja A hivatalos lap legutóbbi számia közű a belügyminiszter rendeletét, amely az idei inségadó kivetéséről intézkedik. A rendeet az eddigiekkel te.jesen azonos feltétteleket szab -a ki­vetésre. A kivetés alapját a jövede­lem, a kereseti, társulati és tantiém- adó képezi. A városi adóhivatal a rendelettel kapcsolatban már hozzáfogott az in- ségatíó kivetéséhez. Munkatársunk a városházán megtudta, hogy az idei inségadó sem lesz több, mint az előző évi. Az elmúlt évben a ki­vetett inségadó 32,796 pengő volt. Az idei inségadó is ez összeg között mozog. , ■ j j Az adóhivatal a jövő héten kezdi meg a kivetések kézbesítését. Az in- ségadót három részletben november, december és január hónapokban kell fizetni. Magyarorszag lóállománya: §1*1.591 darab A földművelésügyi minisztérium к őzzé le tie az idei ;óössz'eirás adagit, amelyről már röviden megemlékez- ■ tünk, Kitűnik belőle, hogy az ország lóállománya az 1937. évi összeirás óta kereken 15.500 darabbal 813.591- re emekedett. Országrészek szerint ' legjelföntösebb volt az emelkedés az Alföldön, ahol az elmúlt évi 397.771 darabba' szemben ezidén 410.288 lo­vat számláltak. A Dunántúl ez az emelkedés körülbelül 3000 darabot tett ki s igy az 1937. évi 301.227 darabba! szemben a lovak száma 304.J233-ra szökött fel. Az északi dombos vidék tavalyi 99.068 dara­bos számlálási eredménye majdnem megegyezik az ifiéi tavaszi összeír,áp által! feljegyzett 99.070 darabbal. Nem kétséges, hogy az .állomány növeke. > dése és a tenyésztési kedv felendü- lése már összefüggésben áll a szer­vezett értékesités előnyeivel, amely­-E5Z3317Tv7^aiZSZ^^ Halasi Takarékpénzí ár Alapítva 1872 évben Folyósít kölcsönöket töd és házingatlanokra, értékpapírokra, árúkra. Felmondás nélküli betéteket legelőnyösebb feltételek» kel gyümölcsöztél! nek hatása később bizonyára erőtel­jesebb módon is kifejezésre fog jut i ni az áiomány emelkedésben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom