Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)

1938-11-19 / 93. szám

2 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE november 19 kunhalasi, kferü’et választotta meg képviselőjévé a Nemzeti Egység Párt­ja programjával s mint képviselő fis, mindenkor lelkes szószólója volt a parlamentben az agrárérdókáknak. Néhány honlappal ezelőtt politikai ál­lamtitkára iliett a földművelésügyi mi- njsztériumniak s e minőségében ki­fejtett szakszerű munkásságával, (ki­tűnő hozzáértésével és 'rátermettségé­vel az egész magyar agrártárs adatom elismerését s rokonszenvét vivta ki. A mezőgazdasági élet körében osz­tatlan örömmel és megelégedéssel fo­gadják földművelésügyi miniszterré történt kinevezését. Teleki Mihály grófot Olaszországban is jól ismerik — irja Az egész olasz sajtó vezetőhalyen Számol be az I mrédy-kormány át- fllakifásáról. A legtöbb lap, köztük a Popok) dí Roma és a M©ssaggenö, megjegyzi, hogy az Imrédy-kormány- nak ez az átalakítása a tekintély ál­lameszméjének megerősödését jeleníti. A lapok különösképpen Teleki Mi­hály grófnak és Tasnádi Nagy And­rásnak miniszterré történt kinevezé­sével foglialkozznak. A Popoo di Ró­a Popolo di Roma ma többek között lazt irjla, hogy Teleki Mihály grófot Olaszországban is jól isme­rik. Ez a fiatal szakember nagyszerűen ismeri a föld összes problémáit s tót a fej­lődést is, amelyet az agrár­politika Olaszországban elért az elmúlt másfélévtized alatt. Teleki Mihály gróf áfveííe a földművelésügyi minisztérium vezetéséi Teleki Mihály gróf csütörtök dél­előtt vette át a földmivelésügyi minisz­térium vezetését. A minisztert hivatalba- lépése alkalímábó1- P é c h у Tibor álam- . titkár üdvözölte. Kifejtette, hogy gróf J Teleki Mihály személyében olyan I férfi került a miniszteri székbe, aki ifegyéni 'képességeinél és a mezőgazda­ság érdekében eddig is kifejtett mun­kásságánál fogva predesztinálva van arna, hogy elődje örökét méltó utódként vegye át. A miniszter vái3szában kiemelte, hogy éppen úgy, mint eddigi államtitkársága alatt, a jövőben is mint miniszter, n©ml annyira politikai téren, hanem, elsősor­ban a mpgyiar társaidiaj'őmi s a mPgyar foki népe érdekében kiván dolgozni. A mjagyar gazdának nőm tehet imjás vá­gya és vágyának beteljesülése, mint ha á fötdm,üvelésd tárcát tudja irányítani. ; — Én mint miniszter — folytatta — j senkinek az érdekeit nem nézem, ha­nem, mindig a közösségnek, a magyar i gazdatársadatomnak az érdekeit 'kívá­nom Szeme lőtt tartani. A tisztviselői i munka nem ,öncéluság, hanem elsősor­ban a föidmüv©’ési tárca keretén bieW a magyar föld, a magyar gazdatársádá- , lom és a köz munkáját kelt. hogy szolgálja. ; , i 1 ! : I — Azt mondottam, nem kívánok po­litizálni, hanem; elsősorban dolgozni, de mint politikus is ke’l, hogy néhány szót szóljak. Tudjátok, hogy én szélső nacionalista vagyok és mimdnyájatok- tóta zt kérem, hogy eb­ben a szemeimben dol­gozzatok ti is, m|ert ha jgy dolgoztok,, akkor a ma­gyarság, a magyar fajta érdekeit ki tudjuk munkálni és el tudjuk érni, hogy a jmagyar föld a magyarok kezébe ke­rüljön és a magyarok munkájának le­gyen a gyümplcse. Ha igy dolgoztok, bennem; mindig segítő jóbarátot és munkatársat fogtok találni, aki a ti munkátokban mindig segitségí©kr©tesz. Csak arra kértek Benneteket, hogy, ezeket a szempontokat tartsátok szem előtt. — Az étet a huszadik században, de különösen napjainkban, gyorsan halad, nem érünk rá és nem engedhetjük m®g, hogy lassan dolgozzunk. Foko­zottabb mupikdteljesMményre van szük­ség iés én mint mintakép akarok et'öl- jámi, dolgozni reggeltő* estig de vi­szont dolgozzatok ti is. — Nem engedhetem móg, hogy az lakták huza-vona révén ne azonnal intéz- tessenók eb A magyar éíot gyorsan halad és a fejlődés meg­kívánja azt, hogy ne csak a gazdasági éfet- iben, hanem a hivatalo­kon belül js gyorsán menjen a munka. Tudom, ez a H óhajotok is, hiszen az országnak ma örömüpnape van, a Fel­vidék egyrésze visszakerült s ez foko­zott munkát kíván tölünk azért, hogy a felvidéki magyarok lássák, hogy milyen örömmel fogadjuk őket, hogy itt gyor­san működő állami gépezet van. Ennek rendkívül fontossága van azért is, hogy a most visszatérő vidé­keken 'élő lakosság is lássa, milyen anyai sze­retettel várjuk őket. Arra kérlek tehát Benneteket, hogy a mjagyar faj, és a magyar föld minden rendű és rangú munkásának érdekében v©temj karöltve dolgozzatok és akkor meg vagyok róla győződve, hogy az a harmónia, amely eddig is megvolt kö­zöttetek és köztem, mint álaimtjjtkár között, a jövőben is fenn, fog maradni, sőt ki fog mélyülni. Csak kérlek: Ben­neteket, . hoigy ezeknek az eszméknek szolgálatában 'tegyetek segítségemre és akkor ez a minisztérium a (muga mun­kájával a mjagyar föld és a magyar étet újjáépítése terén mintaképet fog Szolgál­tatni s akkor az egész mjagyar mező- gazdaság Szebb és jobb jövőjét is el fogjuk érni. Ehhez kérem szives támo- gatástokat. ; . . , i A miniszter szavait hosszantartó tel­kes éljenzés és taps fogadta. Ezután gróf Teleki Mihály mint régi ismerő­seit ’sorra üdvözölte a minisztérium tisztviselőit, i i i i i Hétfőn halasi küldöttség tiszteleg a miniszternél Teleki Mihály gróf minisztert na­gyobb küldöttség üdvözli miniszteri kinevezése alkalmából. A miniszter a halasi küldöttséget, mint lapzár­takor értesülünk, hétfőn délben 12 órakor fogadja. A miniszter-a kül­döttséget a fogadás után a Nemzeti Egység Párt helyiségében ebéden látja vendégül. A küldöttség hétfőn reggel a 8 órás vonattal utazik Buda­pestre. Aki a küldöttségben részt kí­vánj venni, az jelentkezzen a tanács- jegyzői hivatalban. HISKIHIK a EHE1 A halasi MOVE liUldotlsog diadalutja a felszabadult Felvidéken и. Melyben megmagyarázzuk cí­münk értelmét. Hol js hagytam el? Szóval »elindul­tunk a nagy utra!« — szerdán, 9.-én, éjféli 12 órakor. Mindjárt Kecskemét után oly sürü ködbe jutottunk, hogy az orrunkig sem: láttunk. Szerencsére P%t alatt a köd elosztott; itt a csüggedőkb© dr Novobaezky főorvos ur jóféle hazai diópálinkájiával és Nagy Biró Sándor pompás rizlingjévei étetet öntöttünk — úgy hajnali 3 óra körül — és most már gyors iramban magunk mögött hagyva Gödöllőt, Hatvant, Pásztót, reggel 7 órára befutottunk Salgótarjánba. De csak két kocsi. Ugyanis Tóth Lajos Tar előtt karburátor detektét kapott, dr Rúp­iák és Borbényi visszamaradtak segi- teni, amit Körösi és én a köd és a i sürü szerpentinek miatt mám vettünk észre. Miután pedig Salgótarjántól kezd­ve az ut tele volt felvonuló katonaság­gal, csak Rimaszombatban tudtunk egyesülni. Maga Salgótarján is teljesen háborús képet mutatott. Tömve трмещег ka­tonai oszlopokkal; a vezérkar épen in­dulni készült, vagy 30 gyönyörű autón. Tőlük tudtuk még, hogy Oszlányi Fe­leden van, onnan indul a szomszéd Ri­maszombatba, hova 2 órára kell bevo­nulnia. Itt találkoztam dr Szientiványi. dr Eötvös Szolgabirákkal, akik a rima- szombati katonai parancsnokság köz­igazgatási előadói lesznek. Azonban figyelmeztettek, hogy előttük próbáljuk még az átjjutást Somoskőújfalun, mért íők a határt tezáratják. Szóval az volt a harchelyzet, hogy vagy tovább várjuk a lemaradt három kocsit és kockáztat­juk célunkat, hogy a csapatokkal egy­idejűleg vonuljunk b©, vagy nekivágunk. Gyors haditanács után az azonnali in­dulást választottuk. így is jó órát vá­rakoztunk itt, felvirágoztuk az autókat, zászlóinkat kibontottuk. A határon MOVE-engedélyünk baj nélkül átjuttatott. Izenetét hagytunk hát­ra a visszamaradottaknák, átkacskárin- góztunk a piros-fehérre meszelt, öt­soros vasbeton uíeízárón és bént vol­tunk a 20 éves rabság után visszatért drága Felvidékünkön. A táj a megszo­kott nógrádi dombos, erdős vidék^ ap­ró, piszkos kis falvakkal. Nemsokára feltűnik az első diadalkapu, körülötte ott nyüzsög a 20—30 házból álló fa­lucska; apraja-nagyja. Hát persze, hi­szen csak két órája vonultak ki a cse­hek. Oly lelkesen integetnek, éljenez­nek, hogy nem akarjuk kedvüket szeg­ni, a diadaikapuk alatt meg-megál unk egy félpercre, a kocsik pillanatok alatt tele lesznek virággal, simogatják még a kerekeket is. Valami nagy jólétnek némj látják nyomait, a diadalkapuk is szegényesék, de ez a határmjeuti lakos­ság mindén díszt kihozott honvédeiinjk fogadásához, ami csak szegénységétől tellett. De robogunk tovább, mert ét kelt ér­nünk kerékpárosainkat. Elhagyjuk Fü­lek várát és Medv©czky Károly bátyánk rövid történéti visszapillantást vefE azok­ra iaz időkr©. amikor a török hódoltság alatt Pest vármegye hatósága ide me­nekült. A vidék kép© változik, jobbra- baíra, jő vetések között futunk, a va­gyonos, bőtermő délgömöri részeken járunk. A nap is kisütött és ragyogó verőfényes délei őt tel érkezik b© két ko­csink Fe'edr©. Babeny'ecz már messziről észreveszi az ut szélén' áUó bicikliket, no végre, utolértük a házi zászlóaljat! És ni csak, egyik század élén ott göm- bölyödik Szapár Tibi ismerős alakja, itt vannak a többiek is, mind a hala­siak, tisztek^ legénység. Nagyban inte­getünk, de ném állunk meg, sietünk az élre, fairt jelezték Oszlányi Komé t. El­érjük »z oszlop étet, már látjuk mar­káns katona fejét. Integetünk, alig akar hinni, a szemének^ mintha az égből ,pottyuntunk votoa. Szeretettel megötei- igetjük egymást, átadjuk az otthoniak üdvözleteit, öléíő karok, szives baráti kezek nyúlnak felénk, a MOVE mesz- sz©hagyott otthonok levegőjét, Szerető, gondoskodó Szivét hozta katonáink után. Az ezredes ur tájékoztat, hogy előtte m'ár a csehek vannak, ő két óra múlva indul tovább. Elhatároztuk, hogy megvárjuk a le­szakadt három kocsit. Közben vissza­mentünk a faluba, Feledre — és Boros Zoltánék (Mészöly Dénes barátunk nagy­bátyjának) barátságos kúriájában pom­pás tízóraiban volt részünk. Alig tud­tunk belelni egymással, végs-hossza nem volt Га kérdezősködéseknék. No de siet­nünk kell, vissza Oszfönyiékhoz. Oda­érve megtudjuk, hogy pár pérc múlva indul, első megállója az öt kilóméterre fekvő Jánosi község. A három kocsiról semmi hir. (Később értesültünk, hogy hogy akkorra már ök is ©’érték oszlo­punkat). Itt van már a fehér zászlós páriámén tér kocsi, általános készülődés, no- mi tesz velünk most, ajmjkor Osz- íányi atezr©d©s ur harsányan vezényelt; »A halasi MOVE induljon! Kiskunok az éli©!« Több som keltett nekünk! B©ug- rasztottuk Körösivel pompás öreg tra­gacsainkat és piihamaltok aü-aítlt a cseh utóvéd sarkába kerültünk. (Folytatjuk). —s —n. Q5=l~ - - - ■ -г.- - И Lengyelek a közös határ mellett Tegnap est© Varsó népe nagyszabású gyűlést rendezett, melyen a soke-zcrnyi tömeg óriási erővel követette a közös határt és ünnepelte Magyarországot. A tömeg kórusban zengte: »A lengyel hadsereg vonuljon Ruszinszkóba!« A] m Ne Szomi Vast 20=án Szinii utoU 3 3 о a? 3 Fénye ш Isi Möl] imák Z8I szép] müve mini kőn] mm mérsé kéi ív SÍI könj a reálgi mai s

Next

/
Oldalképek
Tartalom