Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)

1938-10-26 / 86. szám

október 26 KISKUNHALAS HELVI ÉRTESÍTŐJE Magyar földön a felvidéKi meneRülteR Rözt i ir™yi,ották öket ■ zank. — Csupa a németek hoiz­»ÉN VAGYOK AZ A GYERMEK, AKI A BOZÓTOS HATÁRON HASSNCSUSZVA ÁTHUZGÁLTAM KÖTÉLEN A GÉPPUSKÁKAT!“ , — A Helyi Értesirő munkatársa Ókécskén — Különös, soha nem látott kép tá­rult elém a hét egyik nfapján. A g ö yörü őszi r.apsü sen a; eoyjfc szinmagyar nagyközség akácfái aiíaitt sétálgattam, mikor vidáim katona nó- tázás ütötte meg füem. A »Rakass® ki rakassa...« a »Harminckettes baka vagyok én« pattogó ütemét kemény katonás léptek dobbanása kisérte s nyomban rá feltűnt az egyik fordüfó- nát egy század katona. D© micsoda ellentétek! Hirtelenében azt sem tud­tam, hogy hol vagyok tulajdonkép­pen? Szemben velem a község félár- bóera engedett országzászlója leng az enyhe szélbein, az úttest közepén masirozó katonák pedig a csehszlo­vák hadsereg gyűrött, рогоз egyen­ruhájában ének ik a magyar nótákat. Fegyver nincs a vá lükön, de a de­rékszíj juk csa ttján még ott a cseh állam felségjelvénye, a sokfarku oroszlán. Mellüket kivétélnéilkül pi- ros-fehér-zöld szalag diszitji ezzel a felírással: »Vissza a Felvidéket — Mindent vissza!« A templom tornyában delet haran­goznak, a menet egyre nő, mert innen is, onnan is újabb csapatok csatlakoznák hozzájuk. Most látni, hogy nem mindegyikem van cseh for­ma ruha és sapka, sok közöttük a civil, sőt akad a sorokban egészen fiatal gyerek is. A Felvidék mene­kültjei ők, a cseh terror elöl át- szökött véreink. Amerre ha adniak, ki­nyitnak az ablakok és a szivek. A nép szeretné a keblükre ölelni őket, mert érzik, tudják, hogy testvéreik) Anyát, apát, testvért, feleséget és gyermeket hagytak »oda át«, ami most még ne|m lehetett. a miénk. Az egyik udvaron hatalmas bog­rácsokban, gulyás ágyukban főt az illatos paprikás hús burgonyával s a fáradt, de jókedvű, mosolygó arcú fiuk gyermekes örömimiei sereglfk kö­rül. Sokan vannak. Amikor ott jár­tam, számuk ímegköze.itette a fél ez­ret, de még mindég újabb cső por» tokra váriak. Magánházaknál vannak elszállásolva és Csupa miegelégedel\ boldogság a szavuk, mikor arról esik szó, hogyan érzik magukat. — Mintha otthon lennénk. Egé­szen más itt — zúgják kórusban. Hogy fogadtak mindenfelé bennün- nünket, amerre jártunk, nehéz vol­na elsorolni, ünnepelnek, elhalmoz­nak bennünket! Hiába, mi itt ide­haza vagyunk hála Istennek!... Nem ügynek könnyes az arca, ami­kor arról emlékezik meg, hogyan sír­tak a templomban, almikor először tehették lábukat magyar földön az Isten házába, pedig 'a megfélemlítés minden eszközével bizonyítgatták eiötitüík a csehek, hogy 'aki tőlük átszökik, azt a magyarok lelövik, vagy visszaküldik. — Ezzel szemben az igazság, hogy a tenyerükön hordanak bennünket magyar testvéreink — mondja Ipz egyik polgári ruhás, 40 év körüli menekült s a többi hangosan helye­sel. — így jöttem el mellényben, min­den nélkül uram — mondja egy jó- képű bácsi. A trafikba mentem do­hányért, de mikor hazafelé tartottam, a szomszédok figyelmeztettek, hogy ne menjek haza, mert otthon már várnak rám a csendörök. Ei akar­tak vinni, mint megbizhialiadamt. Az elmúlt 20 év alatt, miótia a bitan­gok uralkodnak nálunk, számtalan­szor ie voltam csukva, összesen 37 hónapot ültem cseh börtönben azért, mert nem titkoltam magyar mivolto­mat. — Nem mérteim haza menni, meg- üaemtem a szomszédokkal, hogy át­szököm. Most nem tudják a gyer­mekeim, sem az asszony, hogy élek-e, halokLegtöbbjük, aki ka­tona ruhában jött át, a szudétafötd német határán szökött meg, onnian magyar fiuk, csalókö­ziek, kassaiak, pozsonyiak álltunk a sízept. 26-i cseh mozgósítás előtt, már a német határon. Úgy jöttünk éjjel egyenként, ha lehetett egész sza­kaszonként is. Azért állítottak min­ket oda, mert, tudták,, hogy mi ne|m harcoünk az ő oldalukon. — Azóta, szedtük össze magunkat, amióta Itt vagyunk. Egyszer kap­tunk napjában ennii, az is moslék volt. Hanem itt kitűnő a koszt — mondják mások, csupa szinmagyar név viselői. Jól megtermett, 14 éves gyerek áll elém, csillogó szemmel. Fején már magyar levente sapka. — Én vagyok az a gyermek — mondja büszkén, aki a bozótos ha­táron hasoncsuszva áthuzjgáitlam ma­gam után kötélen a géppuskákat^ — Mér tetted? — Mert magyar vagyok és sze­rettem volna levente lenni! Ott ná­lunk -a Szokoi Egyletben csak cseh iratkozik be. Megsimogattam a fejét és meg­nyugtattam, hogy nálunk olyan le­vente ehet, amilyen akar, különös­képpen azok után, amiket még ezen­kívül is végrehajtott, összeüti a bo­káját, tiszteleg s azt mondja éles kis hangján: — Le a, pimasz csehekkel! Adja­nak puskát a kezünkbe, hogy visz- sza vehess ük a miagyar fődet. 50 ezer rádiót akar forgalombahozni a posta 1935-ben, Winchter István kereske­delmi miniszters&gß idiején felvetődött faiz a gondolat, hogy megoldják az úgy­nevezett nép vevő rádió problémáját. Ré­gebbi kívánság volt ugyanis, hogy a rá­diót, ezt a fontos kulturális intézményt, hozzáférhetővé tegyék a szegényebb népréíegek számára is. Akkor az volt a terv, hogy 50.000 darab nép vevő-készüléket hoznak for­galomba, olyanok részére, axiknek még nem volt rádióappflráíiusuk, vagy leg­feljebb csak detektoros és akiknek a lakásában legalább három vn.amos- támpa van fe.szerelve és akik yáiBlják, hogy a készü-éket iegaiább kéíeszien- dejg üzemiben tartják, egészen miinimfá- 4s összegért, pár pengőért juiotak vol­na az említett népvevő-készü ékek bir­tokába^ Két év után tulajdonukba is kerülhetett a késznek, vagy ha időköz­ben lemondtak a haszná ul áró1, a posta vette volna vissza és juttatta volna másnak. t . A készüiékgyárak tulajdonkénen a postától kapták volna meg a megál*api- tott árialt. A havi 2.40 pengős rádióelő­fizetési dij fele, 1.20 pengő a rádiótár­saságé, a másik fele pedig a postáé. A posta ebből' az összegből törleszt­het te a népvevő-készüékek árát és erre annál is inkább több lehetőség mutatko­zott, mivel 50 ezer uj előfizető bekap­csolódása évente majdnem lé millió pengő uj rádióelőfizetési díjbevételt je­lenthetett. vagyis a postának majdnem háromnegyedmi %} pengőt. Sőt szó volt arról is, hogy a villamosközpontok, — amelyek az uj rádióelőfizMők bekap­csolódásától tekintélyes többletfogyasz­tást remélhettek, — szintén vádaknak bizonyos részesedést a törlesztésből. Ez a következetesen végiggondolt és könnyen megvalósítható terv azonban annakidején meghiúsult. Mint értesü­lünk. most három év után isjnlét előtér­be került ez a probléma. Igaz, hogy időközben a rádióelőfizetők szárma п!йщг várt mértékben emelkedett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy időszerűtlen ten­ne a kisembereknek olcsó rádiókészülé­kekkel való ellátása. A posta és a rádiótársaság szerződése olyan, hogy 400 ezer előfizető után az utóbbinak az előfizetési diából való ré- ^ szesedése 50 százalékról 20 százalékra i száll le. Amint értesülünk, a posta. ( most ált a 400.000 rádióelőfizető batá- ! rán és már foglalkozik a tarifarefoirm- ! mai. Az uj tarifa víaíiószinüen lépcsőze­tes (esz és a készülékek nagyságához fog igazodni. Az uj előfizetési dijskála megáhapitásában tehát a szociális szem­pontokat is érvényesíteni akarják, ami a méffányosság szempontjainak érvé­nyesítésén kivüi biztosíthatná, hogy a rádiótársaság bevételei különösebben ne csökkenjenek. Nem .ismeretes még, hogy a posta mny©n határok közölt kívánja megvalósítani az uj rádióelőfizetési tari­fát, úgy tudjuk azonban, hogy a legki­sebb készülékek előfizetési dija lényege­sen alacsonyabb lesz, mint az eddigi 2.40 pengős havi előfizetési dij, viszont a nagyobb és főként a lu xius készülékek üzemb©ntartásáért az eddiginél sokkal többet kell majd fizetni. A'l-itóltag szó van arról, hogy az előfizetési dijskála havi 50 fillértől 5 pengőig terjedjen. Mert a mostani havi 2.40 pengős rádió- előfizetési dij nincs igazságos arányban a készülékek használhatóságával. A tarifareformmal egy id őben ismét felmerült az a terv, hogy a posta 50 ezer népvevő-készüléket gyártat és hoz forgalomba, sőt az is, hogy a posta service-í is vállalna a készülékekért s minthogy egy típusról van szó, épp olyan- könnyen végezhetné a hibajavítást |és a karbantartást, mint a telefonkészü­lékek esetében, i i I i Kunder miniszter és két államtitkár felesége a csipkeházban Hirt adtunk arról, hogy a halasi csipkeházat hétfőn előkelő vendégek látogatják meg. Délelőtt 11 órakor autóval Halasra érkezett Kunder An­tal kereskedelmi miniszter feleségei, Törley Bálinlné, a kereskedeftni mi­nisztérium politikai álamtitkíárániaki felesége és Algyai Hubert Páfeé, a kereskedelmi minisztériumi államtitká­rának a felesége dr Fluck István mijn. titkár kíséretében. Az előkelő vendégeket a város ré­széről a csipkeháznál dr Fekete Im­re polgármester, dr Guszfcos Károly h. polgármester, dr Gytenes István főjegyző, dr Kathona Mihály fő­ügyész és dr Ha’ász D. Sándor ta­nácsnok és a különböző hatóságok részéről Tjóth Elek főtanácsos, a kapitányság vezetője, Sényey Árpád postafőnök, Vörös Vince áÜbmásfő- nök, Zeisz Károly dr és Mészöly István dr fogadták. A ha asi hölgyek közül dr Fekete Imréné, özv. dr Babó Imréné és dr Zeisz Károiyné. A szépen feldíszített csipkeháznál Farkas Hédi igen kedves kis köszön­tő kíséretében virágcsokrot adott át Kunder miniszter és a két államtitkár feleségének, majd a polgármester üd­vözlő szavai után megnézték a kibő­vített csipkeházat. A régi épületben most már csak a csipkeimühely és a kis vendégszoba van elhelyezve. Az uj épületben helyezték el az állandó csipkekiá Btást és a váro*s népének életére jellemző régiségeket. A ki- áHitási teremben faragott halasi bú­torok vannak és az üvegálványokom. helyezték el a csipkéket. A vendé­gek hosszasan időztek a csipkeház- ban, gyönyörködlek a szebbnét-szebb csipkékben és a látottak (felett a, legnagyobb elragad tatással nyi­latkoztak. Később megtekintették a csendőr lovastanosztály laktanyáját. Huba Ferenc a'ezredes mutatta meg a laktanyát és annak belső életét. A ragyogó szép rend, valamint az ott látottak meglepték az előkelő lá­togatókat. A vendégek tiszteltére délben a csipkeházban ebéd volt, délután pe­dig a polgármester és felesége látták őket lakásukon vendégül. Az előkelő vendégek délután fél 5 órakor utaztak el Halasról. A leg­te jesebb elismeréssel szóltak a látot­takról és köszönték meg a szives fogadtatást. Hétfőn a csipkeházat egy belga ur látogatta meg. Elmondta, hogy külföldön hallott a halasi csipkéről és Magyarországon első útja hozzánk vezetett. Tjöbb csipkét vásárolt és fényképfe vételeket is eszközölt. iwn patikámat jö gyógyszer« táramat a régi helyről a harmadik, illetve Kossuth uceaf Berk;­házba (szemben” a Váry házzal) helyeztem át. И fi К A Y • gvógvszerész. Fér«- és női pulóvereket, HUtlSNYABOLT ЗУ С Г Ül 0 к kötöttruhakat (Konzum jegyre 6 havi részlet) (Gazdasági Bank épület)

Next

/
Oldalképek
Tartalom