Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)

1938-07-13 / 56. szám

4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE julius 13 65.972 pengő a javadalmi hivatal idei bevétele A városi javadalmi hivatal félévi statisztikája szép összeggel zárult. Az idei bevétel összege juüus 1-ig bezárólag 65.972 pengő 17 fillér. Ez az összeg a különböző adók, dijak és pótlékok szerint a következő­képpen oszlik meg: Husfogyasztási adó 8238.88 P, vá­góhídi dij 10.196.86 P, husszem'.e dij 3483.30 P, husszékhasználati dij 3.57 P, akol dl:j 1.40 P, vigalmi adó 712 P, kedvezményes borajánlat 9175.53 P, boritaliadó 14.269.97 P, szeszadó- pótlék 608.95 P, helypénz 14.452.12 P, italmérési illeték 3808.81 P, szesz- italforgaiimi illeték 106.15 P, birság 764.08 P, hirdetési dij 155.55 P. Kimennek divatból a vidéki váromok ünnepi hetei A Duna—Tisza közén egy város sem rendez az idén ünnepnapokat A divatok mulandók és hosszaíbb- rövidebb idő után eltűnnek. Úgy lát­szik, ilyen múlandó divat volt az is, hogy a. vidéki városok az előző évek­ben halmozva rendezték az idegen- forgalmi ünnepi heteket és napokat. Utóbb már a kereskede emügyi mi­nisztériumban ke lett egyeztetni a vi­dék ünnepi dátumait, hogy ne ütköz­zenek egymással. Az idén már nßm visszhangzik a sajtó a városok propagandájától. A szegedi és pécsi játékokon kívül mindössze Debrecen és Eger rendez­nek nagyobb látványosságokat. A Duna—Tisza-köze városa Kecskemét, Halas, Cegléd, Nagykőrös és K;skun- féiegyháza mind lemondtak az ün­neprendezésről. „Egy éven belül, még talán hamarabb, is, képviselőválasztás lesz,“ — mondta Tasnádi Nagy András, a NÉP országos elnöke A NÉP hódmezővásárhelyi helyi csoportja nagyvá asztmányi ülést tar­tott,amelyen megjelent Tasnádi Nagy András, a NÉP országos e.nöke is. — Jóleső érzéssel értesültem, hogy itt is fe.lángolt; újra pártunk mun­kája, megindult a lelkes szervezke­dés és propaganda, amit ugyan én szívesebben nevelek felvllágositó munkának. Erie minden tekintetben j hagy szükség van, meri életbelépett a titkos választójog és bár hivatalo­san csak két év múlva kerülne sor a választásokra, a gyakorlat eddig is azt mutatta, hogy a parlamentek némi szoktájk végigdolgozni az időt s most is az a heizet, hogy talán egy esztendő mu.va, vagy még ha­marabb is, vá asztanl fogunk az uj rendszerrel. Igen jó bortermésre van kilátás és újabb közraktárak épülnek Az időjárás viszontagságai az idén sok tekintetben, befolyásolták a szőlő­termés fejlődését. Az ország ©gyes ré­szein, különösen az Alföld déli felén a koriatavaiszi fagy majdnem teljesen tönkretett® a t'2rmést, az északi része­ken azonban eddig még semimifélie kár sem esiett a szőlőkben. A terméskilátá­sokkal kapcsolatban különféle hírek vol­tak eddig forgalomban. Nevezetesen, hogy a múlt évről maradt ’borföfósleg és az idei várható jó termés erősen le fogja rombolni a, boráxakat. MILYEN LESZ A SZŐLŐ­TERMÉS? A szőlősgazdáktól és hivatalos hely­ről ez ügyben az alábbi hivatalos tájé­koztatást kaptuk: — Nem lehet beszélni tulajdonkép­peni borfeles’jegről, mert borfejésleg nincsen. Van tartalékbor, ez azonban szüret idejére meglehetősen elfogy. Ami megmaradt, azt részint óbort, — hasznosítják, részint pejig a borközrak­tárak veszik át feldolgozás, vagy kivi­tel céljából. , — Az idei bortermés kilátásai általá­nosságban jók. Vannak egyes helyek, ahol kárt tett az időjárás. A műit évi terméshez viszonyítva á várható hozam husz-huszonöt százalékkal kevesebb. Ez a jelenlegi helyzet. A termést a szüre­tig még ezer veszedelem, fenyegeti: jég, molyinvázió, peronoszpóra, lisztharmat stb. ÚJABB BORKÖZPINCÉKET ÉPÍTENEK i — Ha az átlagos jó termés beválik, akkor sem fog problémát okozni a bor- feesleg értékesítése, mert a borközrak­tárak kitünően bevált intézménye itt rrwittflf двмим II— KRAYER IFIEjTÉKEK, 1*ККОк5^гнЛннпа HÁZT ARTÄSI CIKKEK, FESTÉKÜZLEll Csengeri utca 10 segítségére siet a kistermelőknek. A kis­termem edény hiányában nem tudná hová tenni a borát, a közraktárak napi áron átveszik és vagy exportálják, vagy pedig szesszé feldolgozzák. A borköz­raktárak korszerűségét igazolja m a tény, hogy újabb közraktárak építése vált szükségessé az Alföldön, olyan he­lyeken Is, ahol már építettek közrak­tárt. f ' i i , i Három kilométeren húzta a ló a halott lovast i A Solt és Dunaegyháza, közötti köves | a hátáról, a lába azonban biz istrángban utón Szörnyű baleset játszódott1 le. JCnei megakadt. Erre a ló őrült vág tatásba József íovászgyerök, az egyik Solti ura- kezdett. Háromkifométar£s vágtatás dalom alkalmazottja, lóháton akart ha- után a ló kimerülve megállt, akkorra zamenni a mezőről az uradalomba- Is*- azonban a szerencsétlen Iovászgyerek rángból kengyelt kötött és abba tette fejét az ut kiálló kövei a, sző szoros be'e a lábát. j értemében szétroncsolták. Miután sen­Amint az utón haladt, a ló va’amiíöl kit sem terhel felelősség, az iigyész- níegijedt, megugrott és a gyérek leesett iség a temetési engedélyt megadta. Halas katonái a világháborúban A NÉMET I ÉS A PIROS CSÖVES PAPRIKA 1917-ben Wo’hymában összeragasz- I tottak bennünket (1-es honvédeket) a német ármádiával. Pihenő alatt egyször | é.ővöszöm a prótzsákomat, — kotorá­szok benne, hogy mit találok? Egy fej vöröshagymát, cséves piros paprikát s egy kis szafonnácskát. Könyérke nem- volt. övögeíök javában, mikor odalép mellém egy né,m|et káplár к azt kérdezi tő'em: — "Vas ist dias kamerád? Fe'ejsm, hogy: paprika. — Gut ist? , [ — Ja! [ V i i — Bitle schön kamerád ein stück! Tarisznyába nyúlok s ögy csévél ba­rátságosan átnyújtok neki. A némöt mohón keltéharapja hárjn®;!- négyet csócsál rajta; egyszeresek tátva marad a szája. Néz rám, de a szája egyre nő lefelé, a szömei dagadnak, az arca változik, szömei könnyeznek, nyála folyik. Lép fe'ém; én mög hátrp. Majd kezeit kitárva, hol az ég felé kap­kod, hol jobbra, hol meg baba csap. Nem®1 bajtársai ezt látva, odarohap- nak, ekapják, szóógatják, de németünk n©m felel, a, tünetök mög tízszörösződ- nek rajtp.. i ’ i B aj társai e kezdik kiabálni : — Mög van veszve! Kötözzük mög! Aztán pus­ka zsinórokkal tényleg megkötözték. A némöt sógor látja, hogy kétféle baj is éri, kiköpte a szájából a piros paprikát s szitkozódik ájn csúnyául, hogy tő'em kapta. Erie a megkötözést abbahagyták s figyelmeztette az egyik baj társ: — Ez n«m németnek, — tnpgyarnak való. Ilyent kapnak, há rohamra men­nek. Ezért harco'unk olyan piérgesín. Ebben aztán a szenvedő is megnyu­godott. : , A KESERŰ MÉZ Az orosz fronton:, Kofodrubi község közelében járőrben voltam (beszéli to­vább Мо-'nár Ferenc uram). Parancsno­kunk egy Kovács nevű őrmester volt. Mönelközben egy kozák gazdasági épü­let mellett haladunk ej, a kertjében tömérdek méhkas volt. Az épületök üre- sök; gazdának hire se. Átvizsgáltunk mindönt, de az őrmes- tör mindég a kert felé tekinitgetöbt. Egyször aszongya: — Embörök! Kinek volt odahaza mé­— Nekörn most is. van otthon 19 kaptárral! — feleltem n^ki. — Hát mondja csak Molnár, hogyan lőhetne tőlük a mézet efezödná? — Emelje mög az őrmester u-r á kaptárt, fújjon alá pipafüstöt, úgy az­tán kiszödheli a sej töket! Az őrmester vissza eq mpoíygo 11 a kertbe, főieméit egy kaptárt, sátorlapba tötíe, aztán bevitte a házba. Rátörte az asztalra, az ajtókat becsukta, hogy mi ne is lássuk, hogy mit Emivel. Egyszörcsak hatalmas kiabálást hal­iunk. Az őrm«stör rohan ki az udvar­ira, a méhek mind a fője fölött kava­rognak. Sapkájával csapkod jobbra-baL ra, majd kardot ránt в ázza: hadakozik. Olyan kemény csapásokat márt le, hogy két orosznak is e’ég lőtt volna. Láttuk, hogy bajban van, tele a haja, képe, bajusza méhekkel, d® mi se mer­tünk az apró ellenség közé keverödni. Szalma csóvákat gyújtottunk s azok­kal hadonáztunk az 'őr rn.es tör kőiül. De már akkorra szöme-szája összedagadt. Úgy kötött vezetgetnünk. CSEH GARAZDALKODAS BRUCKBAN A frontról minden honvéd1 ezredtől 30—30 embert vezényeltek be Bruckba, — gyalogsági ágyús osztag tanfolyam­ra. Én is köztük voltam. Egy cseh brt- jgadéros' volt a láger parancsnoka. Egy­szer elkapott, hogy mönet közben »jobbra nézz«-t komándiroztam. Mög- parancso'-ta, hogy másszor »rechs scha­utot» mondjak. Majd parancsba is ed­ita, hogy a honvédek is némötüi ttöztö- lögjenek. t A következő napokon mögint magya­rul tisztölöglem neki. Rapportra stimmölt,parancs n®m!- te jesítésért. A rapporton ismét magya­rul jelöntköztem: — Brigadéros urnák alásan jelön­töm, mögjelöntetna a parancsára! Ez mégjobban fölpuskaporozta. — N©m tudja maga, — förmjedt rám, — hogy a parancs ne.mteljesitést a katonai törvény szigorúan bünteti! — A szolgálati szabályzat nem Írja elő, hogy a honvéd altiszt némöt ve­zényszót használjon! — védeközfem. Ál­lítson. ha ’tetszik haditörvényszék eCiá a brigadéros ur! , j Esze ágában s£m volt. Nem is lett semmi bajomi/ s maradt minden a ré­giben. . I - , I I i. i , (Folytatjuk). í , cz. L,

Next

/
Oldalképek
Tartalom