Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)

1938-03-09 / 20. szám

4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE március 9 AZ IDEI FARSANG NEM JÓ ÜZLET VOLT A HALASI KERESKEDŐKNEK Az idei farsang sem tartott tehát örökké, bármily hosszú is volt... Nem tartott örökké, de nem is multa fe­lül rövidebb é’etü elődjeit. Sőt! A kereskedők ®s iparosok legalább is arról panaszkodnak, hogy hasztalan volt hosszú a farsang és hirdettek щ meghívók szombatra vagy vasárnapra több bált is, nem volt igazi far­sang az idei. Pedig az ő véleményük­re adni kell, mert az üzletek forgal­ma mindenkor fokmérője az igazi far­sangnak, a haímisitat'an, gondtalan jókedvnek. A mostani farsang nem hozott nagyobb forgalmat ia halasi kereskedőknek. Már pedig az az igazi farsang, amikor az emberek sok pénzt költenek Karnevál herceg tiszteletére. Felkerestünk néhány halasi kereske­dőt és iparost, hogy beszámolhas­sunk arról, mit vásároltak a bátazó urak és hölgyek; s jelentette vala­mit Halas gazdasági életében az idei hosszú farsang? Az egyik rőföskereskedő a követ­kezőket mondja: — Mi ráfizettünk az idei farsangra.1 Szebbnél-szebb farsangi árut halmoz­tunk össze, s a felén sem tudtunk tu'adni. Mintha csak minden ember ä tavalyi ruhájában bálozott volna. Hasonlóképpen beszél a cipöker«s­kedö is: — Rég ;nem emlékszem ilyen gyenge forgalmú farsangi vásárra); Az idén nem volt keletijük a szép báli cipőknek. Még szerencsénk, hogy a szezonvégi kiárusításkor — ha ke­vés pénzért is — de megszabadultunk a farsangi szezonra elkészített áruink egy részétől. Egy jónevü szabómester a követ­kezőket panaszosa: — Az idén karácsony után azon­nal megkezdődött a »holt« szezon. Nagyon kevés ember táncolt — saj­nos — a mostani farsangi bálokon uj ruhában. De sorra panaszkodik a többi ipa­ros és kereskedő is az idei farsang­ra. A vendéglők, kiskorcsmák és mu­latók tulajdonosai pedig va!(ameny­nyien megállapítják, hogy az idei far­sang nem váltotta be a várakozást Mi volt ennek a »gyenge« forga­lomnak az oka? Aligha az, hogy az emberek leszoktok volna a mutatás­ról, gondtalan farsangolásról. S azt sem hisszük, hogy nem köl ten ének, ha volna miből... A dráguló élet volt alighanem az oka annak, hogy a halasiak kevesebb pénzt költöttek él az idei farsangkor, s kevesebb pezs­gő® üveg durrant az idei báli ^sza­kákon. > Kutyaharapást szőrével. Egy tanyai kutyaharapás mnlatságos története és szomorú következményei Pásztor Mihály jómódú felsőtanyai gazda ellen gondatlanságból okozott súlyos testi sértis miatt emelt vádat az ügyészség, mert kutyája meg ha­rapta Kovács Abrahám gazdát, aki olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy lába megbénult. A 71 éves, görnyedt hátú, törődött Pásztor Mihály jóizü bőbeszédűség­gel meséli el a tegaprótékosabb rész­letezéssel, hogyan is történt a »nagy eset.« — Hát az úgy volt kéremalássan, hogy a vásárba akartunk menni. Solt- vadkerten volt teccik tudni akkor vá­sár, oda akartunk menni. Gondoltuk vóna, hogy e’adljuk a tehenünket, oszt veszünk másikat. A fiam már elment, a tehenet meg előre vitte a nóném- asszony unokájának a keresztapja... Nem, mégsem úgy volt. A ko­mám nénjének az unokája... de még­sem ... az unokám keresztapjának a nénjjeasszonya... Kifogy a rokonsági kapcsolatok zűrzavaros variációjából, lemondóan legyint a kezével, '»horgasztfa a fe­jét. Menthetetlenül be'ezavarodott a családfa ága-bogaiba. A tanácselnök segiti ki: Hülgyfodrászatomat Avar ucca 4 szám alól Kossuth ucca 15 szám alá (gimnáziummal szemben) helyeztem át és a legkényesebb igé« nyékét is kielégítően rendeztem be. Tartás ondolálást Dauer a legkitűnőbb szerekkel 6 P»ért szavatossággal készítek. Szives pártfogást kér tisztelettel Gsánylné, Sárközy Margit hölgyfodrász — Ne tegyen fel hát magának ilyen problémákat, ha nem tudja megmondani. Azt mondja el, hogy volt az a kutyaharapás. — Ahogy éppen készülődünk, a feleségem meg még a tehenet- fejté, teccik tudni, mert van több tehe­nünk és akkor is ő fejte a tarkát beköszön az udvarra a sógor, már mint Abris sógor. Megkérdezi: Men­teké a vásárba. Mondom: Megyünk. Aszongya: Elvinnétek-é? Mondom: Van hely a szekérbe, elviszünk mi. No hát, ahogy készülünk, én Szer- számozom a lovakat, ő meg addig leült az istá’ló eíibe egy kis székre. Van egy kutyám, nagyon derék, régi állat, teccik tudni, még akkor sze­reztem ... és itt jön közbevelőleg a derék, jóravao kutya genealógiája. — Ábris sógor akkor elkezdett ját­szani a kutya két kis kölyökivel. Egy­szer csak hallom a szekér meló’-', hogy a kutya kölyke elvisongatta ma­gát. Mert az Abris meghúzta játszás­ban a fű it... de mégsem a fülit, ta'án a farkát... vagy mégis a fülűt, Talán a farkát... vagy mégis a fü­lit, farkát... farkát... fülit. A tárgyalóterem közönsége hangos derü’éssel fogadja az öTeg gazda újabb nagy tépelődését, amely most fontosabb számára, mint a legfonto­sabb vüágprob'éma is: a fülit huzta-é meg a kutyakölyöknek az Abris só­gor, vagy a farkát... ? — Akkor ott vo't megkötözve egy fánál az anyjok a kölyköknek. Vót oda vagy 15 lépésnyire, vagy mégis csak 12 forma... nem a, megvót m a 15 lépésnyi — dönti el az egy­oldalú vitát a maga javára. Ahogy meghallja, hogy visongat a kölyke, olyan ingerültség jött rá, hogy na­gyot vakkant, elszakijja a szíjat, ro­han az Abrishoz, oszt beje a lábába, Az meg feikapkodta a lábát, nem is nagyon harapta az meg, a’ig lát­szott a foga helye. A sérült gazdát Pásztor Mihály és felesége gondos házi gyógykezelés­ben részesítették, kimosták a sebet, azután ölomecetes borogatást raktak rá és tisztei ronggyal bekötözték. El­mentek azután a vásárba, de Kovács Abrahám nem akart orvoshoz menni. — Eocer nap asztán jön a felesé­gem, aszongya, hogy az Ábris fe­lesége aszonta neki, hogy nem gyó­gyul a seb, kutya szőrit keltene rá­lakni. Adjunk mi szőrt a kutyáinké­ból, hisz a harapta meg. De min­den résziből legyen, mert csak úgy használ az. Én gondoltam, hogy há- szien, ha nekik jó, nekem is jó, kö- rülnyirtam az egész kutyát, a szőrit, jól elvegyitettem, aztán adtam én ne­kik vagy egy jó marokkal. Vagy ta- i Ián több is volt a, nem tudom már. A feleségem elmondta nekem, hogy a szőrt belerakták egy cserépbe, meg­pörkölték, a hamuját aztán meg jól belenyomkodták a kutya foga helyei­be, kettévágtok tetejibe egy fehér babot, azzlal lenyomkodták, oszt be­kötözték. A furcsa gyógyítási mód következ­tében a seb inficiálódott és Kovács Abrahámot kórházba kellett száUtáni. Kilenc napig ápolták a kórházban, de a kutya szőrével való gyógyítás kö­vetkezményeit elhárítani már nem le­hetett. Kovács Abrahám lába meg­bénult és azóta csak majnkón tud járni. 1 'I 1 Több tanút hallgatott ki a bíró­ság a nagy kutya-ügyben és végül Ítéletében 20 pengő pénzbüntetésre ítélte Pásztor Mihályt, az itéet vég­rehajtását azonban 3 évi próbaidőre felfüggesztette.----- ■ TV-: ...........------------------------- - -r------­AZ UTOLSÓ BÉKEÉV TallózásoK a Helyi Értesítő 1913. évi évfolyamában MIT ÍRTAK A TANGÓRÓL 1913-BAN? »Tangó láz van most Budapesten. Erős és nagyon általános az érdek­lődés az uj tánc iránt, olyan, aminö rég nyilvánult meg. Szép tánc a tan­gó. So,k változatos és kedves figu­rája van. Van aztán egy csomó egé­szen groteszk és müatságos is. A lábszárak о alakú csúszó és forduló mozdulatai, például, amelyekre oly sok ifjú ur annyi természetes haj­landóságot mutat. Néha egy pár úgy hajol meg, mntha egy zsebkendőt ejtettek volna el s tánc közben azt akarnák felemelni. Sok igen groteszk és félszeg mozdulat van, de sok szép is. Csak egy kis bajj van. Nehéz a tánc. Az ember elnézi a táncos párokat, amint komor, gondterhes arccal bámulnak a padlóra, mintha ott a szőnyegen kotíiaapokrai volna kiterítve a tangó koreográfiája. . Hu­szonnyolc vagy talán meg több fi­gurát fejben tartani, bizony nem könnyű mulatság. S bizony még a nagyon rutinos táncosoknak is na­gyon kell vigyáznlok, hogy el ne té­vesszék a dolgok egymásutánját.« AZ ÜSTÖKÖS »Egyik nap este fél 7 óra tájban egy rendkívüli természeti tünemény jelent meg az égboltozaton: egy meg­lehetősen erős fényű üstökös csll’ag merőlegesen ha’adt a láthajtár felé és fél nyolc óra tájban tűnt el sze­meink elöl. A ritka égi vendéget] nagyon sokan látták és ma már meg­indultok a jóslások a nép között, amely az üstökös csfl'ag megjelené­sét háború, dögha'ál vagy más csa­pással hozza összefüggésbe.« BÚCSÚZTATÓ, MELY SZERINT 1913-NÄL ROSSZABB ESZTENDŐ MAR NEM JÖHET Érdekesség kedvéért közöljük azt a búcsúztatót, amellyel a Helyi Értesítő elköszönt az 1913. esztendő­től. Kitűnik ebből, hogy a békeévek között is volt olyan, amely nem volt fenékig tejfel, gond, baj, csapások voltok akkor is, nem csak a mai idők­ben. Az volt: a vélemény, hogy ennél az esztendőnél rosszabb már nem is jöhet, mert lehetetlen a fokozása. Hát az Idők a’aposan rácáfoltak erre és megmutatták, hogy nincs lehetetlen. De álljon itt a cikk: »Az esztendő a végéhez közeledik. Soha még esztendő végét olyan mo­hón nem vártuk, soha még esztendő elmúlását olyan vágyakozva nem óhajtottuk, mint a kedves 13-<as esz­tendőnek a végét. Vigye az ördög, pusztuljon és tűnjön el az idők vég­telenségében és még az emlékét is ki kellene törö'ni az emberek leiké­ből. Mi minden volt ebben az esz­tendőben? Hát erről köteleket le­hetne jrni. Az ország két harmad­részét elemi csapások sújtották. Ár­vizek, felhőszakadások, jégverés, tűz elpusztította a termést, nyomorban hagyta a gardákat és tönkre tette még a jövő év reménységét is. Há­ború, ko’erajárvány, pénzinség, mun­kanélküliség, ezer és miliő balsze­rencse üldözött bennünket és mos^tj itt állunk szegényesen, lerongyolódva a kemény, zordon tél előtt. Egyet­len tét 'kezdet© ilyen félelmetés nem volt még. Nem egy országrész, de az egész ország beteg, nem egy tár­sadalmi osztály, de az egész tár­sadalom ínséget szenved. A nyomor tele, a szenvedés, a nélkülözés szo­morú időszaka lesz. Az emberiség­nek a legnagyobb áldása a remény és soha a reményeknek olyan tömege nem várt ujj esztendőt, mint most. És akármilyen is tesz az uj1 esz­tendő, azt merjük hinni, hogy a mos­taninál rosszabb nem lesz, mert az olyan rossz volt, hogy már minden fokozás lehetetlen.« köszönetnyilvánítás Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak, ismerősöknek és a tanári karnak, kik felejthetetlen jó fiunk, 'testvérünk teme­tésén resztvettek s ezáltal mérhetetlen fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ez­úton mondunk hálás köszönetét, KIS B. ISTVÁN és családja. Megnyílt Záborszki-cukrászda helyén cukrászda U] vezetés. UJ készítmények. Lakodalmakra, teaestélyekre, névnapokra sütemények, torták készítését vállalja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom