Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1937-12-29 / 104. szám

4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE december 29 EEISÉGES TULAJDONSÁGOKKAL RENDELKEZIK I 0 Ц f hangstintzabályetó. @ Rendkívül praktikus feszQltsdg-átkapcsold Л Automatikus stelekció-kapcsolás. JPtAtlS KitPEMTOnASJtAtlOARAMUjS DMIVCIIZÁ Hlliii Bontják a pírtól csárdát betyárok és szegénylegé­nyek egykori fészkét Dértől sziporkázó decemberi tájon, a reneszánsz kalapácsok mindent át­formáló ütései alatt nyög a pirtói csárda. A romantikus emlékeket sem kímélő civilizáció tör, pusztít és épít az évszázados épületen. A mun­kások raját tulharsogja panaszkiáli- tása. Betyár nótát, verkli hangját hozza felém az estiszél. Emlékekről suttog itt a szellő, szerelemről csicsereg a kismadár. Vihart látott öregfaliak regéinek a rónán. Kétszáz évvel ezelőtt még lakatlan pusztán, egy emberi jótékonykodás­ra született házaspár elhatározta, hogy a kietlenség országutján csár­dát épít a Selymes erdők alján. Pász­torok és fáradt vándor utasok evés időtájban megpihenvén egy-egy tere- bélyesebb fa árnyékában, nyársom szalonnát pirítottak — az akkori nép­szokás szerint. Bőségesen elvervén éhöket, tovább ballagásztak, mig az élelmes csapiáros meg nem pülantá a szomjas vándorokat, kik engedve a szives szóiitásnak, be. fáradtak egy-két kancsó borra. Minthogy előbb mindenkor a ta­risznyában magukkal hozott Sza’on- nát pirították meg s azután men­tek be a csárdába, elnevezték piritói csárdának, majd a szó könnyebb ki­ejtése kedvéért pirtói csárdának. Évek múltán mind több és több vendége lett a csárdának. Odaszok­tak a pásztorok és betyárok egya­ránt, sőt az arra járó utasok is, olykor-olykor pedig még a pandú­rok is. Ide tette székhelyét Bogár Imre hires bandájával, die megfordult itt Rózsa Sándor a leghíresebb be­tyárvezér is. Volt a csárdásnénak egy tizenhét éves szép. lánya, ak|i elég sok gon­dot okozott a haramiáknak. Mind­egyik magának szerette volna e pusz­tai virágot. Egy alkatommal éppen verekedtek a vetélytársak, mikor a szép csap'ároslány, hogy a küzdel­met megszüntesse, közéugrott a két feldühödt vezérnek. Egy az ellen­félnek szánt fokosütés azonban halán­tékon ta'á'Jta s azonnal holitan terült el a csatatéren. A további ütközet­nek a pandúrok váratlan megjelenése vetett véget. A sorscsapástól igy lesújtott szü­lők elrejtették az áldozatot a pan­dúrok elöl a kármentőbe, majd azok távozása után a csárdától tizenöt, húsz lépésnyire az akkori országút mellé eltemették. Gyakran lehetett látni a csárdásáét naponta, amint a szökőajtóból könnyes szemmel tekint a drága sirhant felé. Volt még a csárdának egy másik nevezetessége is. A csárda mellein elterülő réten taítotitlák a délvidék legnagyobb á latvásárját, tavasszal és ősszel. E vásárokra Bácskából, Bá­nátból, sőt Szlavóniából is elhajtot­ták az állatokat. A vevők pesti és bécsi marhákéi eskedőkből kerültek ki, akik egész hétig utaztak, hogy erre a vásárra eljöhessenek. Erről tanúskodnak a csárda gerendád lát­ható, több, mint százéves írások és számok. De itt tartotta lakodalmát, a ké­sőbb Soltvadkerten élő Ocskóné is, kinek az esküvőjén részt vett Bo­gár Imre a betyárv&zér is. Az esküvő alatt a ha'iasi templom mellett egy fához kötötte lovát, ő maga pedig bement a templomba. Utánna a la­kodalomban a pirtói csárdában pél­dátlan jókedvvel mulatott és táncolt. Rémregéket tudnának mesélni a csárda falában levő üregek, melyek mindmegannyi rejtett célt szolgáltak. Különös események szemtanúi lehet­nek a vermes konyha padkái is. Százév után megtalálták a csár­dásleány sírját s mégegyszer vissza­vitték az ivóba, hol annyi víg na- | pokat töltött rövid élete idején. De , előkerültek a vásártér porából a haj- ' csárok pénzei, a Napoleon arany I 1856-ból, a poltura 1767-ből és a kieutzer 1762-ből. Száll az idő, rohan tova s e régi ! betyárfészeknek is beharangoznak. Az emlékek országába tűnik a régi kép, pirtói csárda. Betyárszerejemről zug az estiszél. Az éjszakába csak egy j sikoltás hallak s a romantikus em- j lékek legtöbbje utolsót vonaglik. 1 Alakítsák meg Halason is az iskolabanbot Életrevaló gondolat! Csianák 1st- ván debreceni bankigazgató vetette föl, hogy minden iskola, különösen középiskola, de mesterinasiskola is, alapítson bankot, amelynek igazga­tója, ellenőre, pénztárosa a tanulók sorából kerül ki. Minden diák a semmiből teremt­sen elő egy tanév alatt tíz pengőt s az betétként kerüljön az iskola­bankba. Zsebpénzt, ajándékot tilos betétként használni, tehát csak olyan összeget szabad a bankba vinni, amelyet a diák maga keres meg egyéni ötlettel, ügyességgel. Debrecenben ez a bank meg is valósult, »betét-tulajdonos diákok ösz- szeszedték és eladták a kiolvasott újságokat, kereskedtek használt le­vélbélyegekkel, a nagyerdőben mak­kot szedtek, amelyet azután értéke­sítettek, nyulat tenyésztettek, bodzá­ból tintát készítetitek, s igy és szá­mos más ötletes módon teremtet- ! ték elő az évi tíz pengőt. Kilenc is- I kola négy hónap alatt 6249 pengő. 75 fillért gyűjtött össze. A pénz­kezelés kifogástalannak bizonyult. Csanak István felterjesztést is in­tézett most a kultuszminisztériumhoz, hogy az ország valamennyi közép- és inasiskoláiban szervezzenek ilyen iskolai bankot. ■ 1 Kiszámította, hogy ötvennyolc ! olyan forrás nyitható, amelyből a kisdiákok, mesterinasok az évi tíz pengő alaptőkét összegyüjthetik. Képek és rajzok Halas életéből »ELVÉGEZTE, MINT AZ EGYSZERI SZÁMÁR A TÁNCOT ITTHON« E szállóige a 70-es évekből való. Eredetét igy beszélik az öregek: s Abban az időben még nagyon sok füles volt Halason. Vásáros időved még a vidéki szamarakkal is bővül a lét­szám. Sok. majsai kofa is szamaras kordéval hozta az árulni valóját. A vá­sár beálltával, ott a temető csőszház környékén az edényámlókon leültről el. csapták a csacsikat legelni, aztán nőm sokat törődlek velük. Ossz® is kever ódz­tok sokszor kordástul úgy, hogy elég volt őket rendbehozni. Egy ilyen halasi vásár alkalmával ka- j tonaság vonult át a városon. Az egyik I katona igen bámulta a legelésző s j ácsorgó szamarakat s a sorból kilépve j az egyik szamár fülébe tüzes taplót j tett s azt jó mélyen b® is nyomta, az- * tán, mint aki a dolgát jót végezte, visszaugrott a sorba s meneteltek to­vább, — Majsa felé. Mikor a tüzes tapló a csacsi fülét égetni kezdte, a füles elkezdett ékte­lenül ordítozni; hánykolódott, ugrándo­zott a kordé előtt, majd azt is föl- forditotta s rohant vele az edény árusok közé. De nem segített rajta senki, ha­nem jó ideig tétlenül' s ábnélkodva szemlélték a ( nyargajlását s száj látva hallgatták ordítását. Azt hitték, meg­ölt- 1 ; i I ; ; i f ! Rengeteg edényt összetört már, külö­nösen a felforditott kordé, mikor végre is legyűrték a fűtést. Komi&zárus uram iS odaért a legényeivel s hamarosan megállapították, hogy körülbelül mi tör­tént s hogy az imént elvonuló kato­nák közt lehet a tettles. Főbiró uram intézkedésére a század- parancsnok megállító ttja a menetelő ka­tonákat. Az első kérdésre mindjárt elő­állt egy katona s a következőket adta elő: ,i : ; ( j C i , 1 I M I — Éin voltam, aki a csacsihoz oda­ugrottam! Nem bántottam, csak a fülébe súgtam, hogy mosv gyüvünk Kecelni*, a bátyjának most van a lakodalma. Igön szépen kéri és tisztöli, hogy szí­veskedj ön a lakodalmára elmenni!... A csacsi mög visszasugta, hogy ő bizony I a vásárt itt nem hagyja, olyan messzi földre hova is mönne, hanem elvégzi itthon a lakodalmi teendőit!... Ekkor kezdett el ugrálni, ordítani! Táncolt a bátyja lakodalma^ öröminel... A katona ügyes védekezését elfogad­ták... i A történteknek nagy hite tett s azóta szállóigévé lett: «Elvégezte, mint az egyszeri szamár a táncot itthon.« KI A GAZDA? öreg Kis O. Sándor, meg Kis János vitatkoznak egyszer (valami 60 esz­tendeje) a terített asztalnál1 — Bato­tán. , гг: í!i> — Te nem vagy gazda! — mondja Kis O. Sándor a cimborának. — Gazda vagyok biz én, mert meköm tanyám;, földem van!... Ki hát a gazda;, ha én se?! , , , j — Akinek dohos búzája mög pené­szes bankója van! — No; az neköm i® van! — Mjennyi az a te dohos búzád? — kérdi tovább Sándor bácsi. — 'Egy véka, i • — Hát a jpenéazös bankód? — Egy forint. ; j — No tokkor elég vékony cérnával varrsz! 1 ) ■ i i Aztán öntött Sándor bácsi DIAGNÓZIS I Id. Gaál Lajos sertésketeskedőnek egy tehene gumyasztós lett. Hivatta is mind­járt Zseny Ferénc állatorvost. Az állat­orvos nem tudta a diagnózist megálapl tani, amiért Gaál Szémmellátbatóan ne­heztelt. г í ; j A I i Ezt látva, így szólt az állatorvos: — Emeljed szét csak a tehén száját! Gaál szótfogadott. Zseny Fetenc meg hátralépett, a tehén farkát felemelte * igy szólt: j ' i ; 1 ; — Na most nézz bele a szájába! — Belenéztem! ; ' ; i I í . — Látsz-e engöm? Г . i i — Neml.i . i j i — No akkor bélcsavarod ásta van! (— állapította meg a diagnózist Zseny Fe­renc. г , j ; i ,, i ( i I j (Folytatjuk). i i Cz. L. TÖMORY féle deál-krém szeplő, májfolt, pattanás és min­denféle arctisztátlanság ellen. Fe­hérít, szépít. Készíti és egyedül kapható ___________ Тому Elemér gyógysserésx. Isteni Gondviselés patiká­ban fö utca 3 s*ém

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom