Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1937-12-25 / 103. szám
december 25 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 5 fPHIUP«í8ifi В4Г DIOX*4? Gyönyörűen sikerültek a halasi Stefánia karácsonyi ünnepélyei A halasi Stefánia Szövetség december 20. és 21-éin tartottjai meg minden évben szokásos karácsonyi ünnepeyeit, amelyek nagyon szépen és megkapó módon sikerültek. A városban 20-án délután a közgyűlési teremben tartották meg a Stefánia ünnepet, ahol nagyszámú és előkelő közönség jelent meg. Ezen az ünnepé'yen szép beszédben méltatta az ajándékozás jelentőségét dr Fekete Imréné a Stefánia elnöknője és ugyancsak a karácsony varázslatos szépségeiről beszélt Van Benjámin ref. lelkész és zemplényi Pál róm. kát. káplán. Az ünnepségen még kedvesen szavaltak többen az óvódás gyermekek közül. A városi ünnepélyen 200 szeretet csomagot osztott szét a Stefánia. December 21-én ugyancsak Szép Stefánia ünnepélyek folytak le délelőtt Pirtón, délután Gőböljiáráson. Pirtőn 50, GőbÖljáráson 70 ajándék csomagot osztottak szét a Stefánia védencei között. A régi jó halasi öregdiákok humora és már-már sárguló fotográfiái MOTTO: Szép ifjúkor jöjj vissza egy szóra...*) A régi boldogabb és jobb világban a diákélet is tartalmasabb és szebb volt a mioSteninát. ősi városunkban már századokkal ezelőtt összeforrt a diákság a vezető értelmiséggel s a polgársággal. Ha ciSak 40—50 esztendővel bait- laguink is vi.sszább az időben, a családi ünnepélyeken, lakomákon mindenütt ott van - a diákság. Verseli, szaval, énekei vagy mulat, esetlég udvarol, úgy, amint kívántatik. Kár, hogy a halasi diákélet régi emlékeit is, minit sok más szépet éts jót, szintéin letakarja lassan egy láthatatlan sziemfedő, — az idők mohája, Egyik legrégibb halasi diákemlék, amire! rábuíkkianhateam, »Borsos György végbuicsujja az oskolától«, melyet nótás- könyvei végéire irt a XVlII-d)k század második felében. A vers végsorai ezek: Isten hozzád rudimenta Kabamáris, tanta, penna, Nepn t3inuliok. soha többet, Mart én tudok már ö,leget. Inkább vészek feleséget, Avagy vágok ellenséget, Nem jápoik a;z oskolába; i Mert részem fez a pl ágóba. Meguntam már a tanulást Amelett a pllágó csapást Inkább próbálok kapálást Vagy egész nyáron ácsorgóit. Erről többet nem beszélek Mert sokan megnehtetelnék, Papságot már nem keresek, Mert én paraszt ember lészek. A XIX-ik század elejéről! már1 számos kis füzet tainuislkodik a diákok verselő készségéről és tehetségéről, melyekben Kovács József és Gyárfás Pál Akkori halasi prédikátorokéit 'köszöntik fél, névnapjuk alkalmává,. Ezek Az Ízléses1 kiáiL htásu köszöntő füzeitek az iskola levéltárában várják a jobb idők haijinálbiasai- dását, sajtó alá rendezésüket. A múlt század 70-es, 80-as éveiben már politikai tényező is a halasi diák. *) Vagy félszáz diák adomát e tap hasábjain 1928. és 1982. években; már leközöltem. A követvábeztási motzgallmjaikbam ők is korteskednék, de mindig a: 48-as párt oldalán. Megjelentek a diákok a szabadelvű pártkörben is; csapatosán kérték ott is a kortes tőitekéit, de nem. ámí, hogy a kalapjuk mel’Jé tűzzék, hanem hogy minél többek szemiefáttára. letapadhassák. Érdekes diáktipuHok voltak Halason a temetői diákok, kik a, cuholáBbain (óra- miulasztásbian) voltak legjáratosAbbalk, Imiéig a régi mendikánisok, kik az öregebbek cipőit takarították в olykor tegátos- kísiérők is voltaik. Végűi a cuclibizitosok, kiknek felügyeleti hatáskörűt volt. .1 fürdőzés, csónakázás,, madiarászás, harangozó®, az éjjeli tökös sftrázsák kedvtelésből való helyettesítése, mind kedves emlékei a régi halapi diákéletnek. Mi tagadás, bizony a csárdákban is nnegtilódott a halasi diák. Ennek emlékét őrzik az alábbi nátás sorok, miket hasítva daloltunk a 90-es óvek elején: Sarkom ván a Karcsi bácsi korcsmája; Diákoknak van az oda csinálva Diátoknak, meg anraiak a hires, sej -haj — Lakosnak Meg ainnalk a tizenhárom tanárnak. A nagy szabadság, miit a halasi diákok élveztek, — nem is volt kárukra. Időjében kitombolván magúikat, békén láthattak később Az épitő munkához s a családi fészekrakáshoz... Most pedig, — mivel »a másodperc alatt eltűnő mosoly mjiiliószor többet ér a naphosszáig tartó sirásnál», frissítsünk fel néhány adóimat és jellemző vonást a régi halapi öregdiáitok életéből, — legalább egy bokrétára váltót: A 8-ik osztályban báró Kemény Zsjg- momd egyik regényéről magyaráz Korda s igy szól: Ennék meséje pedig a köt- vaíkező... Erre a háíuleó előtti padbato feiemélkedik a fia — limina s atyja sza- vaiiria hangosam ilyen megjegyzést tett: Bocsánatot kének, a meséből már kinőttünk l * Algebrából kérdez a 4-ik osztályban Zámfoó, de felélni senki sem tud. Már úgy volt, hegy az egész osztály »bevargáz», mikor egy szomszéd, harmadikos — hallván! a nyitott lajtőn át szomszédai vergődését, hogy segítsen rajtuk, ijedtséget színiéivé bekiáltott az ajtón: — Gyierökök, ég1 Vadkerti Егуе az egész osztály futott a folyosóra, majd az udvarra a ki Az uccára, úgyhogy hir,mondó se maradt közülük az iskola környékén. * A kilencvenes évek elején az egyik maturandus folyton kérkedett, hogy ő a töríénelembőli csak ’Mátyás királyt tudja, Bármit kérdezzenek is tőle az érettségin a történelemből, ő Mátyásról felel. Az érettségim Nagy Lajosról kérdezték. El is kezdte szépein: ő volt az a dicső uralkodónk, ‘ki a határokéit kiterjesztvén, három tenger' nfosta a magyar birodalom határéit в magyar tenger vizében hunyt el észak^ketet-dél hulló csillaga! De azok a fő és törzs intézmények, melyek Nagy Lajos alatt meghonosodtak, Mátyás allaltt érték el tetőpontjukat; beszéljünk tehát Mátyásról! Mátyás az igazságos... És miomd!ta| — mondta, folyékonyam s hiba nélküli Jót kapott a történelemből. * Nagy imposztor 'volt a 80-as években Nagy Jókká (lajtos kutyApofáju), ki soW bicskán volt ugyan, de olyan. »székely támad, székely bánja« természet. A rövidkébbet mindig ő húzta,, mért mint afféte ‘magyart, a szövetsége,© mindig cserbenhagyta. Egyszer az öreg Neumond bácsit zavarta meg a »rongyot tálé« zengédezé- sébiein, belekapaszkodva a sapágtyátA Úgy, hogy a »táltos« megállít s minden »hosszú,s.zemü abrak« dacára sem mozdított Mikor észrevetP a,z öreg, — szidta, mint a bokrot, de Jóska valósággal1 ráragadt a saráglyára, mig valaki hátúiról rá nem sózott egylet-kettőt, Meg sem álmodta, Jóska, hogy Neumond bácsi ilyen népszerű embér a Tabánban. * Korda, tanár egyszer hajas kukoricával megrakott kocsija tetején ülve a Fa uccán hajtott hazafelé. Meglehetősen gyűrött, kopott ruhában volt s egy madárijesztőinek is beiKő viselt fekete keménykalap volt a fején. Amint igy a, posta meilfett kocsija nyikorogva elhalad, az ott settenkedő diákok közül az egyik felismeri s nagy hangon, kalap levéve köszönti, amit Korda el is fogad. Másnap a gimnáziumban elcsípi az illetőt s igy oktatja ki: — Barátom! Nem muszáj ám az embert mindenütt megismerni! * A vén Präger doktornak húzós csengője volt az uccára, melynek végéré egy este a diákok egy lóoomlbot akasztottak. Mikor az ucoa elcsendesült, kóbor kutyák kezdtek a: lóhuls után felug- ráJmL mire a csengő odabenn! megszólalt. A doktor erre kitekint s szól, hogy: Ki az? Feleteiat azonban, ne|m kap. Visz- szabafag hát nyugodtan, hogy vAAmi tévedés lehetett. Ámde az ef osont kutyák újból visszasompotyiognak s tovább ugrándoznak a hub után, mire a csengő' újból megszólal odnafoemt. Doktorunk megint kinéz, ezúttal már la kisajtóiig s kérdi megpirít, hogy: Ki az! De sehol semmi nesz. Visszaballag újból s mivel már jő creg esta volt, te is fekszik, de alighogy a fejét leteszi, újbóli megszólal и csengő. Puskával top már most-ki, dia hiába, —f a léptek zajára a kutyák mindig ötágúiknak s igy nem tethait semmit. Ez igy ment vagy éjfélig, miig csak a csonton húst találtak a kutyák. Utóbb1 már, lövöldözött is a doktor. Reggel aztán kiderült, hogy diák- csinyteivési volt a,z egész. * A Darányi -korcsmában (az Ürgék mellett) mulat egy egész sereg diák. Már1 éjfél körül az idő. mikor mint felhőből a vitám, rajtuk ült Patay János, A pedellus. A gyengébb szivüiek arca mindjárt fakóra vált, de nem igy az életievauóbbaké, Harkány vezénytszó s a következő1 percben Patay már az ágyteritők, pokrócok, lepedők alatt szuszog és könyörög, hogy csak most az egyszer engedjék békével hazamenni, sojha többé nem fe a diátokra. ; Ha cipő, legyen SZABÓ II CIPÓ! Hárpm ujját feltartva mageskették s csak azután engedték eL * Az éret ségi vizsgán mathézisböi kérdezik Korpás Gyulát. Zálmbó valami né" héz tételt adott fel néki,, meítynék megoldásához hozzá se mert fogni. Egyszer észreveszi Komis, hogy az elnök s a kormánybiztos beszélgetnék. A jó alkalmat felhasználva^ mindenféle képtelenségeivé!: iir a táblára ösiszé-vissiza. Zámlbő, ráförmed hogy: — De barátom!? Komis félrelöki Zámbót e szókkaij: Hagyjon tanár ur! — s folyta'ja ési írja egyaránt: Logaritmus xfyf négyzetgyök X—у törve 2 a—b-véL. — Elég '.'esz már fiam! Jól vám! Integet a kormánybiztos, Zárnibó meg még egyaránt hátrál az álmél(kodóstól. De minden jó, ha a vége jó. Kettelst kapott Komis. Megy is ki a folyosóra s ott a történteket örvendezve újságolja. Gaál Endre tanár meg utána, megy S igy Szól hozzá: 1 1 — öcsém, magának a butaságánál csak a szemtelensége nagyobb! í * Görög órán az égyik gyengébb tanulótól kérdezi Csonitó: — Milyen igealak ez? Hol áll Az az ige? í * Mivel nem ’tudta, a diák. osztálytársai felé fordulva halkan, mondja: — Tudja a Krisztus! — Igén, igen — aurisztus1. Tette rá a pontot Csontó. Jóakarói voltak a diákoknak в 90-ee éviekben a gyümölcsárusok közül' Az öreg Modofc bácsi, a 48-as rokkant honvéd, mag a piros képű Sára néni., kik hitelben is odaadták a szép őszi barackokat s bajnáríiejieket... Egy szép Szeptemberi délutánon, darazsakat füstöltünk; a Sóstón felül', mely alkatommal Ár к у Józsi, kabátját kiégettük, úgyhogy © miatt Józsi barátunk A Héczey Pistától kütosőnkért kabátban járt. i Amint egyszer térül-fordul a piacon, csak szalad iám utána Sára néni., — A gyümölcstofa s kiabálja heg/: Héczey ur! Héczey ur! Adja már meg a tavalyi, adósságot! A kabát miatti tévedés kiderülvén, »ezör bocsánatot« kért Sára néni. ,' j * ' j Juoa néni is sokszor segített a diákok baján, miivel 5 meg a viselt ruhákat szedegett® össze tőlük. Igaz, hogy potomáron. Egy mellényért 10, egypár, még használható cipőért 20—25 krajcárt adott. . i 1 ; Sziéky Pali (alia® Vigéc) egyszer tizennégy ed íclp ár cipőt tartalékolt ösz- sza a »aohamegnerr.Adom« kölcsönzésekből, kiegészítvén azokat a temető árkában találtakká1.1. Készletét feükinálltlai Juca néninek, ki a helyszínen m®g is jelent (a temető kapuval szentben, Gye- nizse ügyvédéknél) s ’bár egy sza’pn kabát mellény is voEtt íjál adásiul, a készletet. csak 50 krajcárra taksálta!. Ki is jött a sodrából Pali barátunk. Tetten értük, mikor a cipőket ntefónyestői nyalábra kapva, bevágta Az ágy alá, e szókkal fejezvén be mé’tatijajntodó Szavait: i j — Földzsimak js többet ér! Juca néni pedig hurcolkodott. i i Cz. L,
