Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1937-12-22 / 102. szám

í KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE december 22 vegye Martinov és Kovácsnál (a Piac térrel szemben) Levágták a majsai cigánybiró fülét A kiskunmajsaí cigányfaiuban iszo­nyatos tömegverekedés volt, amely­nek a községi rendőrök vetettek vé­get. ; I j A cigányok már régen haragudtak Kolompár István elbíróra, mert egyes kilengések megtorlása alkalmával na­gyon megsuhintotta a bírói pálca végét. .; i I ! Vasárnap elhatározták, hogy nem tűrik tovább a terrort és egy társa­ság botokkal, lapátokkal és ásóval nekiesett az aibirónak. A bíró védelmezői és a támadók között véres verekedés támadt, amelynek végén Kolompár István tö­rött álkapoecsal és levágott füleli maradt a csatatéren. A kiskunhalasi mentők a kórházba szállító ttálk. Jön a házoszíáiyadó A pénzügyminiszter a parlament­ben bejelentette, hogy uj adónem fog következni és pedig a házosz- tályadó létesítése. Erről az uj adónemről még nem hallottunk eddig, de nem valószínű, hogy az adófizető közönségnek sok öröme teljék benne, ha majd élet­be fog lépni. A borpiac helyzete Örkény. A borokat kendik fejteni. Kisebb bo rda dósok 14—16 filléres Ií- teraikinti árakon tör teamek. Kerekegyháza^ A borpiac álta­lában üzfattelPn, kisebb tételeikben 1—1.1 filléres Maüigand-fokookinti árakon kei­tek el. ■■ l j ■ ] Cegléd. A borok iránit nagy ér­deklődés mutatkozik, a,miit azza* miagya- 1 ráznak, hogy a későn szüretelt borok • igen jó minőségűek. Az élénk kereslet az egész vonalon áremelkedést okozott. Érdekes, hogy a mostani javuló árak mellett is kevés bortermelő hajlandó i túladni borán, miután mindegyik még jobb árat vár. Elsőrendű idei termésű kadiarbor 18—20, másodrendű 15—16, harmadrendű 11—12 fil’ér litereukint. — • Múlt évi; termésű borok titer©nfcmt 2—4 fillérrel drágábbak. Soltvadkert. A borpiac csendes, kereslet > alig van, a keresi- > kedők kfvételeis esé.ekben 1.2 fillért fi­zetnek. A Hangya Szövetkezét nagyobb mennyiségű 12 fokon aluli sötét kadar­kát vásárolt saját részére 1.2 filléres alapon. ; Klskunmajsa. Hiába van állami borközpince, hiába van borpárlatfőzési rendelet, még mindig; mines intervenciós vásárlás, pedig kitűnő édeskés zamatul boraik vannak, melyeket 1 filléres ala­pon vásárolnak. Paks. A borpia com ajz érdeklődés‘az ünnepek előtt aránylag jobb1, a kereske­delem tí—600 hektoliter tételűt, külön­féle fajú és fokú borokat 20—22 filléres árban vásárolt. Édes, 14—15 Malligan- dos, uradalmi áruért 2.5 fillért kémek. Miért Ml a magyar Ti az Mari lni Egyre folynak a jelentkezések az Eucharisztikus Világkongresszusra Ma­gyarország mindem, részéből. A jelönt- kezesekét január 15-én lezárják. Mihá- lovits Zsigmond to. kanonok, az Eucha­risztikus Világkongresszus eLőkészitő fő­bizottságának elnöke mondja a követke­zőiket: — Ez a kongresszus a világkatoliciz­mus ütoniepe, amelyet Magyarország ren­dez. Valóban: Magyarország rendezi Bu­dapest székhellyel. Magyarország lakos­ságából 8 pÄö lakik vidéki városaink­ban, falvajnkon, tanyáinkon, ez a ma­gyar nép, akár ai vidéki intelligenciára, akár iparostársadalomra vágy a földmű­velő tömegeikre gondolunk, akik­nek a kongresszus megrendezésének ki­tüntetése osztályrészül jutott. Egész Magyarország és nem Budapest kizá­rólag rendezi ezt az ünnepséget, egész Magyarországnak ott keli1 lenni®. — Az egész magyar népnek, az egész magyar vidéknek részesülni® keli [ab­ban a lelki élményben, abban az épü­lésben, amit a kongresszus jelent. Mert ki jut abba a helyzetbe, hogy valaha is résztvegyen még egy Eucharisztikus Világkongresszuson, nem is beszélve ar­ról, bogy legalább egy gje|. nerációmak kell elltelme, amíg ismét Ma­gyarország számíthat arra, hogy mi üd­vözölhetjük köreinkben a világ katoli­kusait. A magyar vidék., a magyar nép; minél nagyobb résztvevő tömegeit ki­tárt karokkal várja az egész kongresz­SZUS. , : , ' ; I j I — A másik fontos szempont, hogy mi magyarok, akik a kongnessizust ren­dezzük, be akarjuk mutatni mind azt, amivel rendelkezünk. Fel akarjuk vo­nultatni azokat az értékekét, amelyek lehetővé tették, hogy 'ilyen megbecsü­lésben része sitiének bennünikét: hogy mi rendezhetjük a kongresszust. Ezek az ér­tékek: Szentistváni ország, a magyar vidék, amely ennek az államnak és nemzetnék keresztény katolikus tradíció­ját hordozza: ez a mi büszkeségünk. Ezt akarjuk megmjutaítni a viiágn|ak. Képek és rajzok Halas életéből »ÖRDÖG UTANA, MINT Д GARGYÄN HÚSZASÁNAK« Réges-régan, még tán »Trézia korá­ban« élt Halason Gárgyán uram, ki af­féle jómódú, szegényembe.” voft, am­mellett szorgalmas templombajáró. — Templomból ki jövőben a perselyekbe is mindig juttatott egy-két dénárt vagy sustákO’t az eklézsia, eäeiCttjei számára'. Egy ünnepi istentiszíeiet után azon­ban a szándékolt aprópénz helyett té­vedésből egy ezüst húszast csúsztatott a perselybe1 s már eäiszaliajtoitta a kezé­ből az ezüst pénzdarabokat, mikor a tévedést észrevette. Ijedtében legyintett ©jgyet a ke‘zév©I a pénz utora в в szókat mondotta: — Na jól van igy is!... ördög utána,! Szavait a pap is, meg mások is meg­hatották s városszéliében elbeszélték. így léit szállóigévé Halason: »ördög utána, mint a Gárgyán húszasának.« BOROSBALBAN A múlt század utolsó évttizedeiben híressé váltak a 48-ia,s köri »borosbá'ak.« A íérfiak 60, a nők 40 krajcár belépő­díjat fizetlek a borosbálrau A 20 krajcár különbözeiért a férfiak bort kaptak. A halasi magyar éüe.t e legboldogabb korszakában egy ilyen bál alkalmával annyi öröm és vigasság, tréfa és jókedv sugárzott széjjel, hogy manapság so­kunknak elég volna egy esitíndőre. A muzsikát rendesen »Orbán Béni közkedvelt zenekara« szolgáltatta. Ko­moly, eszes tagja volt a- áanekarnak Egyed- Izsák Mihály, a másodprimás, ki ai tréfának is nagymestere volt. Egysrer egy ilyen boro-sbátou egy b ácsikoromm'il jói kibéei.t furulyát vitt magával. Mikor úgy szünetben a sur- bainkó legénykék körülfogták a zené- kart s rendes sapkás szlérint egyik a cimbalmot, a másik a teíett hegedűk Húrját pöngette, a harmadik mpg a kla­rinétét kezdi© birizgálni, Egyed Izsák Mihály azt mondja az utóbbi suttyónak: — Nem, a, te k&.edbe való az! Ehun ez a furulya, ebb© fújj bele!... Ez a neköd való! A suttyó szótfogadott; a furulyát megfüj-ta, de azon minutábam teje -ejt a szeme-száj,a bécsikor ómmal. Mihály bá-nak meg a két tenyér© lelt kormos. Ezt észreveszi Boros látván cimbalmps s azt mondja néki: — Neköd mög csupa korom a nya­kad! — Csak tán nemi? — Azzal önkéntele­nül a nyakába nyu? s valóban bekor- mozita. — Már meg a képed! — Csakugyan? — Azt is szépen be- kormozta a két kezével. Az esetnék most következett a java: Vizet hozatott Mihály bá, hogy majd ki- mosakodik a koromból, de Gyevi Sán­dor (még akkor surbamkó) viz helyett bort öntött a mosdó tálba. Ezit meg csak a kéz- és nyakmosás után vett© észre Mihály bá, mikor a képesfeiét is megkínálta. i Ez egyszer igy méjgjárta Mihály bá! Hangos nevetés következett; mely csak a hajmii zárórakor ha|mvadt ef. Mihály bácsi meg annál szavhezszólóbban mu­zsikált tovább. Ha kiáltották is féé a frissi végén, hogy: Fönnmaradt az egyik Iá,bőm! — Mihály bácsi rávágta, hogy: kapd föl hé a másikat is! j Aztán mintha mi sem történt volna, csak azt fültelte tovább nagy élvezet­tel, hogy' milyen fu,tam|ot ád a vak Pap­rika1 a cimbalomnak. ' ; j г . * Egy ilyen borosbálban egyszlér Mi­hály bácsi volt a vezető prímás. Oda- ! megy hozzá egy —mondjuk — Surján j nevű legény (az igazi hévét ne Írjuk ki, miért majd mel'ém talál v©mi) в tánc- közben oda ád a markába egy husz- krajeárost s azt mondja: — Van még benne! Izsák elteszi a húsz krajcárt, csinál ©gy kis farkát a nótának, aztán leteszi a hegedűt. — Nincs már benne? — kérdezi Sur­ján. I i — Elég tossz ez ennyiért! A legény odalép hozzá • igy szól: — Tetszik tudni, hogy Surján va­gyok? — Tetszik tudni, hogy húsz krajcárt adott?! . 1 , Aztán Kósa József bácsi szem© közé nézett Mihály bácsi, hogy az mit pa­rancsol?... Mivelhogy őszerinte osak egy jó táncos ember volt a világon (abban az időben), — a Kóisa, József. (Folytatjuk). Cz. L. mm Egy tanyai riport csodálatos élete Az emberi savból nem halt ki m|ég a szeretet — ezt bizonyltja az a szinte meséibe; illő karácsonyfa-ünnep­ség, ami vasárnap játszódo/tt ie a kötönyi iskolánál La­katos Vince újságíró, a »sí-, vaikodó« homok hátán tengődő sze­gény tanyai népek sirámainak ava­tott tollú szószólója egy hónlappal ezelőtt riportot tint az Uj Nemzedék­ben a kötönypusztai »Rongyos iegi- ment«-ről, akiknek még soha, die soha nem volt hol dog karácsonya. A riport kitárta Kötöny pusztai felé a sziveket és három héten keresztül naponta érkeztek a kötönyi iskolá­hoz a pénzküldemények és csoma­gok. Összesen 410 pengő készpénz és 398 csomag érkezett Kötönybe az ország minden részéből s a csoma­gokban mintegy 8000—10.000 P ér- értékű ruhanemű, élelmiszer, játék, tanszer, lábbeli és lengeiteg játék, cukor, gyümölcs volt. Több fővárosi iskola rendezett gyűjtést a kötönyfí käs rongyosok jjíavána s csak a Szent Margit Leánygimnázium 1300 pengő értékű névre szóló csomagot hozott le egy rakott teherautóval. Volt egy kis lány, akinek 11 pár cipőt, 5 pár hócipőt, Tenge (eg ruhát és minden­féle játékot hozott a Jézuskája. A rengeteg ajándékot vasárnap délelőtt osztották ki és nincs ma Kötönyben egyetlen ember, egyet­len gyerek, akinek ne volna 2—3 év­re jó meleg ruhája, dó még a szántó, sarokban lévő iskola gyerekeit its felruházták. A pénzadományokból vizsgáig minden nap minden gyerek 3 deci tejet kap az iskolában. TOMOSY féle szeplő, májfolt, pattanás és min­denféle arctisztátlanság ellen. Fe­hérít, szépít. Készíti és egyedül _________kapható Tomoijf Elemér gyógyszerén. Isteni Gondviselés paliké« ben Fő ucca 3 szám

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom